LONDON, UNITED KINGDOM – MARCH 17: In this photo illustration, the words ‘IN’ and ‘OUT’ are depicted on mugs on March 17, 2016 in London, United Kingdom. The United Kingdom will hold a referendum on June 23, 2016 to decide whether or not to remain a member of the European Union (EU), an economic and political partnership involving 28 European countries which allows members to trade together in a single market and free movement across its borders for citizens. (Photo by Dan Kitwood/Getty Images)

Vasárnap lesz négy hónapja annak, hogy Nagy-Britannia úgy döntött a június 23-i népszavazáson, hogy nem kérnek többet az EU-ból, elég volt a bevándorlókból. A politikai blöffnek szánt referendum eredménye azonban, teljesen az ellenkezőjére sült el, mint amire a brit honatyák számítottak. Éppen ezért, nem is dolgoztak ki koncepciót a Brexit esetére.

brexit angliai magyarok

Mára, lassan körvonalazódott két alapvető elképzelés, a „soft Brexit” és a „hard Brexit” fogalma („lágy Brexit” és „kemény Brexit”), mely utóbbi egyértelműen azt mondja, hogy Britannia inkább nem kér az egységes piacból, csak tűnjenek el az országból a bevándorlók. Ha ez a koncepció valósul meg — aminek minden esélye megvan —, akkor ez ránk, itt élő és dolgzó magyarokra is nagy hatással lesz.

Az Egyesült Királyság érdekét az szolgálná, ha úgy tudná visszaszerezni a határai fölötti ellenőrzést, hogy közben továbbra is, az egységes piac rész marad. A saját határai ellenőrzése tulajdonképpen, azt jelentené, hogy olyan rendelkezéseket hozna az ország, amellyel megnehezítené az uniós állampolgárok és munkavállalók beáramlását az országba. Tehát, azt akarja, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.

Azonban, az EU vezetői, úgy mint Angela Merkel és Donald Tusk, világosan kijelentették, hogy az nem fog menni, hogy az Egyesült Királyság csak úgy, kedvére szemezgessen azt illetően, hogy milyen EU-s előnyöket és kötelezettségeket kíván vagy nem kíván megtartani a kiválást követően. Ugyanis, minden EU-hoz csatlakozni kívánó országnak, el kell fogadnia az intézmény alkotmányban lefektetett négy alapelvét: a javak, a tőke, a szolgáltatások és az emberek szabad áramlásának az elvét. E négy alappillérre épül az Európai Unió, amelyek csak együtt értelmezhetőek. Tehát, vagy mindegyiket elfogadja a csatlakozni kívánó ország, vagy pedig, egyiket sem. Jelen esetben, a szigetország ezekből szeretne válogatni úgy, hogy csak úgy kidobja az emberek szabad mozgásának alapelvét.

Egyértelmű tehát, miért verte ki a brit politika az EU vezetőknél a biztosítékot, akik világossá tették: vagy teljesen kilép az ország az unióból, amely magában foglalja azt is, hogy az egységes piacból is kiszáll (vagyis, a javak, tőke, szolgáltatások szabad áramlásának egységes piacából), vagy pedig nem lép ki. Nincs harmadik opció.

A konzervatívok két héttel ezelőtti éves konferenciájukon, Theresa May világosan kifejezte, hogy a cél a „kemény Brexit”, amellyel nyilvánvaló, hogy az elsődleges fontosságú cél a bevándorlás megfékezése, amelyért hajlandóak feláldozni az egységes piachoz való hozzáférési jogot és az abból áramló jelentős profitot.

Ha viszaemlékezünk, a népszavazás előtti hónapokra, sőt, évekre, eszünkbe juthat, hogy a kilépésért kampányolók a gazdasági bizonytalanság, nehézségek legfőbb kiváltójának a bevándorlókat nevezték meg, akik miatt megoldhatatlan a lakhatás problémája, túlterhelt az oktatás és az egészségügy, alulfizetettek a brit dolgozók, vagy éppen, azért nem jutnak munkához, mert az alulképzett uniós bevándorlók elhalásszák előlük a lehetőségeket, és még sorolhatnánk.

Ebből tehát, az következett, hogy a helyett, hogy a kormány megpróbálta volna helyreállítani a gazdaságot, úgy döntött, hogy minden probléma bűnbakjává a bevándorlókat teszi meg, akik között ugye, mi magyarok is helyet foglalunk.

A csapból is folyó „mindenért a bevándorlók a hibásak” média megnyilvánulásoknak köszönhetően, nem csoda, hogy megsokszorozódtak az országban élő és dolgozó bevándorlók elleni bűncselekmények, amelyeknek már halálos áldozatai is vannak (ld. az augusztusban agyonvert lengyel férfi esete, aki az életével fizetett azért, mert lengyelül szólalt meg).

A parlamentben is nyilvánvalóan érzékelhető a bevándorlás ellenesség, hiszen, a kormány nem hajlandó biztosítékot adni az országban élő több mint 2 millió EU-s bevándorló helyzetesre vonatkozóan. Sőt, Liam Fox, a kormány eltökélt Brexit hű külkereskedelmi minisztere azt mondta, hogy ezek az uniós bevándorlók jelentik az ország számára az egyik legfontosabb ütőkártyát az EU-val való tárgyalások során. Ugyanis, ha valami nem a kormány elképzelései szerint alakulna a megbeszéléseken, az eu-s bevándorlók kitoloncolásával fogják majd fenyegetni az EU-t. Ezt azzal indokolják, hogy mivel az itt élő eu-s bevándorlók háromnegyede sem felel meg jelenleg az EU-n kívüli bevándorlókra vonatkozó szabályozásoknak, előfordulhat, hogy a kilépést követően, az uniós állampolgárok nem kapnak majd automatikus engedélyt a maradásra.

Tehát, úgy néz ki, rezeg a léc a lábunk alatt. Ezt Jeremy Hunt egészségügyminiszter bejelentése is alátámasztja, mely szerint, a kormány 100 millió fontot tervez költeni a brit orvosképzés bővítésére. Ez azt jelenti, hogy nem kívánnak a jövőben külföldi orvosokat és ápolókat foglalkoztatni az országban. Ebből az következik, hogy az eu-s bevándorló orvosok, ápolók kereshetnek más országban munkát maguknak. A rezidensek életét már eleve megnehezíti Hunt, ugyanis, olyan szerződést akar rájuk kényszeríteni, amely szerint a hétvégi munkaidő nem járna magasabb munkabérekkel. Ez nem éppen egyezik a kilépési tábor azon ígéretével, miszerint az EU-s költségvetésbe fizetett pénzek jelentős részét az egészségügybe fogják pumpálni. Hiszen, a 100 millió fonttól, amelyet brit orvos utánpótlás képzésére fordítanak majd, nem fogja javítani egészségügyi ellátást. Az orvosok munkakörülményei nem javulnak. De a lényeg, hogy a mindenért hibás bevándorlókat kipumpálják a rendszerből.

A legfelháborítóbb azonban, mégsem ez, hanem Amber Rudd belügyminiszternek az a kijelentése, miszerint, minden cégnek az országban be kell számolnia arról, hány külföldi állampolgárt foglalkoztat. Mivel ez a terv a kormánypártot is megosztotta, módosítani kellett. A legújabb változat szerint, a kormány most már nem kívánja megneveztetni a cégeknél dolgozó bevándorlókat, e helyett „mindössze”, azt kéri, hgy a cégek bizalmasan adjanak neki infót arról, hány bevándorló dolgozik náluk azért, hogy a kormány tájékozódni tudjon a hiányszakmákról. Ezt az infót nem mellékesen, a kormány más módon is könnyedén be tudja szerezni.

Még mindig nem egyértelmű tehát, hogy milyen tervei vannak a kormánynak a Brexit utáni életről. Az azonban egyértelmű, hogy a bevándorlást minden áron vissza akarják szorítani, amelynek érdekében még arra is hajlandóak, hogy feláldozzák az egységes piacnak köszönhető GDP-jük 4 százalékát, nem beszélve azokról a további százalékokról, amelyeket a bevándorlók kizárása miatt fognak elveszíteni, akik köztudottan és tagadhatatlanul, jelentősen hozzájárulnak a brit gazdaság lendületéhez és versenyképességéhez.

Mialatt, a skótok egy újabb függetlenségi népszavazás kiírását készítik elő és arra figyelmeztetik a minisztereket, hogy ne áldozzák fel a brit gazdaság jovőjét a bevándorlásellenesség oltárán, a Brexit pártiak intézkedései miatt egyre nő az idegenygyűlölet az országban, amelynek mi magyarok is isszuk a levét.   Forrás: kettosmerce.blog.hu

[fblike]