Teljes munkaidőben dolgozom, pénzügyi területen. A minimálbérnél többet keresek. Kényelmesen meg kéne tudnom élni belőle a lehetőségeimhez képest. De a kőkemény valóság az, hogy a teljes munkaidős bér már nem elég a jelenlegi megélhetési költségeim fedezésére.
A gáz- és villanyszámláim gyakorlatilag megháromszorozódtak a járvány óta, és ismét emelkedni fognak. Emelkedett a bérleti díjam, és értesítést kaptam arról, hogy az önkormányzati adóm, a széles sávú internet, mobil- és vízszámláim is növekedni fognak. Egy évekkel ezelőtt felvett autóhitelt is törlesztenem kell. Ez az életem. Végtelen szélmalomharc, ami miatt gyakran nem tudok aludni éjszakánként.
Körülbelül 18 hónapja kezdtem pénzügyi nehézségekkel szembesülni. Nem volt megtakarításom, mivel 2020-ban az összeset felhasználtam a járvány alatt, és csak részmunkaidőben dolgoztam. És amikor a gáz és a villany ára – nem is beszélve az általános megélhetési költségekről – teljesen elszállt, összébb kellett húznom a nadrágszíjat. Kétségbeesetten felhívtam az Universal Credit csapatát, hogy keressek olyan képzéseket, amelyek segíthetnek a munkámban. Átküldtek a Munkaügyi Központba, ahol azt mondták, hogy az egyetlen tanfolyam, amit kínálnak, egy alapszintű matematika kurzus.
Aztán nyolc hónappal ezelőtt elfogadtam egy teljes munkaidős állást, amely elképesztő előrelépési lehetőségekkel kecsegtetett. Azt hittem, ezzel véget érnek az anyagi nehézségeim, de a teljes munkaidős munkára való átállás csak még nagyobb pénzügyi deficitbe tolt bele. Az egyik legfontosabb kiadásom a gyermekgondozás. Egy hónapra előre kell fizetni, de amikor előleget kértem a Universal Credit csapatától, megtudtam, hogy nem vagyok rá jogosult – mert dolgozom.
Végül kifizettem a hatéves fiam két hónapos gyermekfelügyeletét, mielőtt megkaptam az első teljes munkaidős fizetésemet. Ennek érdekében abba kellett hagynom a többi számláim fizetését, és azóta csak próbálom utolérni magam.
Az üzemanyag egy másik nagy költség. Munkám első három hónapjában minden nap utaznom kellett képzésre; Arra gondoltam, hogy át lehetne váltani a hibrid munkára a költségek csökkentése érdekében. Pontosan ezt is tettem, de most elmaradásban vagyok, mert nem tudtam fizetni a számlákat, miközben a munkába állást helyeztem előtérbe.
Mivel adózás után havonta körülbelül 1568 GBP-t keresek, „alacsony jövedelmű, egyszemélyes háztartásnak” minősülök, ami azt jelenti, hogy még mindig kapom a Universal Creditet. Havi 300 GBP UC-t és heti 24 GBP gyermektámogatást kapok. De hatalmas megbélyegzés van a támogatásban részesülők körül. Tehát hiába dolgozom és fizetek adót, nagyon sok ingatlantól elutasítanak, amikor bérelhető házat keresek, és mindez azért, mert Universal Creditet kapok.
Minden tőlem telhetőt megteszek, de a 22-es csapdájában érzem magam, aminek nem látom a végét a közeljövőben. Arra is rájöttem, hogy nem kaphatsz előleget/kölcsönt vészhelyzetben, amikor dolgozol, mivel úgy ítélik meg, hogy nem vagy megszorulva. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy javítsam a helyzetemet. Volt, hogy egyszerűen csak vártam, hogy javuljanak a dolgok, de nem történik semmi.
Azokon a napokon, amikor otthonról dolgozom, fázom, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy bekapcsoljam a fűtést, csak akkor, amikor a gyerekem már otthon van. Csalódottságomban sokszor sírva ülök a kanapén, mert úgy érzem, semmi sem elég jó, amit csinálok. Forrás