A Centre for Social Justice (CSJ) nevű brit kutatóintézet elemzése szerint 2014 és 2025 vége között az újonnan regisztrált munkavállalók közül csak minden ötödik volt brit állampolgár. Ebben az időszakban körülbelül 734 ezer brit, 2,5 millió EU-n kívüli és 408 ezer uniós állampolgár került be a brit adóhatóság, a HMRC bérszámfejtési rendszerébe (PAYE), amelyen keresztül a munkabérekből automatikusan levonják az adót.
A PAYE-rendszerben a munkáltatók a fizetésekből automatikusan levonják az adót, ezért az adatok fontos képet adnak a bejelentett, bérszámfejtésben szereplő foglalkoztatás alakulásáról. A CSJ jelentése ugyanakkor nem azt bizonyítja, hogy a külföldi munkavállalók közvetlenül elvették volna a brit állampolgárok állásait, hanem azt mutatja meg, hogyan változott a különböző állampolgárságú dolgozók száma a brit munkaerőpiacon.
A bevándorlás szerepe 2020 után erősödött fel
A CSJ „State of Dependency” című, 250 oldalas jelentése szerint az egymást követő brit kormányok hosszú időn keresztül a bevándorlásra támaszkodtak a munkaerőhiány enyhítésében, különösen az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben. Az elemzés szerzői úgy vélik, hogy miközben a munkáltatók külföldről érkező dolgozókkal töltötték be az üres álláshelyeket, a brit munkavállalók egy része kiszorult a foglalkoztatásból, és állami támogatásokra szorult.
A jelentés szerint ez a folyamat 2020 óta különösen látványossá vált. A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy az ország 12 régiója és országrésze közül kilencben csökkent a PAYE-rendszerben nyilvántartott brit állampolgárok száma az évtized eleje és 2025 között, miközben a változás jelentős részét az EU-n kívüli munkavállalók számának növekedése kísérte.
Fontos azonban, hogy a külföldi munkavállalók számának emelkedése és a brit állampolgárok foglalkoztatásának csökkenése önmagában nem bizonyít közvetlen ok-okozati kapcsolatot. A munkaerőpiac alakulását a gazdasági növekedés, az ágazati munkaerőigény, a demográfiai változások és a munkavállalók képzettsége is befolyásolhatja.
Skóciában és Londonban is jelentős változás történt
A CSJ adatai szerint Skóciában 2020 óta 53 ezerrel csökkent a PAYE-rendszerben szereplő brit munkavállalók száma, miközben több mint 153 ezer EU-n kívüli állampolgár került be a bérszámfejtési nyilvántartásba. Londonban még nagyobb volt az eltérés: a brit állampolgárok száma 26 500-zal csökkent, az EU-n kívüli munkavállalóké viszont 407 ezerrel nőtt ugyanebben az időszakban.
A változások ellenére a brit állampolgárok továbbra is a PAYE-rendszerben nyilvántartott foglalkoztatottak legnagyobb csoportját alkotják. A HMRC adatai szerint 2025 decemberében körülbelül 25,6 millió brit állampolgár szerepelt a rendszerben, a teljes nyilvántartott foglalkoztatotti létszám pedig mintegy 32 millió volt.
Az adatok értelmezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a statisztikák az állampolgárságot a társadalombiztosítási szám igénylésekor rögzített adatok alapján sorolják be. A HMRC ezért arra figyelmeztet, hogy a külföldi állampolgárokra vonatkozó számok nem feltétlenül tükrözik pontosan az aktuális állampolgársági helyzetet, mivel egyes érintettek később brit állampolgárságot szerezhettek.
A jelentés szerint a gazdasági növekedés sem volt elég erős
A CSJ elismeri, hogy a bevándorlás az elmúlt két évtizedben hozzájárult a brit gazdaság összteljesítményének növekedéséhez. A szervezet ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az egy főre jutó GDP növekedése ennél lassabb volt, vagyis a teljes gazdaság bővülése nem feltétlenül jelentett ugyanilyen mértékű javulást az egyes lakosok gazdasági helyzetében.
A jelentés egyik központi állítása, hogy a kormányok a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő térségek problémáit részben segélyezéssel és a külföldi munkaerő bevonásával próbálták kezelni, ahelyett, hogy tartósan javították volna a helyi foglalkoztatási lehetőségeket. Ez a megközelítés a szociális ellátórendszer, a bevándorláspolitika és a regionális gazdaságfejlesztés együttes felülvizsgálatát sürgeti.
Iain Duncan Smith átfogó reformokat sürget
A vizsgálatot Sir Iain Duncan Smith korábbi konzervatív munka- és nyugdíjügyi miniszter vezette. A politikus szerint a feltárt problémák túlmutatnak a segélyezési rendszeren, és az egymást követő kormányok hosszú időn át az állami támogatásokkal próbálták enyhíteni egyes térségek gazdasági nehézségeit ahelyett, hogy megteremtették volna a tartós jólét feltételeit.
Duncan Smith úgy fogalmazott, hogy a kormányok ismételten a bevándorlás növelését választották a hátrányos helyzetű közösségek számára kínált jobb lehetőségek megteremtése helyett. Álláspontja szerint a segélyezés reformját, a bevándorlási politikát és a régiók gazdasági fejlődését mostantól egymással összefüggő kihívásként kell kezelni.
A CSJ jelentése így újabb muníciót adhat a Nagy-Britanniában zajló vitához arról, hogyan lehet egyszerre kezelni a munkaerőhiányt, a gazdaságilag lemaradó térségek problémáit és az állami támogatásokra nehezedő nyomást. A bemutatott adatok a foglalkoztatás állampolgárság szerinti átrendeződését jelzik, de önmagukban nem adnak teljes választ arra, hogy a változások milyen mértékben vezethetők vissza a bevándorlásra, illetve a brit gazdaság és munkaerőpiac más folyamataira.