Izland elutasította azt a javaslatot, amely lehetővé tette volna az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások újraindítását. A vasárnap lezárult népszavazáson a választók 52,8 százaléka mondott nemet, miközben 47,2 százalék támogatta volna a tárgyalások újbóli megkezdését.
A döntés azért is figyelemre méltó, mert a referendumra rendkívül feszült nemzetközi környezetben került sor. Donald Trump amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos ismételt kijelentései miatt egyes izlandiak úgy vélték, hogy az Európai Unióhoz való közeledés nagyobb biztonságot és európai támogatást jelenthetne az ország számára.
Szoros eredmény, amely hajnalig bizonytalan volt
A mintegy 400 ezer lakosú Izlandon körülbelül 265 ezer választópolgár volt jogosult részt venni a referendumon, amely egyetlen egyszerű kérdésről szólt: újraindítsa-e az ország az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalásokat. A szavazatszámlálás első szakaszában még a „igen” tábor vezetett, később azonban fokozatosan fordult a mérleg az ellenzők javára.
A főváros, Reykjavík volt az egyetlen olyan terület az országban, ahol a többség támogatta a tárgyalások újraindítását. A különbség sokáig rendkívül szoros volt, hajnalra azonban az ország más térségeiből beérkező voksok egyértelműbbé tették, hogy a választók többsége egyelőre nem akarja újranyitni az EU-csatlakozás kérdését.
Kristrún Frostadóttir miniszterelnök a kampány során a javaslat támogatói között szerepelt, és a voksolás előtt arról beszélt, hogy reméli, az eredmény nem fogja megosztani az országot. A miniszterelnök szerint nem érzett keserűséget a táborok között, és úgy vélte, hogy az izlandiak képesek elfogadni egymás eltérő álláspontját.
Az egyik nemmel szavazó választó, Daniel Bjarkason ugyanakkor úgy vélte, hogy Izlandnak jelenleg nincs itt az ideje, hogy az EU felé induljon. Szerinte akár 10, 15 vagy 20 év múlva is újra meg lehetne vizsgálni a kérdést, de egy ilyen döntéshez most jóval nagyobb társadalmi támogatottságra lenne szükség.
Trump és Grönland árnyéka is ott volt a háttérben
A népszavazás időzítését különlegessé tette az Egyesült Államok és Grönland körüli vita is. Donald Trump többször beszélt arról, hogy az Egyesült Államoknak ellenőrzése alá kellene vonnia a Dániához tartozó Grönlandot, miközben egy alkalommal Izland nevét is többször tévesen említette, ami tovább növelte az érdeklődést az ország jövőbeni biztonságpolitikai helyzete iránt.
Izland NATO-tag, ennek ellenére az EU-párti szavazók egy része úgy gondolta, hogy egy esetleges amerikai nyomásgyakorlás vagy területi fenyegetés esetén nagyobb védelmet jelenthetne az európai országokhoz való szorosabb politikai kapcsolódás. A referendum támogatói ezért nem kizárólag gazdasági kérdésként tekintettek az EU-csatlakozásra, hanem az európai együttműködés és a hosszú távú biztonság szempontjait is figyelembe vették.
Az izlandi kormány 2024-ben került hatalomra, és eredetileg jövőre tervezte az EU-tagsággal kapcsolatos referendumot. Trump Grönlanddal kapcsolatos kijelentései azonban felgyorsították a folyamatot, így a választók most a korábban tervezettnél hamarabb mondhatták el véleményüket.
A halászat volt az egyik legfontosabb ellenérv
Az EU-párti tábor többek között azzal érvelt, hogy a tagság hozzájárulhatna az infláció mérsékléséhez, stabilabbá tehetné az ország pénzügyi helyzetét, és az euró bevezetése hosszabb távon kiszámíthatóbb környezetet teremthetne az izlandi gazdaság számára. A támogatók szerint az EU-val való szorosabb együttműködés a klímaváltozás kezelésében is előnyös lenne, hiszen számos környezeti probléma nem áll meg az országhatároknál.
Az ellenzők azonban egészen más veszélyeket láttak az uniós tagságban, és központi érvük a halászat védelme volt. Izland gazdaságában és nemzeti identitásában évszázadok óta meghatározó szerepet játszik a tenger, ezért sokan attól tartottak, hogy az EU közös halászati politikája miatt más tagállamok, köztük spanyol és holland halászhajók is nagyobb hozzáférést kaphatnának az izlandi vizekhez.
Ez különösen érzékeny kérdés egy olyan országban, amelynek történelmében komoly szerepet játszottak a halászati jogokért folytatott konfliktusok. Izland az 1970-es években Nagy-Britanniával is több úgynevezett tőkehalháborút vívott a halászterületek miatt, és az izlandi társadalomban máig erős az a meggyőződés, hogy az ország érdekeit a nagyobb európai államokkal szemben is meg kell védeni.
Az ellenzők arra is rámutattak, hogy Izland már jelenleg is számos előnyt élvez az európai kapcsolatokból. Az ország hozzáfér az EU egységes piacához, valamint a schengeni övezethez is, miközben nem kell teljes jogú uniós tagként elfogadnia minden olyan szabályt és kötelezettséget, amelyet a tagság jelentene.
Nem az EU-tagságot utasították el végleg
A mostani referendum eredménye fontos politikai jelzés, de technikailag nem azt jelenti, hogy Izland végleg elutasította az Európai Unióhoz való csatlakozást. A választók arról döntöttek, hogy újrainduljanak-e a tárgyalások, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy az ország ismét hivatalosan megvizsgálja a csatlakozás lehetőségét.
Ha a szavazók igennel válaszoltak volna, hosszú tárgyalási folyamat kezdődhetett volna az Európai Bizottsággal. Ennek során olyan területeket kellett volna részletesen megvizsgálni, mint a gazdaság, a jogrendszer, az emberi jogok és természetesen a halászati politika, miközben a végleges megállapodásról később újabb döntést kellett volna hozni.
A mostani eredmény ezzel szemben egyelőre lezárhatja az EU-csatlakozás körüli politikai vitát, amely több mint egy évtizede húzódik. Egy euroszkeptikus kormány korábban már leállította a csatlakozási tárgyalásokat, most pedig az izlandi választók többsége azt üzente, hogy jelenleg nem kívánják újrakezdeni ezt a folyamatot.
A referendum tehát egyszerre szólt Európáról, Izland gazdasági érdekeiről, a halászatról és az ország önállóságáról. Miközben Trump Grönlanddal kapcsolatos politikája új biztonsági kérdéseket vetett fel az északi országokban, az izlandi választók többsége végül úgy döntött, hogy ezek a változó geopolitikai körülmények sem elegendőek ahhoz, hogy most újra elinduljanak az Európai Unió felé vezető úton.