17 éves voltam, amikor elhagytam a hazámat, Magyarországot és az Egyesült Királyságba költöztem. Közel 9 tanulással és munkával eltöltött év után, tettem egy újabb bátor lépést és elköltöztem. Azóta, már csak látogatóként fordulok meg az országban. Az elmúlt 6 évben, nomád életmódot folytatok — ha fogalmazhatok így —, a világot járom, ahogy azt a szívem diktálja.

o-BRITISH-facebook

Bár már nem élek a Királyságban egy ideje, nem tagadhatom, hogy nyomot hagyott a szívemben és a személyiségemben, annak ellenére, hogy jó néhány szokásomról le kellett mondjak.

1. Két vagy három fogásos ebédek

Hagyományosan, Magyarországon, az ebéd, ugye, három fogásos, ami leves előételből, főételből áll, amit gyakran desszert követ. Ezzel ellentétben, az Egyesült Királyságban a vacsora a nap fő étkezése. Az ebéd általában egy szendvics, esetleg saláta, amit gyakran munka közben, vagy a nagy rohanásban fogyasztunk el.

2. Papucs viselése a házban

Bár, nem ez volt a kedvenc szokásom Magyarországon, de amikor belépek valaki otthonába, lehúzom a cipőmet, és felhúzom a házigazdától kapott papucsot. A Királyságban, ha meglátogatsz valakit, yoga studióba mész, tánc órára, vagy bármilyen más helyre, ahol le kell venned a cipődet, győződj meg róla, hogy adnak papucsot, és hogy egyáltalán, viselned kell-e papucsot. Nagymamámnak mindig szívrohamot okoztam, amiért sosem húztam fel papucsot, amikor meglátogattam. A papucs viselés, egyébként sem az erősségem, ezért, örültem, amikor elhagytam ezt a szokást.

3. „Helló”-val elköszönni

A „hello”, ugye „szia”-t jelent magyarul, és mindkét szót egyforma gyakorisággal használjuk Magyarországon mind akkor, amikor köszöntünk valakit, és amikor elköszönünk tőle. Azonban, a „szia” hasonló hangzású az angol „viszlát”-hoz („see ya”). Ha szeretnénk összezavarni egy angolt Magyarországon, akkor kezdjük a beszélgetést „szia”val és fejezzük be „hello”-val.

4. Felöltözni, ha bevásárolni megyek

Felejtsd el a sminket! Az Egyesült Királyságban (de főleg az USA-ban) teljesen normális, ha az emberek sportruhában, vagy olykor köntösben mennek bevásárolni. Nagyon sok szülő pizsamában és köntösben kíséri a gyerekeit a suliba. Magyarországon, biztos, hogy soha sem látnál pizsamában vásárolni, de be kell valljam, hogy az Egyesült Királyságban és az USA-ban, abszolút nem töröm magam azért, hogy kibújjak a kényelmes köntösömből, ha el kell mennem a közeli bevásárlóközpontba.

5. Itt már nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékomat

A magyarok december 24-én díszítik fel a karácsonyfáikat. A karácsonyi ajándékokat is Szenteste adják át egymásnak, és a magyar szokások szerint, azokat a Jézuska hozza, vagy az angyalkák. A Télapó nem igazán része a magyar szokásoknak, kivéve akkor, ha a Mikulásról van szó, aki december 6-án érkezik és édességet (vagy virgácsot) tesz a gyerekek szépen megtisztított és ablakba rakott csizmáikba. Ezzel szemben, Angliában a karácsonyfát már jóval karácsony előtt feldíszítik, sőt, még a házakat és azok kertjeit is. A karácsonyi ajándékokat pedig a Télapó, vagyis, Santa Claus hozza, amit karácsony reggelén nyitnak ki.

6. A névnap megünneplése

A magyarok nemcsak a születésnapjaikat, de a névnapjaikat is megünneplik. Ezzel a szokással azt a napot ünneplik, amelyiken a neveiket elhelyezték a naptárban. Mivel, a Királyságban ezt nem ünneplik, így én sem. Azonban, gyakran előfordul, hogy a családom, a magyar barátaim, vagy kollégáim felköszöntenek.

7. Bujkálni Húsvét Hétfőn a locsolók elől

A húsvéti locsolkodás egy magyar szokás, amikor is ugye, a fiúk járták a falvakat, vagy városokat és verset mondtak, ami után megkérdezték a lányoktól, hogy meglocsolhatják-e őket. Locsolás után a lányok hímes tojást, ajándékoztak a fiúknak. Manapság, a locsolás már olcsó kölnivizekkel történik, és mivel azok eléggé büdösek — és azért valljuk be, a legjobb parfümök keveredése is igen csak bódító illatot eredményez —, a lányok nem igazán kedvelik ezt a szokást. Ez az tehát, amiért nem szomorkodom, hogy el kellett hagynom. Bár, ha olykor a családommal ünnepelem a húsvétot, nem marad más megoldás, mint a régi módszer: a rejtőzködés, vagy a tűrés.

8. Nem kérdezem meg mindenkitől, hogy hogy van

Magyarországon nem kérdezed meg a pénztárostól az üzletben, hogy hogy érzi magát csak azért, mert udvarias akarsz lenni. Azonban, megkérdezed azoktól, akik válaszára tényleg kíváncsi vagy. Az Egyesült Királyságban a „Hogy vagy?” („How are you?”) csak egy rutin kérdés, amit el is várnak, de abszolút nincs jelentősége. A helyes és várt válasz a kérdésre a „Köszönöm, jól. Te hogy vagy?” („I’m good, thanks. How are you?”). És itt be is fejeződik a bájcsevej

9. Nem beszélek politikáról

Magyarországon nyíltan lehet politikáról beszélni. Gyakran hallunk politikai eszmefuttatásokat a közlekedési eszközökön vagy egy háromfogásos ebéd mellet az étteremben. Annak ellenére, hogy nem szeretek mélyebben belebonyolódni a politikai témákba, mindig is élveztem másokat hallgatni, amikor erről beszéltek. Szeretek ismereteket gyűjteni megbízható emberektől, akik ésszerű érvekkel dicsérték vagy szidták az éppen aktuális rendszert. Így van ez ma is, amikor a jelenlegi helyzetről érdeklődöm a családomtól, barátaimtól. Itt, ugyanis, a politika tabu témának számít a beszélgetésekben. Nem illik politikai témákról kérdezgetni az angol barátainkat. Jelen esetben, a Királyság EU-ban való maradásának a kérdése a legkényesebb téma. Ha tehát, szeretnék többet megtudni az aktuális brit politikai helyzetről, nincs más választásom, minthogy cikkeket és hozzászólásokat olvasok.

10. Nem beszélek pénzről

Magyarországon az emberek előszeretettel kérdezősködnek egymás anyagi helyzetét illetően. Nincs azzal semmi gond, ha a barátaimmal megkérdeztük egymástól, hogy mennyi volt a fizetésünk havonta, és hogy hogyan boldogultunk az albérlet és a számlák fizetésével. Sőt, gyakran kisegítettük egymást alkalmi munkák tippjeivel, amikkel vastagítottuk egy kicsit a pénztárcákat. Angliában viszont, ezt nagyon kerülnöm kell. Hacsak nem híres futball játékosok indokolatlanul magas fizetéséről beszélek. Nyugodtan bosszankodhatunk arról egymásnak, miért keres Rooney 300,000 fontot hetente, ami több mint tízszer magasabb az átlag éves fizetésektől. Ha azonban, a munkatársaim vagy barátaim fizetéséről van szó, jobb hallgatni.

Ez volt tehát, az a 10 szokás, amitől meg kellett váljak, amióta itt élek. Persze mindenki máshogy látja, és lehet másoknak nem pont ugyanezek a dolgok tűntek fel. Ha vannak nektek is olyan szokásaitok, amikről le kellett mondanotok, amióta az Egyesült Királyságban éltek, írjátok le nyugodtan, vagy csak szóljatok hozzá a cikkhez!