Boris Johnson nemrégiben közölte, hogy mától a Királyi Haditengerészet veszi át a La Manche csatornán átkelő illegális bevándorlók kezelését. A miniszterelnök a mai napon ismertette a belügyminisztérium azon tervét, hogy azokat a menekülteket – akik kis hajókon érnek partot az Egyesült Királyság területén a csatornán átkelve – Ruandába fogják átszállítani bevándorlási kérelmük elbírálásának idejére.
A brit miniszterelnök azt mondta, hogy a jövőben azokat a migránsokat, akik illegális útvonalakat használnak „arra, hogy megkerüljék a sort”, „gyorsan és humánus módon egy harmadik országba vagy a szülőhazájukba szállítják majd vissza”. Johnson visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint az, hogy így több tízezer embert szállíthatnak át a közép-afrikai államba, „gonosz, és nincs benne semmi együttérzés”.
A csatorna kenti kikötője közelében mondott beszédében a miniszterelnök azt is elmondta, hogy azok, akik kis hajókkal próbálják elérni az Egyesült Királyságot, nagyrészt fiatal férfiak, akik „nem közvetlenül a közelgő veszély elől menekültek”.
Annak ellenére, hogy a brit kormány a közelmúltban hivatalosan is kifejezte aggodalmát az emberi jogi normákkal kapcsolatban Ruandában, Mr. Johnson most kitartott azon álláspontja mellett, hogy ez „a világ egyik legbiztonságosabb országa, amely világszerte elismert a migránsok befogadásában és integrációjában”. Azt is elmondta, hogy a migránsok más országokba történő átszállítása egy „olyan megoldás a globális migrációs áramlások problémáira, amelyet valószínűleg más országok is használni fognak”, köztük néhány európai ország is.
Johnson elismerte, hogy nem tudott idáig megszabadulni a La Manche csatornán kis csónakokon átkelő migránsok okozta problémától, de reményét fejezte ki abban, hogy így “lerombolja a csempészbandák üzleti modelljét”, amelyek kizsákmányolják azokat az embereket, akik kétségbeesetten szeretnének eljutni az Egyesült Királyságba.
„Lehet, hogy az együttérzésünk határtalan, de azon képességünk, hogy segítsünk az embereken, nem az. Nem kérhetjük meg a brit adófizetőket, hogy fedezzék mindenkinek a költségeit, aki csak ide szeretne jönni és itt szeretne élni. A kontrollálatlan bevándorlás kezelhetetlen követelményeket támaszt NHS-ünkkel és jóléti államunkkal szemben, túlterheli helyi iskoláinkat, lakhatásunkat és tömegközlekedésünket… Pláne arról nem is beszélve, hogy azokkal szemben sem igazságos, akik legálisan akarnak ide jönni, ha egyesek csak úgy megkerülhetik a rendszert.” – mondta a miniszterelnök.
Azt is elmondta ugyanakkor, hogy az illegális átkelések „ellenőrzése fölötti kontroll visszavétele” lehetővé tenné az Egyesült Királyság számára, hogy „világszínvonalú menedéket” nyújtson azoknak, akik „biztonságos és legális utakon” menekülnek valamilyen valós veszély elől.
A kormány tervét többen is hevesen kritizálták, többek között az ellenzéki pártok képviselői is. Ian Blackford, az SNP egyik vezetője szimplán „gonoszságnak” minősítette a tervet, míg a Munkáspárt árnyék-belügyminisztere, Yvette Cooper azt mondta, hogy „etikátlan”. A kormányt emellett többen azzal vádolják, hogy ezt a témát megint csak arra használja, hogy elterelje a figyelmet a Partygate-botrány legújabb fejleményéről. Tobias Ellwood tory parlamenti képviselő, aki a parlament védelmi bizottságának elnöke, egyike volt azoknak, akik szerint Mr. Johnson a rendkívül vitatott bevándorlási tervet „masszív elterelésként” használja.
A Menekültügyi Tanács is elítélte a Belügyminisztérium javaslatát – amely egyébként a becslések szerint évi 1,4 milliárd fontba kerülne a kormánynak és így az adófizetőknek is –, és „kegyetlenek és rosszindulatúnak” titulálták. A megállapodás értelmében a ruandai kormánynak 120 millió fontot fizetnek ki első körben, amelyet a brit adófizetők finanszíroznak.
Sonya Sceats, a Freedom from Torture vezérigazgatója azt mondta, hogy a tervek „rettentő nyugtalanítóak”, és „mindenki számára rémisztőek, akinek van lelkiismerete”. Forrás