Fizetnél még az eredeti árnál is többet, ha olyan lakást kéne bérelned, ahol gombák nőnek ki a fürdőszoba falaiból? Ez volt ugyanis a helyzet, amibe Chris Sayers került, amikor Londonban lakhelyet keresett.
Elment megnézni a lakást, egy “vadonatúj, sokemeletes komplexumban”, és az ingatlanos ügynök megkérdezte tőle, mennyi bérleti díjat szeretne felajánlani. „És erre azt mondtam, nos, annyit, amennyi szerepel a hirdetésben” – mondja Chris.
“És erre csak azt a választ kapta: “Ó, nos, ennél már magasabb ajánlat is volt. Tehát ha azt akarod, hogy komolyan vegyék az ajánlatod, akkor többet kell mondanod.” Chris azt mondja, hogy az ügynök azt mondta neki, hogy legalább havi 100 fonttal többet kell fizetnie, mint a meghirdetett bérleti díj, hogy megszerezze az ingatlant.
Amint bent volt a lakásban, Chris azonban egyből problémákat észlelt: “Van egy fényképem, amelyen látható, hogy gombák nőnek ki a fürdőszobában a fugázásból” – mondja. És ez még nem is a legrosszabb dolog volt. “A lakásban patkányok tanyáznak” – mondta Chris. „És gyakorlatilag a nap minden órájában lehetett hallani, ahogy a patkányok rohangásznak a falak között.”
A walesi származású Chris Londonba költözése előtt soha nem hallott licitháborúról, de kettőben is részt vett, amikor albérletet keresett a fővárosban. Ez nem újdonság az ingatlant vásárlók számára, de egyre több albérlő is, mint Chris, küzd a rivális bérlők ajánltai ellen az albérletekért.
A Shelter jótékonysági szervezet felmérése szerint több mint félmillió albérlő csúszott le valamilyen albérletről Angliában az elmúlt öt évben, mert valaki több pénzt ajánlott. A piacon igen nagy a verseny – a Rightmove adatai szerint az ügynököknél átlagosan 25 érdeklődő jelentkezik minden kiadó ingatlanra. A járvány előtt ez a szám hat volt.
A kampányolók ezt a megemelkedett keresletet okolják a licitháborúk kialakulásáért és az árak további emelkedéséért. Bristolban, ahol a főváros után a legmagasabbak a bérleti díjak, az Acorn közösségi csoport az elmúlt évet azzal töltötte, hogy megpróbálta rávenni az ügynököket, hogy szüntessék be ezt a szokást.
Egyre több embernek kölcsönt kell felvennie, hogy több havi bérleti díjat előre ki tudjon fizetni, csak azért, hogy megkaparinthassa az ingatlant. Az emberek egyre távolabb költöznek a várostól, mert egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ott éljenek, ahol felnőttek. Ez óriási hatással van az itteni emberek megélhetésére és jövőjére. Laura, a csoport elnöke szerint sok bérlő túlságosan fél ahhoz, hogy panaszt tegyen.
„Szerintem félnek attól, hogy a jövőben nem találnak megfelelő otthont” – mondta. “A bérlők számára nyilvánvalóan az otthon soha nem egy állandó dolog, így soha nem tudhatják, mikor kell kiköltözniük. Azt hiszem, az emberek egyre többen aggódnak amiatt, hogy valamilyen úton módon majd igazságtalanság éri őket.”
A Munkáspárt azt akarja, hogy a kormány tiltsa be a licitháborúkat egy új törvényjavaslat részeként, ami a miniszterek szerint visszaszoríthatja az olyan dolgokat, mint az ok nélküli kilakoltatások. Ben Beadle, a National Residential Landlord Association képviselője elismeri, hogy licitháborúk vannak, de szerinte a piacon sok probléma a kínálati oldalon lévő gondoknak köszönhető.
“Nem lehet mindent egyszerűen csak betiltani” – mondta. “Azt mondanám, hogy meg kell vizsgálnunk inkább, mi kényszeríti az embereket ilyen döntések meghozatalára.”
Más főbérlők, akik beszéltek a Newsbeatnek, azt mondják, hogy a megélhetési költségek emelkedése és a magas jelzáloghitel kamatok azt jelentik, hogy a licitháború is egy módja annak, hogy meg tudják engedni maguknak, hogy továbbra is bérbe adhassák ingatlanjaikat.
Egy kormányszóvivő a téma kapcsán ezt nyilatkozta: “Végső soron a főbérlő és a bérlők feladata, hogy megállapodjanak a bérleti szerződés kezdetekor a felszámítható bérleti díj összegéről. A renters reform bill igazságosabb, biztonságosabb és magasabb színvonalú magánbérleti szektort biztosít majd mind a landlordok mind pedig a bérlők számára.” Forrás