Sokszor észre sem vesszük, mennyire megváltozunk, amikor éveket töltünk egy másik országban. Először még minden furcsa: az időjárás, az emberek udvariassága, a mérföldek, a fontok, a tea, a „sorry” minden második mondatban, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már mi magyarázzuk egy frissen érkezett magyarnak, hogyan működnek a dolgok Angliában.
A legviccesebb az egészben, hogy sok ilyen változás teljesen észrevétlenül történik. Aztán amikor hazamegyünk Magyarországra, néha egyetlen nap elég ahhoz, hogy rájöjjünk: lehet, hogy már mi is egy kicsit elbritesedtünk.
1. Már nem érdekel, hogy esik az eső
Régen egy kiadós angliai eső miatt képesek voltunk fél napig panaszkodni. Most felvesszük a kabátot, felkapjuk az esernyőt, és ugyanúgy elindulunk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Sőt, néha már az tűnik gyanúsnak, ha reggel süt a nap. Ilyenkor az első gondolat nem az, hogy „de jó idő van”, hanem hogy „vajon meddig tart?”.
2. Akkor is azt mondod, hogy „sorry”, amikor nem te hibáztál
Valaki neked megy a boltban? „Sorry.” Rád csukja az ajtót? „Sorry.” Te állsz nyugodtan, ő pedig majdnem fellök? Valahogy akkor is te kérsz bocsánatot.
Egy idő után már Magyarországon is automatikusan kicsúszik a szádon, és csak utólag gondolkodsz el rajta, hogy pontosan miért is kértél bocsánatot.
3. A tea tejjel már teljesen természetes
Eleinte furcsán néztél arra, amikor valaki tejet öntött a teájába. Ma pedig már te is pontosan tudod, hogyan szereted, és különösebb gondolkodás nélkül készíted el.
Ha pedig valaki azt mondja, hogy „Fancy a tea?”, már nem is kell magyarázni, hogy ez Angliában sokszor nem egyszerűen egy italról szól.
4. A „cheers” már mindenre jó
Koccintás? Cheers. Köszönöm? Cheers. Elköszönés? Cheers. Valaki odaad valamit? Cheers.
Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy egy magyar ismerősödnek is azt mondod: „Na, cheers, majd beszélünk.” És amikor furcsán néz rád, rájössz, hogy ez már tényleg kezd komoly lenni.
5. Fontban, mérföldben és stone-ban is gondolkodsz
Magyarországon még rémlik, hogy kilogramm, kilométer és Celsius, de Angliában valahogy minden átváltott a fejedben. Ha valaki azt mondja, hogy 30 mérföld, már nagyjából tudod, miről beszél.
Aztán hazamész, meglátod a kilométerórát, és néhány másodpercig úgy nézel rá, mintha valami bonyolult matematikai feladvány lenne.
6. Te kezdeményezed a beszélgetést az időjárásról
Régen nem értetted, hogyan lehet öt percet beszélgetni arról, hogy esik-e vagy süt-e a nap. Most már te mondod a buszmegállóban, hogy „Lovely weather today, isn’t it?”, miközben pontosan tudod, hogy délutánra valószínűleg esni fog.
Az időjárás időközben valahogy hivatalos társalgási témává vált. És ami a legdurvább: már teljesen természetesnek érzed.
7. Már nem lep meg, hogy télen hideg van a lakásban
Magyarországon régen elképzelhetetlennek tűnt, hogy télen az ember pulóverben, vastag zokniban és takaró alatt üljön a nappaliban. Angliában viszont egy idő után egyszerűen alkalmazkodsz.
A termosztátot néha úgy nézed, mint egy bankszámlát: tudod, hogy lehetne rajta változtatni, de inkább nem nyúlsz hozzá.
8. A „Sorry we missed you” cetli már nem tud meglepni
A futár otthagyja a cetlit, hogy nem talált otthon. Te pedig pontosan tudod, hogy öt perccel korábban még otthon voltál, és valószínűleg csak nem volt kedve rendesen megpróbálni.
Régen felháborodtál volna. Most egyszerűen megnézed, hova kell menni érte, mikor lehet átvenni, és mész tovább az életeddel.
9. Magyarul beszélsz, de néha angolul gondolkodsz
„Majd ezt checkolom.” „Mindjárt feedbackelek.” „Ez most egy kicsit random.” Ha ilyesmit mondasz, majd megállsz egy pillanatra, hogy „várjunk csak, ezt most tényleg magyarul mondtam?”, akkor már megvan a válasz.
Az angol szavak szépen, lassan beépülnek a magyar mondatokba, és egy idő után már nem is tűnnek furcsának. A családod otthon viszont valószínűleg néha csak néz rád, hogy mégis milyen nyelven beszélsz.
10. A Magyarországra hazalátogató énedet néha már te sem érted
Ez talán a végső bizonyíték. Hazamész, és olyan dolgokon lepődsz meg, amelyeken régen egyáltalán nem lepődtél volna meg.
Túl hangosak az emberek, túl gyorsan akarnak mindent, furcsa, hogy mindenki előre akar menni a sorban, és már az is feltűnik, ha valaki nem mondja, hogy „please” vagy „thank you”. Közben pedig egyre több olyan angliai szokás van, amit már teljesen a sajátodnak érzel.
A tanulság: lehet, hogy elbritesedtél, de attól még magyar maradtál
Az igazság az, hogy ha valaki hosszú éveket tölt Angliában, szinte lehetetlen úgy hazatérni, hogy közben semmi ne változzon benne. Átveszünk szokásokat, kifejezéseket, gondolkodásmódokat, és közben olyan dolgokat is megtanulunk értékelni, amelyek korábban teljesen természetesnek tűntek.
Lehet, hogy már automatikusan „sorry”-t mondasz, tejjel iszod a teát, mérföldben számolsz, és az esőben is nyugodtan elindulsz otthonról. Ettől azonban nem lettél kevésbé magyar – egyszerűen csak lett egy második otthonod, amelynek a szokásai lassan rád is ragadtak. És talán pontosan ez az egyik legfurcsább része annak, amikor az ember évekig külföldön él: egyszer csak rájössz, hogy már egy kicsit mindkét helyhez tartozol.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, akik szintén túl régóta élnek Angliában – vagy csak most ismerkednek az itteni élet apró furcsaságaival. Te hány pontban ismertél magadra?