Egy kilencéves kisfiú meghalt szepszisben alig néhány nappal azután, hogy kiengedték egy walesi sürgősségi osztályról mondván, hogy nem olyan súlyos, többek közt megfázásra utaló tünetei vannak – derült ki az ügy kapcsán indított vizsgálat során.
A newporti Dylan Cope december 14-én hunyt el szeptikus sokkban, amelyet egy vakbél perforálódás okozott, miután hasi fájdalmakkal kórházba szállították. Laurence és Corrine, a gyermek szülei azt mondták, hogy „fitt és egészséges” fiuk élénk képzelőerővel rendelkezett, imádott legózni, és szerette mások társaságát élvezni. Szeretett édesanyjával együtt sütni, Rubik-kockákat kirakni és biciklizni.
„Látta az élet szépségét és az igazságtalanságokat is, és mindig is szívesen hangoztatta álláspontját” – mondta Laurence a bíróságon. „Azon a napon, büszkén nézhettük volna Dylant az iskolai karácsonyi ünnepségen, kis rénszarvasnak öltözve, ehelyett a haldoklását néztük.”
A vizsgálat során kiderült, hogy míg Dylan december 2-án rosszul volt, és hányt, tünetei mindössze két nap alatt enyhe köhögéssé enyhültek. December 6-án Dylan kapott egy kis Calpolt, és a megszokott körülmények közt ebédelt, azonban ezt követően „gyötrő” hasi fájdalomra panaszkodott.
Háziorvosa, félve attól, hogy vakbélgyulladásban szenved, beutalta a Grange Kórház sürgősségi osztályára. Egy orvos azonban azt mondta, hogy Dylan tünetei „rejtélyesek”, és „nem valószínű”, hogy Dylannak vakbélproblémái lennének, mivel arról panaszkodott, hogy a fájdalom erősebb a bal oldalán, a vakbéllel ellentétes oldalon.
Samantha Hayden, egy gyermekápolónő a bíróságon elmondta, hogy aznap este 10 körül vizsgálta meg Dylant. Az osztály akkoriban „rendkívül elfoglalt” volt, és az a terem, ahol a személyzet áttekinthette volna Dylan háziorvosi beutalóját, tele volt betegekkel. Úgy érezte, sokkal fontosabb, hogy Dylan állapotát kiértékeljék. Hozzátette, a fiú háziorvosi feljegyzését olvasva nem valószínű, hogy meggondolta volna magát a vakbélgyulladással kapcsolatban.
Hayden elmondta, hogy az iskolás fiúnak megduzzadtak a nyirokcsomói és duzzanatok voltak a torkában, ami több dologra is utalhat, beleértve az influenzát, a vakbélgyulladást és a hashártyagyulladást. Az orvos megbeszélte Dylan apjával a lehetséges okokat, amiért rosszul érzi magát.
Egy magas rangú egészségügyi szakember megvizsgálta Dylant, bár Hayden még azelőtt kitöltötte a fiú hazaengedéséhez szükséges papírokat. Caroline Saunders vezető halottkém kérdésére, hogy miért nem említette nyilatkozatában Dylan jobb alhasában jelentkező fájdalmat, így válaszolt: „Nem tudom pontosan megmondani.”
A kórházból december 7-én hajnali 1 óra után hazaengedték Dylant, és azt tanácsolták apjának, hogy adjanak a fiúnak Calpolt, és adtak neki néhány köhögésre és megfázásra vonatkozó tanácsot.
Dylan hasfájása azonban továbbra is fennállt, a fiú nem tudott iskolába menni sem pedig enni. Csupán három nappal később Dylan szülei felhívták a mentőket, mivel gyermekük állapota nem javult.
A 19. próbálkozásra sikerült elérni valakit a vonal másik végén, de a kórház csak annyit mondott, hogy hívják a 111-et. Két óra várakoztatás után a 111-es híváskezelő közölte Laurence-szel, hogy egy orvos hamarosan felveszi velük a kapcsolatot.
Mivel Dylan keze és lába kihűlt, Laurence és Corrine 16:10-kor bevitték Dylant a Grange Kórház sürgősségi osztályára. Onnan átszállították a Walesi Egyetemi Kórházba, ahol vakbélműtéten esett át. Négy nappal később azonban a fiatal fiú sajnos életét vesztette. A szülők pedig most válaszokat akarnak. Forrás