Az első információ, amit megtudunk a másik emberről az a szülei által választott keresztnév. Nem is gondolnánk, de meglepő, hogy a nevünk mekkora befolyásoló erővel bír: formálja azt, ahogyan mások látnak minket még azelőtt, hogy megismernének.
Szüleink nevelése különböző módon járult hozzá személyiségünk kialakulásához: nagy jelentősége van annak, ha jellemzően szeretettel, odafordulással vagy szigorúsággal, és elvárások támasztásával neveltek minket. De talán nem is gondoltunk még bele, hogy a szüleinktől kapott első ajándék – a nevünk – miként hat vissza ránk attól függően, hogy másoknak tetszik-e vagy nem.
A szülőknek gyakran fejtörést okoz, hogy kiválasszák gyermekeik nevét. Tekinthetünk erre úgy, mint a kreativitás próbájára, vagy annak egy módjára, hogy kifejezzék saját identitásukat utódaikon keresztül. Ám nem biztos, hogy tisztában vannak azzal, hogy a gyermekeik nevének kiválasztása szerepet játszhat abban, hogy mások hogyan látják őket később, és így végső soron milyen emberré válnak majd.
“Mivel a név az egyén azonosítására és az egyénnel való napi kommunikációra szolgál, ez adja az egyén önfelfogásának alapját, különösen a többiekkel kapcsolatban.” – mondja David Zhu, aki a nevek pszichológiáját kutatja az Arizona State University egyetemen.
Személyiségünk kialakulását elsődlegesen génjeink befolyásolják, később pedig élettapasztalataink jelentős mértékben formálnak minket. Az is számít, hogy milyen emberekkel vesszük körbe magunkat, kik a barátaink és milyen emberekkel lógunk. Nem utolsó sorban számítanak azok a szerepek is, amelyeket az életben vállalunk, akár a munkahelyről akár a családi életünkről van szó.
Mindezen dinamikák közepette könnyű megfeledkezni a nevünk szerepéről, miközben az egy nagyon egyedi születésünktől fogva ránk szabott jellemzőnk és amely általában egész életünkön át velünk marad (hacsak nem veszünk fáradságot, hogy megváltoztassuk). Gordon Allport, a személyiségpszichológia egyik megalapítója 1961-ben megfogalmazta:
„én-identitásunk legfontosabb horgonyzója az élet során a saját nevünk marad”.
Egy Jean Twenge nevű amerikai pszichológus által a 2000-es években végzett tanulmány szerint azok az emberek, akik nem szeretik a saját nevüket, általában gyengébb mentális alkalmazkodási képességgel rendelkeznek. Ennek nagy valószínűséggel az volt az oka, hogy önbizalmuk és önbecsülésük hiánya miatt idegenkedtek a nevüktől, vagy a nevük ellenszenve hozzájárult az önbizalomhiányhoz – „a név az én szimbólumává válik” – írta Twenge és szerzőtársa.
Arról, hogy a nevek hogyan befolyásolják azt, ahogyan mások bánnak velünk, vegyük fontolóra egy 2011-ben közzétett német tanulmányt, amelyben egy társkereső oldal felhasználóit megkérdezték, szeretnének-e nevük alapján randizni az adott illetővel. Jochen Gebauer, aki jelenleg a mannheimi egyetemen dolgozik, és kollégái, köztük Wiebke Neberich, azt találták, hogy az akkoriban kevésbé divatosnak tartott névvel rendelkezőket (például Kevin) nagyobb valószínűséggel utasítják el, mint a divatosabb névvel rendelkezőket (pl. mint Alexander).
Ha a randevúzási helyzet nagyjából reprezentálja azt, ahogyan ezekkel az emberekkel bántak életük során, akkor könnyen belátható, hogy a nevük hogyan alakíthatta azt, hogy milyen emberré váltak ők maguk. Egy napjainkban is felkapott kutatás szerint, amelyet Németországban is elvégeztek, a résztvevők kisebb valószínűséggel segítettek egy idegennek, akinek a nevét negatívan ítélték meg (Cindy és Chantal volt a két legnegatívabbra értékelt név), mint azokkal az idegenekkel, akiknek neve pozitívan cseng. (A legpozitívabb értékelést Sophie és Marie kapta).
A nevünk eképpen befolyásolhatja azt, hogy miként bánnak velünk mások és milyen az önértékelésünk. Könnyen elképzelhető, hogy nehéz melegséget sugárzó, szimpatikus embernek lenni, akit könnyen bizalmukba fogadnak mások akkor mikor a neved miatt ismétlődő elutasítással szembesülsz. A randevúzási tanulmány egy másik része alátámasztotta ezt: a kevésbé népszerű nevű randevúzók, akiket gyakrabban utasítottak el, kevésbé iskolázottnak és alacsonyabb önértékelésűnek bizonyultak – szinte mintha a randevúzási platformon tapasztalt elutasítás tükrözné azt ahogyan az életben tapasztalnak sikereket vagy sikertelenséget.
Néhány közelmúltbeli felfedezés azonban arra is utal, hogy a nevünk kapcsán milyen pozitív bánsámódban részesülhetünk. Például, ha van egy jól csengő neved, amit még könnyű is kimondani mint például a Marla (egy olyan fura hangzású nyelvtörő névhez képest, mint például Kirk), akkor valószínűleg az emberek úgy fognak megítélni, hogy kellemesebb természetű vagy és ez még előnyökkel is járhat.
“Korábban egyesek az egyedi identitás érzését származtathatják viszonylag egyedi nevükből” – mondják a kutatók, és hangsúlyozzák, hogy ez a tulajdonság egy “megkülönböztető motívum” hajtóereje, amely arra készteti a névtulajdonosokat, hogy identitásuknak megfelelően szokatlan karrierutat találjanak maguknak. Ez emlékeztethet minket az úgynevezett “nominatív determinizmusra” – arra az elképzelésre, hogy nevünk jelentése befolyásolja életünk döntéseit ( a jelenség megmagyarázza a Dr. Brain /Dr. Agy/nevű neurológusok sokaságát és a hasonló mulatságos “véletleneket”).
A szokatlan név akár kreatívabbá és nyitottabbá formálhat bennünket az Arizonai Állami Egyetemen dolgozó Zhu és munkatársai kutatása szerint. Zhu csapata több mint ezer cég vezérigazgatóinak nevét ellenőrizte, és megállapította, hogy minél ritkább a nevük, annál jellegzetesebbek az üzleti stratégiáik. „A szokatlan nevű vezérigazgatók hajlamosak olyan önkép kialakítására, hogy különböznek a társaiktól, és ez arra ösztönzik őket, hogy szokatlan stratégiákat folytassanak” – mondja.
“A gyakori és nem mindennapi nevek egyaránt társulnak előnyökkel és hátrányokkal, ezért a leendő szülőknek tisztában kell lenniük az előnyökkel és hátrányokkal, függetlenül attól, hogy milyen típusú nevet adnak gyermeküknek.” – tanácsolja Zhu.
Talán a trükk abban rejlik, hogy megtaláljuk a módját, hogy mindkét világból a legjobbat hozzuk ki úgy, hogy olyan nevet választunk, amely könnyen módosítható tehát jellegzetesebbé variálható. “Ha gyakori vagy népszerű nevet adsz egy gyermeknek, akkor valószínűleg rövid távon könnyebben elfogadják és kedvelik mások” – tanácsolja Zhu.” A szülőknek azonban meg kell találniuk a módját, hogy segítsenek a gyermeknek értékelni egyediségüket, például úgy, hogy különleges becenevet adnak neki, vagy gyakran megerősítik a gyermek csak rá jellemző tulajdonságait.” Forrás ; Szerző: Válóczi Andrea