Egyre több emberben merül fel a kérdés, hogy továbbra is irányíthatja-e Nagy-Britanniát egy egyre kaotikusabb kormány, amely folyamatosan az összeomlás szélén áll, és nincs demokratikus támogatása?
Az Egyesült Királyságnak jelenleg van egy meg nem választott miniszterelnöke, Liz Truss, akit nemrégiben iktattak be egy kis belső csoport döntése alapján. De hatalmának nagy részét már most átengedte egy másik, de facto miniszterelnöknek – Jeremy Huntnak –, aki a gazdaságpolitikáért és a kormány belpolitikai programjainak nagy részéért felelős. Helyes ez így ahogy van?
Mindenképpen fura és megkérdőjelezhető, hogy Hunt úr, aki a konzervatív vezetőválasztáson az utolsó helyen végzett – a 18 szavazatával – most előre ugrott azok közt, akik felülmúlták őt a versenyben, és gyakorlatilag ő irányítja az országot. Elképzelhető, hogy Truss és Hunt, sikerre viszi ezt valószínűtlen szövetséget – de jelenleg kevesen gondolják, hogy ez így fog történni.
A tory parlamenti képviselők most nyíltan fontolgatnak egy újabb vezetőváltást, a nagyközönség pedig ismét ki lesz zárva a folyamatból. Nem tűnik sem helyesnek sem legitimnek. A konzervatívok 2019. decemberi általános választáson szerzett győzelme két szempontból is feltűnő volt. Először is ez volt a „Brexit-választás”, gyakorlatilag egy második Brexit-népszavazás, és elsősorban a „Brexit végrehajtására” lett kitalálva. Másodszor, és ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a versenyt Boris Johnson személyisége uralta, az eredmény által adott mandátum – gyakorlatilag, ha formálisan nem is – az ő személyéhez köthető, legalább annyira, mint a pártjához.
A Brexit és a járvány utáni, egyre fizetésképtelenebbé váló mai Nagy-Britanniában a 2019-es mandátum szinte antiknak tűnik. Olyannyira átalakult a személyi állomány és a politika a kormány élén, hogy hiányzik minden valódi demokratikus legitimitása. A 2019-ben megválasztott miniszterelnököt és kormányát azóta gyakorlatilag kétszer is lecserélték.
2019-ben a „nép kormányára” szavazók közül kevesen vártak adóemelést, vagy kiadáscsökkentést. Most Mr. Kwarteng balszerencsés miniköltségvetésének nagy részét kidobták, de közben Johnson 2019-re vonatkozó központi ígéretei közül a legtöbb szintén ment a levesbe.
Alkotmányosan nincs szükség előrehozott általános választásra. A brit parlamentáris rendszerben nincs korlátozva a különböző miniszterelnökök száma, akik bármely pártból vagy koalícióból kikerülhetnek, amely többséget szerezhet az alsóházban. Valóban, a parlamentben az általános választások előtt idő közben hatalomra került miniszterelnökök sora igen hosszú, ideértve Neville Chamberlaint, Winston Churchillt, Harold Macmillant, James Callaghant, John Majort, Gordon Brownt, Theresa Mayt, Johnsont, és természetesen Trusst is.
Furcsa lenne ha hirtelen azonnali általános választásokat kellene kiírni, ha például egy miniszterelnök meghalt, vagy személyes okok miatt le kell mondania. Elnöki rendszerré változtatná az Egyesült Királyságot, gyakorlatilag még több hatalmat adva a miniszterelnököknek a képviselőkkel szemben.
De Nagy-Britannia rugalmas alkotmánya lehetővé teszi, hogy egy párt és egy miniszterelnök újratervezzen, amikor a körülmények olyan radikálisan megváltoztak, mint 2019 decembere óta. Ha a Truss-Hunt-kormányzat Olyan dolgokra készül, amelyekre senki sem szavazott, akkor szüksége lesz a sikerre ha a nép támogatását szeretnék érezni.
Jelenleg olyan úton indultak el, amelyet még saját képviselői és párttagjai sem hagytak jóvá. A párnak nagy nehézségekbe ütközhet, hogy a különböző adóemeléseiket és kiadáscsökkentéseiket a parlamenten keresztül préseljék, még akkor is, ha megnyernének egy bizalmatlansági szavazást.
A dolgok jelenlegi állása szerint ennek a titokzatos entitásnak – a „piacnak” – több beleszólása van a nemzet sorsába, mint a szavazóközönségnek. Elegünk van abból, hogy a tory frakciók és a belső csoportok önállóan maguk közt döntenek, és határozzák meg Nagy-Britannia sorsát. Itt az ideje, hogy a nép is beleszólhasson a saját jövőjébe. Parlamenti válaszásokra van szükség méghozzá most, írjátok alá a petíciót ti is! Forrás