A brit kormány nemrégiben elismerte, hogy az EU Settlement Scheme diszkriminál, ugyanakkor tagadja jogellenességét, azzal érvelve, hogy mindez jogos, de legalábbis igazolható.

EU bevándorlás

Képzeljünk el egy általános esetet. Kiutazik a család Nagy-Britanniába a jobb élet reményében. Apa dolgozik, gyerekeket beíratják az iskolába, anyuka hozza-viszi a gyerkőcöket suliba, mellette pedig az angol oktatási rendszer nehézségeivel küzdve (oktatás 9 és 3 óra között) esélye sincs elhelyezkedni. Telnek az évek és a család szeretne regisztrálni az EU Settlement Scheme-be. Mindenkinek tiszta és gyors lefutású a regisztrálása a rendszerbe, kivéve anyukáét, aki nem tudja igazolni, hogy évek óta itt él. Amióta ideköltöztek nem talált munkát, a számlák pedig a férj nevére jöttek. Jónéhányan kerülhetnek ilyen áldatlan helyzetbe.

Bizonyos érdekvédelmi szervek már régóta szorgalmazzák annak a hivatalos értékelésnek a közzétételét, amely szerint az EU Settlement Scheme megnehezíti egyes védett csoportok- nők, hátrányos helyzetűek és kisebbségi csoportok helyzetét.  2020 decemberéig már majdnem 4,3 millió ember kérte regisztrálását a rendszerbe, ami jócskán meghaladja a Belügyminisztérium korábbi becslését. A rendszer tökéletlensége pedig továbbra is aggodalomra ad okot, különösen az, ami a hátrányos helyzetű csoportok ügykezelésében mutatkozik.

A Settlement Scheme-re vonatkozó egyenjogúsági irányelv nemrégiben jelent meg. A dokumentumban a Belügyminisztérium meghatározta a hivatalos álláspontját arról, hogy a rendszer kialakítása és működése megfelel-e az esélyegyenlőségről szóló törvény követelményeinek.

Az általános vélemény pedig az, hogy bár valószínűleg legalábbis közvetett megkülönböztetés jelen van a folyamatban, ez „a legitim cél elérésének arányos eszközeként” igazolható. Ezért nincsenek esélyegyenlőségi törvénnyel kapcsolatos problémák.

A kiadott dokumentum megjegyzi például, hogy a lakóhely igazolása során a kormányzati adatbázisok automatikus ellenőrzése nem terjed ki bizonyos jóléti juttatásokra, amelyeket a nők nagyobb valószínűséggel kapnak. Ilyen például a családi pótlék. S amíg „ez különösen hátrányos helyzetbe hozhatja a nőket”, mégis indokoltnak minősül, mert a rendszer „általánosságban csökkenti a kérelmezők adminisztratív terheit”. A Belügyminisztérium persze rámutat arra is, hogy miként próbálta „mérsékelni az esetleges hátrányokat”.

Hasonlóképpen, az a tény, hogy a fogyatékkal élők valószínűleg nehezebben kezelik az online regisztrálási folyamatot, a rendszer egyszerűbbé tételét indokolná. A most kiadott dokumentum egyes paragrafusai (360-366) utalnak arra, hogy a Belügyminisztérium tisztában van a fenti problémákkal, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy bizonyos társadalmi csoportok egyszerűen kiesnek a rendszerből. Ennek következményeként pedig a határidő lejártával nagy tömegek kerülhetnek abba a szituációba, hogy törvényellenesen tartózkodnak Nagy-Britanniában. Jelenleg nincsenek törekvések annak felderítésére, mennyien eshetnek majd bele ebbe a kategóriába.       Forrás