A SpareRoom több mint 100 ezer, a platformján meghirdetett szobát vizsgált a harmadik negyedéves adatok elkészítéséhez. Az országos £769-os átlag új rekordot jelent, miközben a kilenc brit régió közül hétben szintén rekordmagasságba emelkedett az átlagos szobabérleti díj.
London belső részein a helyzet még súlyosabb: egy szoba átlagos havi ára £1002-ra emelkedett, ami alig marad el a 2023 végén felállított £1003-os korábbi rekordtól. London egészét tekintve az átlag £932, míg London külső részein egy szoba átlagosan £800-ba kerül havonta.
A londoni számok mögött ráadásul nem egyszerűen az árak emelkedése áll, hanem a kínálat szűkülése is. A belső Londonban egy év alatt 7,3 százalékkal csökkent a meghirdetett szobák száma, Greater-London egészében pedig 5,8 százalékos visszaesést mértek.
Londonban már £40 ezres fizetés kellhet
A SpareRoom szerint egy átlagos londoni szoba megfizetéséhez körülbelül £40 000 éves bruttó fizetésre van szükség. Matt Hutchinson, a platform igazgatója szerint ez sokakat kizárhat a piacról, köztük olyan alapvető szolgáltatásokban dolgozókat és fiatalokat is, akik még csak most kezdik felépíteni karrierjüket.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a bérleti kínálat visszaesése éppen azután következett be, hogy az előző három negyedévben még gyorsan növekedett a rendelkezésre álló szobák száma. A SpareRoom értelmezése szerint amikor kevesebb szoba áll rendelkezésre, a bérlők nagyobb versenybe kerülnek egymással, ami felfelé hajthatja az árakat.
A londoni adatokon belül is jelentős különbségek vannak. A legdrágábbnak számító SW7-es körzetben, amely South Kensington és Knightsbridge térségét foglalja magában, egy szoba átlagosan £1682 havonta, míg az egyik legolcsóbbnak számító E12-es körzetben, Manor Park környékén £752 az átlag.
A Renters’ Rights Act is a vita középpontjába került
A SpareRoom igazgatója a közelmúltban bevezetett Renters’ Rights Actet is a kínálat csökkenésének egyik lehetséges okaként említette. Hutchinson szerint a törvény fontos lépés volt a bérlők biztonságának erősítése érdekében, ugyanakkor szerinte további intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a lakhatási költségek megfizethetőbbé váljanak.
Az új szabályozás 2026. május 1-jén lépett életbe Angliában, és többek között megszüntette a Section 21 szerinti, indoklás nélküli kilakoltatásokat, korlátozta a bérleti díj emelésének gyakoriságát, valamint megtiltotta, hogy a bérbeadók a meghirdetett összeg fölé licitáltassák a leendő bérlőket. A kormány szerint ezek a változtatások erősebb védelmet és nagyobb biztonságot biztosítanak a bérlőknek.
Hutchinson ezzel szemben úgy véli, hogy egyes bérbeadók azért hagyják el a piacot, mert az új szabályok betartását már nem tartják megfelelően jövedelmezőnek. Szerinte a kínálat csökkenése önmagában is magasabb bérleti díjakhoz vezethet, miközben az is megváltoztathatja az árképzést, hogy a bérlők közötti licitharcokat az új szabályozás megtiltja.
A kormány másképpen látja a helyzetet. A lakásügyi minisztérium szóvivője szerint a Renters’ Rights Act éppen a túlzott bérleti díjemelések ellen nyújt védelmet azzal, hogy évente legfeljebb egyszer engedélyezi a bérleti díj emelését, lehetőséget ad a bérlőknek a piaci ár fölötti emelések megtámadására, és megtiltja a bérleti licitháborúkat. A minisztérium szerint arra sincs bizonyíték, hogy a reformok bejelentése óta tömegesen vonultak volna ki a bérbeadók a piacról.
A lakhatási válság újabb terhet jelent a bérlőknek
A Shelter szerint a bérlők már évek óta rendkívül magas lakhatási költségekkel szembesülnek, és sokan jövedelmük jelentős részét kénytelenek a tető fenntartására fordítani. A szervezet szerint a megfizethető szociális lakások hiánya és a magánbérleti díjak korlátozott szabályozása miatt sok háztartás egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül.
A Shelter szakpolitikai igazgatója, Mairi MacRae szerint a szervezet szolgálatai azt mutatják, hogy egyes bérlők már alapvető kiadásaikat is visszafogják annak érdekében, hogy ki tudják fizetni a lakhatás költségeit. A szervezet a bérleti díjak szabályozását is támogatná, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy hosszabb távon új, valóban megfizethető szociális bérlakásokra is szükség lenne.
A mostani adatok azt mutatják, hogy a koronavírus-járvány idején látott rendkívüli bérletidíj-emelkedés ugyan valamelyest mérséklődött, de a szobaárak továbbra is jóval magasabb szinten vannak, mint 2021 előtt. Az Egyesült Királyság egészében az átlagos £769-os havi díj mellett Londonban különösen nehéz a helyzet, ahol a kínálat szűkülése újra felfelé nyomhatja az árakat.
A brit albérletpiac következő időszaka ezért két egymással nehezen összeegyeztethető cél között egyensúlyozhat: a bérlők nagyobb biztonságának megteremtése mellett elegendő lakhatási kínálatra is szükség van. A friss adatok alapján legalábbis egyértelmű, hogy a szobabérlés már önmagában is jelentős havi kiadást jelent, Londonban pedig az £1000 fölötti átlag azt jelzi, hogy a megfizethető lakhatás kérdése továbbra is komoly problémát jelent Nagy-Britanniában.