Tíz év telt el azóta, hogy Nagy-Britannia az Európai Unióból való kilépésre szavazott, és a Brexit egyik legerősebb ígérete akkor az volt: az ország „visszaveszi az irányítást” a bevándorlás felett. Egy friss közvélemény-kutatás azonban azt mutatja, hogy a választók jelentős része ma már egyáltalán nem érzi úgy, hogy ez megvalósult volna. Sőt: a megkérdezettek csaknem kétharmada szerint a bevándorlási helyzet rosszabb lett a Brexit óta, miközben a britek többsége már a szabad mozgás valamilyen formájának visszatérését sem utasítaná el.
A felmérést a Merlin Strategy készítette a Brexit-népszavazás tizedik évfordulójára. Az eredmények szerint a válaszadók 62 százaléka úgy gondolja, hogy a bevándorlás helyzete romlott az EU-ból való kilépés óta, és mindössze 8 százalék érzi úgy, hogy javult. Ez különösen erős üzenet annak fényében, hogy a Brexit-kampány egyik központi eleme éppen a bevándorlás visszaszorítása volt.
A Brexit egyik fő ígérete ma már sokak szemében kudarc
A 2016-os referendum idején a kilépéspárti kampány egyik legerősebb állítása az volt, hogy az EU elhagyásával az Egyesült Királyság maga dönthet arról, ki érkezhet az országba, és ezzel csökkenhet a bevándorlás. A mostani kutatás alapján azonban sok brit úgy érzi, hogy a valóság nem ezt hozta.
A felmérés szerint 55 százalék támogatná a szabad mozgás visszaállítását vagy valamilyen új formáját, és csupán 16 százalék ellenzi ezt. Ez különösen érdekes fordulat egy olyan országban, ahol a szabad mozgás korlátozása éveken át a Brexit egyik legfontosabb politikai jelszava volt.
A kutatás azt is megmutatta, hogy 40 százalék nagyobb eséllyel szavazna a következő választáson olyan pártra, amely az EU-hoz való újbóli csatlakozást ígéri, míg 24 százalék emiatt kevésbé támogatna egy pártot. A kép még beszédesebb a pártpreferenciák bontásában: a Munkáspárt szavazóinak 58 százaléka kedvezően fogadna egy ilyen ígéretet, de még a konzervatív szavazók között is 42 százalék mondta azt, hogy ez növelné a támogatási hajlandóságát. A Reform UK táborában persze már jóval erősebb az ellenállás.
Közben a számok sem azt mutatják, hogy a Brexit „megoldotta” volna a bevándorlást
A Brexit utáni évek egyik legnagyobb vitája az volt, hogy miközben megszűnt az EU-s szabad mozgás, a teljes bevándorlás nem tűnt el, sőt egyes időszakokban történelmi magasságokba emelkedett. A hivatalos brit statisztikák szerint a nettó migráció a 2025 júniusával záruló évben 204 ezer fő volt, ami valóban nagy visszaesés az előző év 649 ezres adatához képest, de még mindig azt jelenti, hogy többen érkeztek hosszú távra az országba, mint ahányan távoztak. Az ONS adatai szerint a csökkenést főként az okozta, hogy kevesebb nem EU-s állampolgár érkezett munkavállalási és tanulmányi céllal, miközben a kivándorlás is emelkedett.
Ha azonban a teljes Brexit utáni időszakot nézzük, a kép ennél sokkal összetettebb. A cikkben idézett adatok szerint 2021 és 2024 között összesen 4,8 millió legális bevándorló érkezett az Egyesült Királyságba, és a nettó migráció ebben az időszakban összesen több mint 2,5 millió fő volt. Ebben jelentős szerepet játszottak a hongkongi és ukrajnai programok, valamint az, hogy a brit munkaerőpiac több ágazatban külföldi munkaerőre szorult.
Ez az a pont, ahol sok Brexit-szavazó számára a történet igazán keserűvé vált: az EU-s bevándorlás visszaszorítása után nem az történt, hogy összességében drasztikusan kevesebben jöttek volna az országba, hanem inkább az, hogy a bevándorlás szerkezete alakult át.
Friss adatok: kis csónakos érkezések, illegális útvonalak és migránshotelek
A bevándorlásról szóló brit vita egyik legérzékenyebb része továbbra is az illegális vagy irreguláris belépések kérdése, különösen a La Manche csatornán átkelő kis csónakok ügye. A brit kormány korábbi hivatalos statisztikái szerint 2024-ben 36 816 ember érkezett kis csónakkal az Egyesült Királyságba, ami 25 százalékos emelkedés volt 2023-hoz képest.
A legfrissebb, 2025 végi összesítések szerint 2025-ben már körülbelül 41 ezer kis csónakos érkező volt, ami ismét emelkedést jelentett, még ha el is maradt a 2022-es rekordévtől. A Home Office-adatok alapján a kis csónakos átkelések száma tehát továbbra is rendkívül magas, és a brit politikában ez az egyik legforróbb téma maradt.
A 2026-os év sem indult nyugodtan ezen a fronton. Június közepére az idei kis csónakos érkezők száma már közel 10 ezer főnél járt, néhány nappal később pedig a brit sajtó már 11 ezer fölötti 2026-os összesítésről írt. Ezeket az adatokat mindig óvatosan kell kezelni, mert év közben folyamatosan változnak, de jól mutatják, hogy a csatornán át történő illegális vagy irreguláris belépés továbbra sem tűnt el a Brexit utáni Nagy-Britanniából.
A migránshotelek kérdése szintén nem került le a napirendről. A Home Office 2026 februárjában közölt adatai szerint 2025 végén 30 657 menedékkérő volt brit hotelekben elszállásolva, ami ugyan 19 százalékos csökkenést jelentett az egy évvel korábbi szinthez képest, de a szám továbbra is rendkívül magas, és politikailag kifejezetten robbanásveszélyes téma maradt.
Fontos ugyanakkor hozzátenni: amikor a brit közbeszéd „illegális bevándorlókról” beszél, az gyakran több külön kategóriát mos össze. A hivatalos adatok jól mérik a kis csónakos érkezéseket és más irreguláris belépési útvonalakat, de az országban tartózkodó összes illegális bevándorló teljes száma nem ismert pontosan, mert sok esetben olyan emberekről is szó lehet, akik eredetileg legálisan léptek be, majd később túltartózkodtak.
Egyre többen érzik úgy, hogy a Brexit gazdaságilag sem hozta, amit ígértek
A bevándorlásról szóló vita ma már nem önmagában áll, hanem egyre szorosabban összefonódik a megélhetéssel, a munkaerőpiaccal és az ország gazdasági állapotával. Neil Kinnock, a Munkáspárt korábbi vezetője úgy fogalmazott: tíz évvel a népszavazás után az emberek egyre inkább a saját pénztárcájukon, a munkalehetőségeiken és a mindennapi lehetőségeiken érzik a Brexit hatásait. Szerinte a kilépéspárti politikusok korábbi ígéretei közül sok mára teljesen hiteltelenné vált.
A közvélemény-kutatás ugyanakkor azt is mutatja, hogy a választók nem feltétlenül az EU-hoz való közeledést tekintik az ország első számú feladatának. 38 százalék szerint a kormánynak prioritásként kellene kezelnie a szorosabb kapcsolatot Brüsszellel, de 50 százalék úgy gondolja, hogy jelenleg ennél sürgetőbb ügyek is vannak Nagy-Britanniában.
Ez valójában jól leírja a brit hangulatot 2026 nyarán: sokan már nem hisznek abban, hogy a Brexit beváltotta az ígéreteit, de közben azt sem érzik, hogy a teljes újranyitás az EU felé egyik napról a másikra megoldaná az ország problémáit. A bevándorlás, a munkaerőhiány, a gazdasági növekedés, a közszolgáltatások terhelése és a lakhatási válság ma már egyetlen összefonódó nagy kérdéssé állt össze.
A nagy Brexit-paradoxon: kevesebb EU-s mozgás, mégsem lett kisebb politikai ügy a bevándorlás
A Brexit egyik legnagyobb paradoxona ma az, hogy miközben az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból és lezárta a korábbi szabad mozgási rendszert, a bevándorlás politikai súlya nem csökkent – sőt sokak szerint még nagyobb lett. A hangsúly egyszerűen áttevődött: az EU-s munkavállalók helyett ma a nem EU-s legális migráció, a menedékkérők, a kis csónakos átkelések és a migránshotelek uralják a brit közbeszédet.
A mostani felmérés ezért különösen kellemetlen üzenet a Brexit híveinek: tíz évvel a történelmi szavazás után a britek jelentős része nem azt érzi, hogy visszakapta az ellenőrzést, hanem inkább azt, hogy egy rendkívül drága, politikailag mindent felforgató döntés után ugyanazok a kérdések továbbra is megoldatlanul állnak az ország előtt.