Új fejezetet nyithat a Brexit utáni brit–európai kapcsolatokban, hogy az Európai Unió most először egy Európán kívüli országnak, Kanadának kínálna egy új típusú „társult tagságot”. A kezdeményezés azért lehet különösen fontos Nagy-Britannia számára, mert megmutathatja, hogy az EU a teljes jogú tagság mellett más, szoros integrációs modellek felé is hajlandó elmozdulni.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptember 16-án azt mondta, szeretne együtt dolgozni Mark Carney kanadai miniszterelnökkel azon, hogy Kanada legyen az EU első társult tagja. A konstrukció egyelőre teljesen új, az uniós szerződésekben jelenleg nincs ilyen státusz, ezért a részleteket még ki kell dolgozni, és a 27 tagállamnak is egyet kell értenie a megoldással.
Ez Nagy-Britannia szempontjából azért lehet jelentős, mert London ugyan jelenleg nem tervezi az EU-ba való visszatérést, Andy Burnham miniszterelnök azonban korábban már arról beszélt, hogy bátrabban kellene közeledni Európához. A kanadai modell pedig egy olyan új köztes megoldást teremthet, amelyből később akár az is kiderülhet, milyen formában lehetne újra sokkal szorosabbra fűzni az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatait.
A Brexit után most újra felmerülhet a közeledés
Nagy-Britannia 2020-ban lépett ki az Európai Unióból, azóta pedig a kapcsolatot elsősorban a kereskedelmi és együttműködési megállapodás szabályozza. A brit gazdaság és az EU közötti kapcsolat az elmúlt években folyamatos politikai vita tárgya volt, különösen a kereskedelmi akadályok, a munkaerő-mobilitás és az egységes piachoz való hozzáférés kérdésében.
Burnham korábban jelezte, hogy szeretné szorosabbra fűzni London és Brüsszel kapcsolatait, miközben továbbra is fenntartaná a Labour által meghatározott úgynevezett Brexit-vörös vonalakat. Ezek között szerepel, hogy Nagy-Britannia nem lép vissza az EU-ba, nem csatlakozik újra az egységes piachoz vagy a vámunióhoz, és nem állítja vissza a szabad mozgást.
A kanadai kezdeményezés azonban éppen azért lehet érdekes London számára, mert az EU most egy olyan együttműködési formát próbálhat létrehozni, amely nem feltétlenül jelenti azonnal a teljes jogú tagságot. Ha Kanada számára sikerül egy működő modellt kialakítani, az Nagy-Britanniában is újra felvetheti a kérdést, hogy milyen feltételekkel lehetne az országot fokozatosan közelebb vinni az unióhoz.
Nem csak társult tagság: a teljes csatlakozás is szóba kerülhet
A kanadai modell önmagában még nem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia előtt automatikusan megnyílna a teljes uniós tagság lehetősége. A társult tagság és a teljes EU-tagság két különböző konstrukció lenne, és a mostani kanadai terv részletei sincsenek még kidolgozva.
A brit vita szempontjából azonban éppen az lehet a legfontosabb változás, hogy az EU jelezte: kész új típusú, mélyebb stratégiai kapcsolatot kialakítani egy olyan országgal, amely nem tagja az uniónak. Ha ez a modell működőképesnek bizonyul, Nagy-Britannia számára legalább három irány képzelhető el: a jelenlegi kapcsolat fenntartása, egy kanadaihoz hasonló társult modell kialakítása, vagy hosszabb távon a teljes uniós tagság újbóli megcélzása.
Ez utóbbi azonban jelenleg nem a brit kormány hivatalos politikája. A kérdés inkább azért került ismét előtérbe, mert az EU és Kanada közeledése újra megmutatta, hogy az unió nem feltétlenül csak a „tag vagy nem tag” kettősségben gondolkodik.
Egyre nagyobb a nyomás Burnhamen
Brit politikai és Európa-párti körök máris arra szólítják fel Burnhamet, hogy használja ki az új helyzetet. Nick Boles korábbi konzervatív miniszter szerint a társult tagság gondolatát Nagy-Britanniának is érdemes lenne megvizsgálnia, különösen akkor, ha az új konstrukció valódi gazdasági és biztonsági előnyöket biztosítana.
Az European Movement UK szintén Kanada példáját állítja London elé. Mark English szerint Kanada gyorsan fejlődő transzatlanti kapcsolata azt mutatja, hogy az EU vonzó stratégiai partner lehet, ezért szerinte Nagy-Britanniának is újra kellene lendítenie a kapcsolatot olyan területeken, mint a fiatalok mobilitása, az élelmiszer-kereskedelem és az energia.
A Best for Britain vezetője, Naomi Smith ennél is tovább ment, és azt állította, hogy Nagy-Britanniának Kanada stratégiáját követve az EU-t stratégiai eszközként kellene kezelnie. Ez azonban már egy politikai kampányszervezet álláspontja, nem a brit kormány hivatalos politikája.
Miért lehet ez fontos a brit gazdaságnak?
A vita egyik központi eleme a gazdaság. Az EU továbbra is Nagy-Britannia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, ezért a Brexit után kialakult új szabályok és adminisztratív akadályok jelentősége folyamatosan napirenden van.
A szorosabb EU-kapcsolat támogatói szerint a brit gazdaság számára előnyös lehetne, ha London újra könnyebben hozzáférne az európai piachoz, miközben az együttműködés a védelem, az energia, a technológia és a kritikus nyersanyagok területén is elmélyülne. Az EU közben saját biztonsági együttműködésében is számol Nagy-Britanniával: von der Leyen egy javasolt európai biztonsági tanácsban Londont Kanada és Norvégia mellett is partnerként említi.
A brit visszatérés kérdése ugyanakkor hosszabb távú politikai döntés lenne, amelyhez nem elegendő egy új társult tagsági konstrukció létrehozása. Jelenleg nincs bejelentett brit csatlakozási folyamat, de Kanada EU felé tett lépése új lehetőséget és új mintát teremthet arra, hogyan lehet egy, az unión kívül álló országot fokozatosan közelebb hozni Európához.
A következő hónapok ezért különösen fontosak lehetnek: ha az EU és Kanada megállapodik egy működő társult tagsági modellben, az Nagy-Britanniában is új lendületet adhat a Brexit utáni kapcsolatról szóló vitának. A kérdés így már nem feltétlenül csak az lehet, hogy „vissza akar-e lépni Nagy-Britannia az EU-ba?”, hanem az is, hogy milyen úton és milyen feltételekkel kerülhetne ismét közelebb az Európai Unióhoz – akár egy köztes társult státuszon keresztül, akár hosszabb távon a teljes tagság felé haladva.