Egy postás teljesen bepánikolt és azt hitte, „meg fog halni”, amikor éjszaka alvás közben lenyelt egy pókot, ami megcsípte a torkát.
Chris Cowsley (52) vasárnap hajnali 3:30-kor arra ébredt, hogy fulladozik és nem kap levegőt. Felhívta a 999-et, és már úgy kommunikált vele, hogy alig tudott beszélni, de a vonal másik végén a hölgy közölte, hogy valószínűleg a pók belülről megcsípte a torka hátsó részét, az uvulát vagy más néven a nyelvcsapját.
A hertfordshire-i Sandonból származó Chris-t a stevenage-i Lister Kórházba szállították, ahol azonnal antibiotikumot és sóoldatot adtak neki. A postás azt mondta, „azt hitte, hogy meg fog halni”, miközben felidézte a számára még most is rémisztő incidenst.
Azt mondta: „Azt hittem, meg fogok halni. Nem tudom, hogy szegény hölgy, aki felvette a telefont, amikor a 999-et hívtam, hogyan értette meg, amit mondok, mert szinte egyáltalán nem tudtam beszélni. Tökéletesen normális éjszakának indult, de aztán fulladozva ébredtem, és nem kaptam levegőt.”
„Le kellett dugnom az ujjam a torkomon, hogy bejusson egy kis levegő, de amint kivettem, már egyből nem kaptam levegőt… Amikor a mentő megérkezett, a mentősök megnézték a torkom.”
„Az egyikük azt mondta, hogy úgy gondolják, hogy belélegeztem egy pókot álmomban, és az biztos megharapta az uvulámat lefelé menet. Gépekre kapcsoltak – és az első dolog, amit mondtak, ez volt: „Azt hiszem, lenyelt egy pókot”. Megdöbbentem. Nem hittem el.”
Chris több órát töltött a kórházban, és egy fül-orr-gégész szakorvoshoz is fel kellett mennie, hogy megbizonyosodjon arról, semmi más baj nem történt. Elég ijesztő jelenetek voltak, de reggel 7.30-kor végül hazaengedték, mert a torka már nem volt bedagadva.
Chris a történteket követően a következőket mondta: „Nagyon jól bántak velem a kórházban. Bekötöttek egy sóoldatot, és adtak antibiotikumot is. Néhány óra elteltével egy másik orvos jött, hogy betegye az egyik endoszkópos kamerát az orromba és a torkom hátsó részébe, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden rendben van. Miután elbocsátottak, egyenesen a szüleim házába mentem, majd haza. Addig nem tudtam aludni, amíg fel nem porszívóztam az egész házat, és egy elektromos pókriasztót be nem dugtam.”
„Általában nem bántjuk a pókokat és nincs velük semmi bajunk, mivel vidéken élünk és hozzá vagyunk szokva a jelenlétükhöz. Azóta semmi problémánk nem volt velük, de nehezebben tudok mostanában elaludni. Meg szerettem volna köszönni a mentősöknek és a Lister összes csapatának amit értem tettek, mert azt hiszem, megmenthették az életemet.” Forrás