Egy kétgyermekes anya tragikus körülmények közt életét vesztette, miközben több mint két órán át várt a mentőre miközben szívinfarktusa volt.
Julie Hurn, egy 43 éves kétgyermekes anya Norfolkban, Attleborough-ban hunyt el, miután szívinfarktust szenvedett otthonában. A halálát egy vérrög okozta, amely megállította a szívét. Az eset kapcsán elhangzott a norfolki halottkémi vizsgálaton, hogy jó eséllyel túlélhette volna, ha időben kap orvosi ellátást.
Mrs. Hurn elsőként 15:26-kor hívta a mentőszolgálatot, miután mellkasi fájdalmakat tapasztalt. A hívását a kettes kategóriába sorolták, amely súlyos, de nem azonnali életveszélyt jelentő esetekre vonatkozik. Körülbelül egy órával később újra hívta a segélyszolgálatot, miután elkezdett hányni is és egyre rosszabbul érezte magát, azonban csak röviddel 17:00 előtt emelték a hívása sürgősségi szintjét. Ekkor már egy szomszéd jelentette, hogy Mrs. Hurn szíve leállt. A mentők 17:14-kor érkeztek a helyszínre, de Mrs. Hurn életét már nem tudták megmenteni, 17:48-kor halottnak nyilvánították – 142 perccel azután, hogy először hívta a mentőket.
Az ügy kapcsán indított vizsgálaton elhangzott, hogy ha Mrs. Hurn korábban kapott volna sürgősségi ellátást, nagyobb eséllyel élhette volna túl a szívrohamot. Rajesh Logasundaram, aki a boncolást végezte, kijelentette: „Egy korábbi 999-es hívás jelentősen növelte volna az esélyét a túlélésre.”
A vizsgálaton az is kiderült, hogy Mrs. Hurn első hívásakor a régióban 50 mentőautó állt a három legnagyobb norfolki kórház előtt, várakozva arra, hogy a betegeket átadhassák. Az eset egy úgynevezett „fekete roham” idején történt, amely kifejezést egy olyan időszakra szokták használni, amikor a sürgősségi szolgáltatások és kórházak extrém terhelés alatt állnak.
Chris Hewitson, a Kelet-Angliai Mentőszolgálat páciensbiztonsági tisztviselője elmondta, hogy Mrs. Hurn első hívását helyesen sorolták a kettes kategóriába, de abban az időben 50 hasonló sürgősségi hívás volt várakoztatva. Ezen kívül 19 mentőautó állt a Norfolk és Norwich Egyetemi Kórház előtt, várva a betegek átadására.
A halottkém, Yvonne Blake kijelentette: „Az orvosi bizonyítékok alapján, ha szívleállása idején sürgős kezelést kapott volna, vagy már kórházban lett volna, akkor korából adódóan valószínűbb, hogy túlélhette volna.”
Prof. Saul Myerson, az Oxfordi Egyetem kardiológus szakértője a vizsgálaton elmondta, hogy bár valószínűtlen, hogy a szívroham megelőzhető lett volna, ha Mrs. Hurn kórházban lett volna a roham idején, ennek ellenére jobb esélyei lettek volna a túlélésre.
Mrs. Hurn testvére, Gary Hambling a bíróságon felolvasott nyilatkozatában elmondta: „A családunk úgy érzi, hogy az NHS cserbenhagyott minket. Az az idő, amennyit a mentőre várni kellett, elfogadhatatlanul hosszú volt.”
Clare Gooch, a családot képviselő orvosi műhiba ügyekre szakosodott ügyvéd, kijelentette, hogy ez az időszak rendkívül nehéz volt Mrs. Hurn családjának, akik még mindig próbálják feldolgozni veszteségüket. A család reméli, hogy a halottkémi vizsgálat részletesebb betekintést nyújt az anya halálához vezető eseményekbe és tanulságul szolgál, hogy mással ilyen ne fordulhasson elő. Forrás