A Brexit óta egyre több magyar számol be arról, hogy a brit munkahelyeken megváltozott a légkör: szigorúbb szabályok, feszültebb hangulat, fokozódó ellenőrzések és – sokak szerint – a külföldi dolgozókat célzó megalázó bánásmód egyre gyakoribb jelenség.
A történetek alapján kirajzolódik, hogy az Egyesült Királyság munkaerőpiaca ma már közel sem az a támogató környezet, ami miatt korábban százezrek választották új életük helyszínéül. Gyorsan tegyük azért hozzá, hogy természetesen nem kizárólag rossz tapasztalatok vannak, csak jóval több, mint régebben.
„Régen partner voltam, ma gyanúsítottként kezelnek” – magyar dolgozók beszámolói
A briteknél tapasztalt vendégszeretet és rugalmasság sokaknál a múlté. Renáta, aki 2016 óta él Londonban, így fogalmazott:
„A Brexit előtt sokkal inkább egy csapat voltunk. Most sokszor úgy érzem, mintha minden mozdulatomat figyelnék, csak mert kelet-európai vagyok.”
Hasonló élményről számolt be egy nottinghami raktáros is, aki szerint a vezetőség az utóbbi két évben indokolatlanul sok ellenőrzést vezetett be:
percre pontosan nézik a szüneteket
kézi szkenner adatok összehasonlítása „productive score”-ral
napi jelentések az esetleges késésekről
kötelező extra meetingek a „behaviour compliance”-ről
„Ha valaki lassabb, máris behívják egy elbeszélgetésre. És persze sokszor a külföldiekkel kezdik.”
Miért lett ilyen feszült a légkör?
Szakértők szerint három faktor találkozik:
1. Munkaerőhiány és túlterheltség
Sok cég brexit óta alig talál dolgozót, a meglévőkre pedig ezáltal nagyobb nyomás helyeződik.
2. A bevándorlási szabályok hatása
A vízumköteles munkakörök miatt a cégek félnek a szabálytalanságoktól és gyakran túlreagálják a helyzeteket.
3. Kulturális feszültségek
Egyes magyar dolgozók szerint a hangulat „elcsúszott”, a külföldieket gyakran úgy kezelik, mintha könnyebben pótolható, alacsonyabb rangú munkaerő lennének.
Megalázó helyzetek
A beérkezett történetek között olyanok is vannak, amelyek egyértelműen a rossz bánásmód kategóriájába esnek:
egy londoni hotelben takarítónőket (köztük magyarokat is) kamerák előtt aláztak meg „minőség ellenőrzés” címmel
egy gyárban külön kulccsal zárták el a külföldiek mosdóját „karbantartásra” hivatkozva, miközben az angol kollégáké nyitva maradt
több helyen bevezették a „random locker check”-et, amit a beszámolók szerint főleg kelet-európaiak szekrényein végeznek
egy logisztikai cégnél a külföldi alkalmazottakat – köztük magyarokat is – kötelezték először az új digitális teljesítménymérésre, amit sokan „büntetőrendszernek” neveztek
Ezek az élmények olyan légkört teremtenek, amelyben sok magyar dolgozó kellemetlenül vagy épp veszélyeztetve érzi méltóságát – és hosszú évek után először valóban fontolóra veszik, hogy váltanak, vagy elmennek máshova.
A brit munkáltatók többsége visszautasítja a vádakat, és azt mondja:
„minden szabályozás egységesen vonatkozik mindenkire”,
a szigorítások a hatékonyság és a biztonság növelését szolgálják,
nincs bizonyíték arra, hogy a külföldieket diszkriminálnák.
Sokan azonban úgy érzik: papíron minden egyenlő, a mindennapokban mégsem így működik.
Egyre több magyar gondolkodik a távozáson – de hová?
megnőtt a visszaköltözést tervezők száma
sokan Németországot, Hollandiát vagy Ausztriát nézik alternatívaként
egy teljes generáció érzi úgy, hogy „Anglia már nem az a hely”, amiért egykor eljöttek
Mi lesz most?
Az Egyesült Királyság munkaerőpiaca komoly átalakuláson megy keresztül. A kérdés csak az, hogy ebben a változásban lesz-e helye a tiszteletteljes, partneri hozzáállásnak – vagy a magyarok egy része számára valóban lezárul egy korszak.