A brit háztartások átlagosan csaknem 2900 fonttal rosszabb helyzetben vannak, mint amilyenben akkor lennének, ha az elmúlt öt évben az infláció a korábban megszokott ütemben alakult volna. A Resolution Foundation friss elemzése szerint a koronavírus-járványt, az ukrajnai háborút, majd a közel-keleti konfliktusokat követő árrobbanás olyan mértékű volt, hogy az Egyesült Királyság mindössze öt év alatt nagyjából 13 évnyi „normál” inflációnak megfelelő áremelkedést szenvedett el.
A kutatóintézet számításai szerint a nem nyugdíjas háztartások reáljövedelme 2020–21 és 2026–27 között 1,3 százalékkal, vagyis körülbelül 450 fonttal csökkent, miközben a válság nélkül a korábbi előrejelzések alapján 7,2 százalékos növekedés lett volna várható. Ez azt jelenti, hogy a megélhetési válság nem egyszerűen azt eredményezte, hogy bizonyos termékek drágábbak lettek, hanem évek alatt jelentős összeget vont el a háztartások tényleges vásárlóerejéből.
Az energiaárak különösen súlyosan érintették a családokat
A válság egyik legnagyobb terhe az energiaárak megugrása volt. Az Ofgem adatai szerint egy tipikus, gáz- és villamosenergia-szolgáltatást igénybe vevő, csoportos beszedéssel fizető háztartás éves árplafonja 2021 októberében 1277 font volt, 2022 áprilisára azonban már 1971 fontra emelkedett.
A helyzet azóta sem tért vissza a válság előtti szintre. A 2026 júliusában érvényes Ofgem-plafon mellett egy átlagos háztartás éves energiaszámláját már 1862 fontra becsülték, vagyis a 2021 októberi szinthez képest mintegy 46 százalékkal magasabb összeggel kellett számolni. Ez nem azt jelenti, hogy minden háztartás ténylegesen ennyit fizet, hiszen a fogyasztás és a tarifa is számít, de jól érzékelteti, mekkora változáson ment keresztül az energiaköltség.
A Resolution Foundation szerint a családok 2022-ben és 2023-ban 13 százalékkal csökkentették gáz- és villamosenergia-fogyasztásukat, a legszegényebb környékeken pedig még ennél is erőteljesebb visszafogás történt. Ennek ellenére a válság csúcsán a háztartások reálértéken még mindig 57 százalékkal többet költöttek energiára, mint a járvány előtt, miközben a kutatás szerint 2022–23-ban mintegy 1,7 millió család nem tudta megfelelően melegen tartani az otthonát.
Az élelmiszerárak emelkedése is tartósan velünk maradt
Bár az élelmiszer-infláció már messze nem olyan magas, mint a válság legsúlyosabb időszakában, az árak nem tértek vissza a korábbi szintre. Az ONS legfrissebb adatai szerint 2026 augusztusában az élelmiszerek és alkoholmentes italok ára éves összevetésben további 1,3 százalékkal emelkedett, miközben a teljes CPI-infláció 3,1 százalék volt.
Már a válság első szakaszában is látványos volt az alapvető élelmiszerek drágulása. Az ONS legolcsóbb termékeket követő vizsgálata szerint 2021 szeptembere és 2022 szeptembere között például a legolcsóbb négy pint tej átlagára 1,17 fontról 1,52 fontra, a 800 grammos kenyéré 48 pennyről 66 pennyre, a félkilós tésztáé pedig 38 pennyről 61 pennyre emelkedett. A legnagyobb ugrások között volt az étolaj, amelynek legalacsonyabb átlagára egyetlen év alatt 1,56 fontról 2,58 fontra nőtt.
Az ONS háztartási költségindexe azt mutatja, hogy a nem nyugdíjas háztartások és a gyermekes családok az elmúlt öt évben 33,2 százalékos kumulatív inflációval szembesültek. Vagyis hiába lassult le az éves infláció, a korábbi áremelkedések jelentős része beépült az árakba, és ezt a családok pénztárcája továbbra is érzi.
Egyre több család csúszik el a legfontosabb számlákkal
A megélhetési válság egyik legsúlyosabb következménye, hogy sok alacsonyabb jövedelmű háztartás már nem egyszerűen kevesebbet tud félretenni, hanem a mindennapi számlák kifizetésével is küzd. A Resolution Foundation szerint a szegényebb háztartások körében a közüzemi és egyéb elsődleges számlák hátralékával rendelkezők aránya 2020 szeptemberében körülbelül 10 százalék volt, 2026 márciusára viszont 18 százalékra emelkedett. A szegényebb bérlők 22 százaléka maradt el a lakbérrel, ami kétszerese a 2020-as aránynak.
James Smith, a Resolution Foundation vezető közgazdásza szerint a magasabb árak minden jövedelmi csoportot érintettek, de a terheket nem egyformán viselték. A szegényebb családoknak kellett a leginkább visszavenniük a fűtésből, és náluk gyorsabban nőtt azok aránya is, akik elmaradtak az alapvető számlákkal, miközben az iráni háború újabb nyomást helyezhet az energiaárakra.
Újabb segítséget kérnek, de a költségvetés is szorult helyzetben van
A friss elemzés olyan időszakban jelent meg, amikor John Healey pénzügyminiszterre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy az októberi költségvetésben újabb segítséget biztosítson a megélhetési költségekkel küzdő családoknak. Andy Burnham miniszterelnök már korábban azt ígérte, hogy „lélegzetvételnyi időt” biztosít a háztartásoknak, október 1-jétől pedig a kormány eltörölte a villamosenergia-számlák áfáját, ami a tipikus éves árplafont körülbelül 45 fonttal csökkenti.
A Resolution Foundation ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a kormány mozgástere korlátozott, ezért egy újabb, minden háztartásra kiterjedő támogatási csomag nem feltétlenül lenne megfelelő megoldás. A szervezet szerint a segítséget elsősorban a leginkább rászoruló családokra, mindenekelőtt az energiaszámlákra kellene koncentrálni, miközben a jelenlegi helyzetben az állam nem tud egyszerűen újabb jelentős hitelfelvétellel reagálni.
A brit megélhetési válság tehát az infláció lassulása ellenére korántsem tekinthető lezártnak. Az árak emelkedési üteme ma jóval alacsonyabb a 2022-es csúcsnál, de az elmúlt öt évben kialakult magasabb árszint, a lakhatási költségek, az energiaárak és az alapvető termékek drágulása továbbra is jelentős terhet jelent a brit családoknak.