Rishi Sunak legújabb beszédében azt sugallta, hogy csak az „idióták” nem értik, miért nem tudja végrehajtani a konzervatívok és a nép által kívánt azonnali adócsökkentéseket. A kormányfő ragaszkodott hozzá, hogy csökkenteni akarja az adókat, de azzal érvelt, hogy a koronavírus-járvány és az oroszok ukrajnai háborúja miatt ezt egyelőre nem tudja megtenni.
„Nem vagytok idióták, tudjátok, mi történt” – mondta csütörtökön a lancashire-i Morecambeben összegyűlt közönségének. A konzervatív parlamenti képviselők, köztük Sir Iain Duncan Smith és Sir John Redwood nyilvánosan adócsökkentést szorgalmaztak már a költségvetés bejelentése óta. Sir James Dyson milliárdos üzletember is bírálta a kormány „rövidlátó” és „buta” hozzáállását a gazdasághoz.
Sunak azonban megvédte politikáját a szavazókkal folytatott megbeszélésen, miközben igyekszik helyreállítani az emberek bizalmát a konzervatívokban, a kormányban, és úgy általában véve a politikusokban.
„Konzervatív vagyok, persze, hogy csökkenteni akarom az adókat… bárcsak megtehetném már holnap, őszintén szólva, de az okai annak, hogy ezt nem tehetjük meg, olyan okok, amikkel mindenki tisztában van.”
„Nem vagytok idióták, pontosan tudjátok, mi történt…”
„Két évig hatalmas világjárvány volt, és le kellett zárnunk az egész országot, egy csomó rendkívüli dolgot kellett megtennünk, ami nem volt olcsó. Most meg folyik ez a háború, amely óriási hatással van az inflációra és a kamatokra.” – magyarázta a miniszterelnök. Sunak azt mondta, hogy „nem kis munkára van szükség” ahhoz, hogy az államháztartás állapotát „olyan helyzetbe hozzuk, ahol lennie kell”. De megfogadta ugyanakkor, hogy erősíti a gazdaságot, alacsonyabb kamatokat biztosít, és „meg fogja fékezni” a rendkívül magas inflációt.
„Higgyék el nekem, ezt fogom tenni önökért ebben az évben, ezt fogjuk tenni, amíg én vagyok a miniszterelnök, és ha megtesszük ezeket, akkor csökkenteni tudjuk az adóikat” – tette hozzá.
A pénteki Daily Mailben a tory párt korábbi vezetője, Sir Iain Duncan Smith azzal érvelt, hogy az ország „már túladóztatott, és teljesen egyértelmű, hogy nem húzhatjuk ki magunkat a recesszióból adókkal”. Sir John Redwood konzervatív párttag pedig hozzátette: „Nem tudjuk megoldani a növekedés kérdését adócsökkentések nélkül. Természetesen megfizethetőnek kell lenniük – de a hitelfelvétel csökkentésének és a bevételek növelésének legjobb módja a gazdaság növelése.”
Jeremy Hunt jelenlegi pénzügyminiszter azt tervezi, hogy márciusban ismerteti a tavaszi költségvetést, de a legtöbben valószínűtlennek tartják az azonnali adócsökkentéseket, mivel a kormány most próbál megbirkózni az inflációval.
Sir James, a szingapúri székhelyű Dyson multinacionális technológiai vállalat alapítója arra sürgette a kormányt, hogy a költségvetést „a magáninnováció ösztönzésére és növekedési ambícióinak demonstrálására használja fel”. A The Telegraph-ban azzal érvelt, hogy a miniszterek szándékában áll „adót adó hátán kivetni a vállalatokra, abban a hitben, hogy a magánszektor megbüntetése a majd segít megnyerni nekik a következő választásokat”.
„Ez éppolyan rövidlátó, mint amennyire hülyeség. A világgazdaságban a vállalatok egyszerűen úgy döntenek ilyenkor, hogy áthelyezik a munkahelyeket, és máshol fektetnek be” – mondta.
Sunak megvédte stratégiáját, amikor Sir James megjegyzéseiről kérdezték. „Természetesen a gazdaság növekedése nagyon fontos. De mit is jelent ez a gyakorlatban… több jól fizető állást jelent” – mondta. Sunak úr kiemelte a „nagyon bőkezű” éves befektetési támogatást is, és hozzátette: „Egy millió font értékű befektetést leírhatnak a vállalatok költségként. A világon egyetlen ország sem csinál ilyesmit.”
Arra a kérdésre, hogy Sunak úr „idiótának” tekinti-e azokat az embereket, akik adócsökkentést akarnak, a Downing Street szóvivője azt mondta: „Senkit sem nevezett idiótának, és ő maga fogalmazta meg azon ambícióit, hogy idővel csökkenteni akarja az adóterheket. Azt mondta, hogy a legrosszabb, amit tehet, az az, hogy olyat ígér amit utána nem tud betartani… általános ambíciója tehát az adócsökkentés, de erre csak akkor kerülhet majd sor, amikor a gazdasági stabilitás megvan és az infláció lecsökkent.” Forrás