Már csak egy hónap maradt a népszavazásig, amikor eldől, hogy mi lesz a Királyság sorsa: marad-e az EU-ban, avagy szakít vele? Az ezzel kapcsolatos vitát ferdítésnek és túlzásnak tekintették eddig. Ezért a továbbiakban, olyan kérdések és válaszok következnek, amelyek részletes magyarázatot adnak a legfontosabb kérdésekre, segítve a témával kapcsolatos tájékozódást.
Nem igazán gondoltak az EU-tagországok közötti szabad vándorlásra az Egyesült Királyság első európai népszavazásakor, amely 1975-ben volt. Miért olyan fontos ez most?
A számok önmagukért beszélnek. Mielőtt a kelet-európai országok csatlakoztak volna az EU-hoz 2004-ben, nem volt nagyarányú az európai országokból Britanniába vagy más EU országokba vándorlók száma, kivéve Írországot. A legfrissebb hivatalos adatok szerint, jelenleg 3,300,000 EU-s tagállambeli él Britanniában —, amely 2 millióval nőtt 2003 óta. 2,100,000 európai dolgozik jelenleg az országban.
A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint, a 2015 szeptemberét bezáró 12 hónap alatt 257,000 európai migráns érkezett az országba — sokkal több, mint amennyit a kormány előre látott.
Britannia szigoríthatja a nem EU-s tagállamokból történő bevándorlást, azonban az európai megállapodások és törvények szerint kötelesek befogadni a tagállamokból érkezőket. Ebből fakadóan, a Brexit hívei azt állítják, hogy az ország már nem tudja ellenőrizni a határait, amit csak úgy tud helyrehozni, ha elhagyja az EU-t.
Honnan és miért jön ez a tömérdek embersereg?
A bevándorlók jelentős része az egykori kommunista kelet-európai országokból érkezik, mint péládul Lengyelországból, a balti államokból, Romániából és Szlovákiából. Az elmúlt néhány évben, az euro zóna válságának kezdetétől, szintén megfigyelhető volt beáramlás Spanyolországból, Portugáliából és Görögországból. Tudnunk kell azt is, hogy több mint 300,000 francia is él Britanniában — 1/10-de azoknak a franciáknak, akik Franciaországon kívül, élnek —, akik nagyrészt fiatalok, nagyon jó oktatásban részesültek, és többnyire London területén élnek. Az ő indokuk, amiért az országba jöttek, nem gazdasági eredetűek, és szintén nem azért érkeztek, mert hozzávetőlegesen jól megfizetett a kétkezi munka Britanniában (a kelet-európai bevándorlókkal ellentétben). Ők inkább kalandvágyból, a fejlődés és az angol nyelvtudásuk fejlesztése miatt érkeznek (franciák, németek stb.).
A Nemzetközösségből érkező bevándorlókkal ellentétben, az EU területéről érkezők többsége azt mondja, hogy vissza akarnak térni az országukba néhány év után.
Miért jön mindegyik Britanniába? Miért nem mennek inkább Franciaországba vagy Németországba?
Nem mindegyikük jön Britanniába. Sokan más, viszonylag gazdagabb tagállamokba mennek, úgy mint Németország, Svédország, de szintén vándorolnak Írországba is. Azonban, Britanniának van az egyik legvibrálóbb gazdasága Európában és rengeteg a munkalehetőség. Az angol a legtöbbek által beszélt nyelv Kelet-Európában is.
Van egy másik oka is annak, amiért Britanniába részben több bevándorló érkezik Kelet-Euórpából, mint más országokból. 2004-ben, amikor az egykori kommunista országok csatlakoztak az EU-hoz, a többi tagállam átmeneti időszakot tűzött ki, amikor is korlátozták a keletről érkező bevándorlók számát. Britanniában, a Blair-kormány úgy gondolta, hogy a Kelet-Euórpából érkező akadálytalan bevándorlás kedvező hatással lesz az ország gazdaságára.
A Blair-kormány úgy gondolta, hogy évente olyan 13,000-ren fognak beáramolni az országba. Az első nyolc évben, 2012-t bezáróan, a bevándorlók nettó teljes száma 423,000-500,000 volt évente.
Miért ragaszkodik az EU a szabad vándorlás jogához? Nem jelent ez veszélyt a fenntarthatóságára?
Az emberek szabad vándorlása az EU egységes piaca négy fő alapelvének az egyike. A másik három: az áru, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása.
Ezek az elvek együtt egyensúlyt teremtenek a lehetőségek és az előnyök között a gazdagabb, a szegényebb, ill. a gyarapodó és a feltörekvő államok között. „Ha próbára teszed az egyiket, akkor ezt mindegyikkel teszed” — ahogy ezt David Cameron mondta, amikor arra kérte az EU többi kormányát, hogy tegyék a szabad mozgást „kevésbé szabaddá”.
A közös piac kezdetén az elv viszonylag kétségbevonhatatlan volt és nem voltak nagy migrációs beáramlások. Azonban, mindezt nagyon próbára tette a szegényebb, egykori kommunista országok befogadása. Ezek az országok nem értik, miért kellene elfogadniuk a nagyobb versenyképességű, gazdagabb államokkal való szabad kereskedelmet, azért, hogy a fiataloknak joguk legyen ahhoz, hogy külföldön dolgozhassanak.
Van-e annak bármilyen alapja, hogy egy EU-tagállam megakadályozzon egy másik EU-tagállam állampolgárát a bevándorlástól vagy az országba való látogatástól?
Igen, van. Elvileg, egy EU-s állampolgárnak joga van munkát keresni és vállalni bármelyik tagállamban, és ugyanaz az adórendszer és szociális juttatások vonatkoznak rá is, mint bárki másra, aki az adott ország állampolgára. Azonban, a tagállamoknak jogukban áll elutasítani az országba való belépést, amelyet közpolitikai, közbiztonsági, vagy közegészségügyi okokra hivatkozva tehetnek meg.
Ezen kívül, létezik egy másik szigorítás is. A mozgás szabadsága nem vonatkozik a közszolgálati szférában dolgozókra.
Ki nyer és ki veszít a Királyságba történő EU-s bevándorlásnak köszönhetően?
Itt válik bonyolulttá az ezzel kapcsolatos vita. Néhány közgazdász vitatja, hogy a bevándorlók nettó hozamot termelnének Britanniának a népesség számának nevelésével, gazdasági növekedéssel és adóbevétellel. A Brexit-pártiak, azonban, azt mondják, hogy már le kellett nyomniuk a béreket és megfeszíteniük a közszolgáltatásokat.
Boris Johnson és néhány euro-szkeptikus tory szerint „az ellenőrizetlen bevándorlás lenyomja a brit dolgozók bérét”. Úgy tűmik, a Brexit-pártiak lelkesen a dolgozók érdekeit védik.
Nehéz megállapítani, hogy melyik tábornak van igaza ebben a kérdésben. A kutatások azt mutatják, hogy nincs nyilvánvaló változás az bérekben a Királyság azon részein, ahol a legnagyobb számban élnek EU-tagállambeli bevándorlók. Ezzel szemben, más kutatások eredményei azt mutatják, hogy az alacsonyabban képzett munkások, mint példásul az eladók, bárosok, ápolók fizetése nem jelentősen bár, de csökkent.
Ha a Királyság az EU-ban marad, valóban 12 millió török fog beáramlani az országba?
A Daily Express szerint, igen. Azonban, annak az esélye, hogy Törökország csatlakozni fog az EU-hoz, az Ankarában lévő jelenlegi önkényuralmi helyzet miatt, inkább csökken, mint sem hogy növekedne.
Túléli-e a vándorlás szabadságának az elve az EU-ban?
Igen, azonban, valószínű, hogy lesznek újabb szigorítások az ún. „jóléti turizmuson”. Biztos, hogy lesznek majd hosszú átmeneti időszakok az új tagországok számára, ha lesznek ilyenek egyáltalán (mint például Törökország és Szerbia).
Milyen lenne az EU-s migráns helyzet, ha a Királyság kilépne?
Ez egy jó kérdés. Mindez attól függ, milyen feltételekkel hagyja el az ország az EU-t. Ha a Királyság azt akarja, hogy megmaradjon a hozzáférése a szabad piachoz, mint amilyen például Norvégiának van, akkor meg kell engednie az uniós állampolgárok szabad áramlását, még akkor is, ha az ország már nem tagja többé az Uniónak.
Az Egyesült Királyság csak akkor fogja tudni visszaszerezni az ellenőrzését a határai fölött, ha elhagyja az egységes piacot, annak 500 milliós fogyasztójához való akadálytalan hozzáférésével együtt. A Brexit-pártiak elismerték ezt a kényelmetlen igazságot. Azonban, véleményük szerint, Britannia jobban teljesítene, ha lazább kereskedelmi kapcsolata lenne az EU-val és „választható” EU-s bevándorlói. Ezzel sok üzleti vezető és közgazdász nem ért egyet. Forrás: www.independent.co.uk
- Így értesülhetsz friss híreinkről azonnal
- Itt csatlakozhatsz a HuNglia Facebook csoporthoz (17,000fő)