Károly király többek közt arra használta első karácsonyi üzenetét, hogy beszéljen a megélhetési költségek válsága okozta nehézségekről. Arról beszélt, hogy „nagy a szorongás és a nehézségek” azok számára, akik azért küzdenek, hogy „kifizessék a számláikat, és családjuk számára meleg otthont és ételt biztosítsanak”.
Megemlékezett továbbá édesanyjáról, Erzsébet királynőről, aki néhány hónapja halt meg. A néhai királynő volt aki bevezette a karácsonyi beszédet, és a tavalyi utolsó üzenetét arra használta fel, hogy „átadja a stafétabotot” a következő generációnak. A sztrájkok és a pénzügyi nyomás közepette a király üzenete emellett azokra is összpontosított, akik támogatják a rászorulókat.
„Itt állok, ebben a csodálatos Szent György-kápolnában a windsori kastélyban, olyan közel ahhoz a helyhez, ahol szeretett édesanyámat, a néhai királynőt, drága apámmal együtt örök nyugalomra helyezték. Azok a mélyen megható levelek, kártyák és üzenetek, amelyeket oly sokan küldtek a feleségemnek és jómagamnak, meghatottak, és nem tudom elégszer megköszönni azt a szeretetet és együttérzést, amelyet egész családunk kapott.”
„A karácsony különösen megrendítő időszak mindannyiunk számára, akik elveszítettük szeretteinket. Érezzük hiányukat a szezon minden fontos pillanatában, és minden dédelgetett hagyomány során gondolunk rájuk. Édesanyám hite az örök fény erejében lényeges része volt az Istenbe vetett hitének, de az emberekbe vetett hitének is, és ezt teljes szívemből osztom.”
„Az a hit, hogy minden ember rendkívüli képességgel rendelkezik, hogy jósággal és együttérzéssel érintse meg mások életét, és megvilágítsa az őket körülvevő világot. Ez közösségünk lényege és társadalmunk alapja.”
„Ezt látjuk fegyveres erőink és sürgősségi szolgálataink önzetlen odaadásában, akik fáradhatatlanul dolgoznak mindannyiunk biztonsága érdekében, és akik olyan nagyszerűen teljesítettek, amikor elhunyt királynőnk halálát gyászoltuk. Látjuk ezt egészségügyi és szociális szakembereinkben, tanárainkban és minden olyan közszolgálatban dolgozóban, akiknek készségei és elkötelezettsége a közösség középpontjában áll.”
„És ebben a nagy szorongással és nehézségekkel teli időszakban, legyen szó a világ minden tájáról konfliktusokkal, éhínséggel vagy természeti katasztrófával küzdőkről, vagy azokról, akik otthon küzdenek a számláik kifizetésével, ezt látjuk a nemzeteink és a Nemzetközösség lakóinál is, akik olyan készségesen reagálnak mások nehézségeire.”
„Különösen szeretném hálámat kifejezni mindazoknak a csodálatosan kedves embereknek, akik oly nagylelkűen adnak ételt vagy adományokat, vagy a legértékesebb dolgot, az idejüket, hogy támogassák azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, és mellettük a sok jótékonysági szervezet számára egyaránt a rendkívüli munkájukért a legnehezebb körülmények között is.”
„Templomaink, zsinagógáink, mecseteink, ismét összefogtak az éhezők táplálásában, és a rászorulók megsegítésében. Az ilyen szívből jövő szolidaritás a felebarátunk önmagunkként való szeretetének leginspirálóbb kifejeződése.”
„Néhány évvel ezelőtt valóra vált egy életre szóló vágyam, hogy meglátogassam Betlehemet és a Születés templomát. Ott lementem annak a kápolnájába, és néma tisztelettel álltam a padlóra kirakott Ezüstcsillag mellett, amely Urunk Jézus Krisztus születésének a helyét jelzi. El sem tudom mondani mennyire sokat jelentett az számomra, hogy azon a helyen állhattam, ahol – ahogy a Biblia mondja – megszületett a világunkat beragyogó világosság. Míg a karácsony természetesen keresztény ünnep, a fénynek a sötétséget legyőző erejét a vallások határain túl is ünneplik.”
„Tehát bármilyen vallásod van is, vagy ha nincs is, ebben az éltető fényben rejlő hit adhat számunkra reményt a jövőnkre nézve. Ünnepeljük hát együtt, és ápoljuk, óvjuk mindig. Teljes szívemből kívánok mindannyiótoknak békés, boldogságos és örök fénnyel ragyogó karácsonyt.” Forrás