„Én és a legfiatalabb lányom, aki 25 éves épp arról beszélgettünk, hogy új tető kell a házunkra. Hosszú csend következett, és eközben a feleségem és a lányom rám nézett. – Oké… – válaszoltam. Aztán kitaláltam, mire vártak. – Nem fizetem ki – mondtam határozottan.”
„Hogy érted azt, hogy nem fizeted ki?” – mondták felháborodva. „Három házad van, és heti 80 órát dolgozol – biztosan megvan rá a pénzed.”
„Megvan a pénz valóban, válaszoltam, de ez egy másik ház vásárlására kell.”
Nagy balhé kerekedett a kijelentésemből, könnyekkel, kiabálással és ajtócsapkodással. És bár nem állt szándékomban megváltoztatni a véleményemet, rájöttem, hogy óriási hibát követtem el. Nem beszéltem a családomnak egy olyan célról, amelyet kitűztem magamnak; egy célról, amely egész életünket megváltoztatta. Azt terveztem el ugyanis, hogy 67 éves koromra gazdag leszek – igazán, igazán gazdag –, miközben minimálbéren dolgozom. Öt évvel ezelőtt, 57 évesen tűztem ki ezt a célt – és működik. De nem bántam mindig jól a pénzzel…
16 évesen otthagytam az iskolát, és 12 évet töltöttem a Királyi Haditengerészetnél. 1987-ben feleségül vettem jelenlegi feleségemet, és 1989-ben otthagytam a haditengerészetet. Innentől kezdve nehezen tudtam beilleszkedni bármilyen munkakörbe, és főleg egyéni vállalkozó voltam. Dolgoztam nyugdíjtanácsadóként, jelzáloghitel-tanácsadóként és vagyontanácsadóként – de ezek mindegyikében elbuktam, mert a szívem nem volt benne. Dolgoztam értékesítésben is, ezen belül értékesítési igazgatóként. De nem mind magas színvonalú munka volt. Énekeltem bárokban és éttermekben; parkolóőr is voltam; és ruhákat is árultam egy piaci bódén.
Mindig is gazdag akartam lenni, de úgy láttam, hogy a gazdagság egy hirtelen megtörtént esemény – valaki az X-Faktorból elsétál mellettem, miközben egy étteremben éneklek, és belőlem csinálnak egy következő sztárt. Bárcsak akkor tudtam volna, hogy a gazdaggá válás egy folyamat. Apró lépések sorozata, amelyek hosszú idő alatt gazdagságot eredményeznek.
Ahelyett, hogy megtakarítottam volna a pénzem, olyan dolgokra költöttem, amelyektől azt reméltem, hogy gazdagnak tűnhetek, mint annyi ismerősöm. Vettem egy BMW-t és márkás ruhákat, és próbáltam másokat lenyűgözni – de nem lettem gazdagabb. Életem során rendszeresen előfordult, hogy fizetésnap előtt már nem volt semmi pénzem, de soha nem aggódtam emiatt. Normális volt; Nem ismertem senkit, aki ne küszködött volna a hónap végén.
Egyszer, 2016 körül – egy-két évvel a projektem elindítása előtt – 10 fontot találtam egy Sainsbury’s parkolójában. Felhívtam a feleségemet, és azt javasoltam, hogy öltözzünk fel, és igyunk meg két italt Newcastle egyik szép részén. Amikor odaértünk, rájöttem, hogy nem jól saccoltam meg, milyen drágák lesznek az italok. – Ezt elrontottam – mondtam szomorúan a feleségemnek. 50 penny hiányzik…
„Csak körbejárjuk a bárt – javasolta zavartalanul. – Biztosan van egy kis pénz a földön elszórva.” Így hát körbejártuk a helyet. „Ott van 20 penny” – mondta a párom. „Nevettünk – de nevetséges volt az egész. Nem volt pénzünk, és azt a keveset is, amink volt, tréfálkozva elköltöttük.”
57 évesen minimálbérért dolgoztam egy bárban, közel az otthonomhoz. Nem voltak megtakarításaim, csak körülbelül 10 000 GBP hitelkártya-tartozásom. Egyik este a bár mögött ültem egy csendes estén; és hirtelen belém hasított: 10 év választ el a nyugdíjkorhatártól.
„A pokolba, hát ez gyorsan eltelt” – gondoltam. Abban a pillanatban ráébredtem, hogy ha valóban gazdag akarok lenni, akkor változtatnom kell.
Először is el kellett döntenem, hogy valójában mit is jelent számomra a „gazdagság”. Tudtam, hogy gazdagnak akkor fogom érezni magam, ha margaritát szürcsölök a feleségemmel egy jachton a Földközi-tenger közepén, miközben tudom, hogy van elég pénzem a bankban, hogy finanszírozzam ezt az életstílust halálomig. 300 000 GBP-nál húztam meg a határt, hogy ez a kép valósággá váljon – és ez a konkrét cél megváltoztatta az életemet.
Először is több pénzt kellett keresnem, és nem sokkal később már reggel 7:00-től délután 4:00-ig dolgoztam taxisofőrként, majd 17:30-tól 00:30-ig egy bárban folytattam. Hihetetlenül fárasztó volt. Miután leparkoltam a taxival, hazajöttem, gyorsan lezuhanyoztam, a báros egyenruhámban feküdtem a kanapén, és fél órát aludtam, mint egy darab fa. Három hónapig csináltam ezt – de teljesen kikészültem. Így hát befejeztem a báros melót, és heti 80 órában taxisofőrként kezdtem dolgozni. Két év alatt négy nap szabadságot vettem ki. De a két év végére 20 000 fontot spóroltam meg.
2020 szeptemberében vettem az első házam 63 000 fontért, és elkezdtem kiadni albérlőknek. Ez körülbelül havi 400 font pluszjövedelmet jelentett – ami a heti 80 órás munkámból keresett összeggel együtt azt jelentette, hogy 2021 januárjában vásárolhattam egy második házat. A legjobb barátommal közösen vásároltam, akit annyira lenyűgözött a történetem, hogy velem akart venni egyet közösen.
Csak a harmadik évben jöttem rá, hogy sokkal többet is megkereshetek 300 000 fontnál. A vita után, hogy én fizetem-e ki az új tetőnket, elmondtam a feleségemnek és a lányomnak, hogy miért csinálom mindezt.
Mindketten elhallgattak, miután elmondtam az egész történetet. ’Nos?’ – kérdeztem idegesen. „Ne aggódj a plusz költségek miatt” – mondta végül a feleségem. „Csak csináld tovább, amit csinálsz”. Végül 5000 fontot fizetett a tető cseréjéért, amire azért rendszeresen emlékeztet…
Tavaly októberben vettem a negyedik házamat, és idén júliusban már az ötödik házat is megvehetem. Ha így folytatom, a 10. év végére elérem az 1 000 000 fontot, és milliomos leszek úgy, hogy csak minimálbéren dolgozok. Most lementem körülbelül heti 60 órára. Nem vagyok már fiatal.
Ráadásul több pénzt kapok az ingatlanokból – körülbelül 2000 fontot havonta. A havi 400 fontos haditengerészeti nyugdíj 60 éves koromban kezdődött, és havonta körülbelül 1000 fontot takarítok meg a taxisként keresett fizetésemből.
A célom felé vezető út eddig szívás volt. Nem élvezetes; állandóan fáradt vagyok. De nem tervezem egyhamar abbahagyni, mert jó úton haladok. Ráadásul mindannyiunknak kell egy cél, egy ok, hogy reggel legyen miért felkelni. Ha valaki azt akarja csinálni, amit én: Csak erre a célra van szüksége, és egy tervre annak elérésére. Régen szégyelltem, hogy taxis vagyok. De most már tudom, hogy nem az számít, hogyan keresed a pénzed. Az számít, hogy mit csinálsz vele. Forrás