Madeleine Butcher és férje, John június 23-án hajnalban érkeztek a Blackpool Victoria Kórház sürgősségi osztályára, ahol Madeleine megtudta, hogy valószínűleg szepszisben szenved. A nyugtalanító diagnózis ellenére a személyzet közölte, hogy akár 36 órát is várnia kell, mielőtt felvennék az osztályra.
Madeleine-t 2022-ben petefészekrákkal diagnosztizálták, és elmagyarázta, hogy a hosszabb ideig tartó ülés kényelmetlen a méheltávolítása miatt kialakult sérv és a daganat helyzete miatt. Megkérdezte, van-e ágy, hordágy vagy akár egy dönthető szék, amit használhatna, de azt mondták neki, hogy semmi sem áll rendelkezésre.
John elmondása szerint az orvos ehelyett egy takarót és egy párnát adott neki, hogy a padlón feküdjön. John, aki egy kertészeti központban dolgozik, 61 éves, Lancashire-ből, Poulton-le-Fylde-ből származik, “teljesen megdöbbent”. Hozzátette: „Nem is vettem észre, milyen dühös vagyok, amíg haza nem értem, és meg nem néztem a róla készült képet ahogy a padlón fekszik.”
„Hogyan lehet ez elfogadható a mai világban? Egy halálos beteg páciens a padlón fekszik? Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy orvos elfogadhatónak tartotta, hogy ilyen sokáig a padlón feküdjön.”
Szerencsére, mondta John, a nővérek észrevették, mi történik, és valamivel később találtak egy hordágyat, amire Madeleine ráfekhetett. Azonban csak szerda este vették fel az osztályra, tette hozzá. Most szepszis miatt kezelés alatt áll. John feleségét azért vitte a sürgősségire, mert szepszisre utaló tünetei alakultak ki. Körülbelül 30 perccel az érkezés után vérvizsgálatot végeztek, és körülbelül három és fél órával később találkozott csak orvossal.
Ekkor közölték vele, hogy valószínűleg szepszisben szenved, de várnia kell egy ágyra. John úgy véli, hogy a helyzet azonnal megoldható lett volna.
„A nővérek fél órán belül találtak neki egy hordágyat, miután meglátták a padlón fekve, így úgy érzem, hogy már akkor is rendelkezésre álltak hordágyak. Az sem ideális, de egy hordágy legalább kényelmesebb, mint a padló vagy a sürgősségi osztály székei. A folyosók nem voltak túlzsúfoltak, nem tűnt olyan forgalmasnak, de nem láttam, hogy mennyire volt kevés a személyzet.”
„Amikor nyomás alatt vagy, hibákat követsz el, és úgy érzem, hogy hatalmas nyomás alatt lehettek.”
Elmondta, hogy az egyik orvos a sürgősségi osztályt „háborús övezetnek” nevezte, majd hozzátette: „Úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedek kormányai alatt halmozódtak fel ezek a problémák, egészen Margaret Thatcherig visszamenően, és azóta sem javult semmi sem igazán. Az NHS privatizációja folyik, és ez nem helyes. Az, hogy egy magánkórházban gyorsabban kaphatsz kezelést, mint az NHS-nél, és gyakran ugyanazokat az orvosokat látod, az nem helyes. Nincs elég nővér, nincs elég ágy.”
Madeleine, aki jelenleg betegszabadságon van, számos alkalommal szenvedett szepszisben a rák diagnózisa óta, és gyakran 10-14 napot tölt kezelés alatt. John elmondta, hogy frusztrált a rendszer állapota miatt és amiatt, hogy mennyire nehéz feleségének megkapnia a szükséges kezelést, amikor a betegsége kiújul.
„Néhány dolgozó fantasztikus, de a rendszer egyszerűen nem alkalmas arra, hogy kezeljék a forgalmas időszakokat. A bosszantó dolog a mi szempontunkból az, hogy pontosan tudjuk, mi a baj, de minden alkalommal át kell mennünk az értékelési és várakozási folyamaton. Még akkor is, ha az onkológia hívja fel őket, hogy fel kellene venni, akkor is át kell menni a sürgősségin és hallgatni a részegeket. Ez nem egy kellemes hely, ahová szívesen megy az ember.”
Madeleine körülbelül 18 hónappal ezelőtt teljes méheltávolításon esett át, és remélték, hogy a műtét után minden rendeződik. Sajnos azonban tovább terjedt, és később közölték vele, hogy végstádiumú endometriumrákja van.
Marie Forshaw, a Blackpool Teaching Hospitals NHS Foundation Trust egyik igazgatója elmondta: „Hivatalos panaszt kaptunk Mrs. Butcher sürgősségi osztályon történő ellátása miatt. Szeretném megköszönni neki, hogy előállt, és nagyon sajnálom, ha az ellátás minősége nem felelt meg a magas színvonalnak, amelyet betegeink elvárnak. Minden panaszt alaposan felülvizsgálunk, hogy megértsük a helyzetet, és gyakorlatba ültessük át a szükséges javításokat.” Forrás