Sokszor mérlegelünk, hogy jó döntést hozzunk, és sokszor agyalunk, hogy jó döntést hoztunk-e. Rengetegen költöznek külföldre a magyarok, és sokan választják közülük Angliát célállomásként. Egyik szintén kint élő olvasónk így foglalta össze, hogy mi az ami a kiköltözés mellett és ami ellene szól.
Azok, akik kint vannak és bizonytalanok, jól döntöttek-e, talán ezen érvek segítségével könnyebben tudják eldönteni, hogyan tovább. Azok pedig, akik otthon vannak és fontolgatják a kijövetelt, átfogóbb képet kapnak, mit vállalnak, mit nyerhetnek és mit kockáztatnak.
Az idő és a pénz
Az első és talán a legtöbb embert foglalkoztató dolog a Pénz. A legtöbb magyar valamilyen módon, az anyagiakhoz köthető okokból jön ki Nagy-Britanniába. Adósságot akarunk törleszteni, jobban szeretnénk keresni, otthon ellehetetlenedett a helyzetünk, pénzt akarunk gyűjteni és még sorolhatnánk. Nem kérdés, hogy a szigetországban jóval jobb fizetés vár ránk, még ha melónk maga szar is. Márpedig készüljünk fel, hogy kb 10-ből 8 ember nem álmai melójával kezd idekint, hanem kemény fizikai munkát vállal. Igen, még az egyetemet végzett diákok közül is sokan erre a sorsra jutnak.
A fizetésekre nagy átlagban azt lehet mondani, hogy 3-4-szerese az otthoniaknak, tehát a minimálbéres teljes munkaidős állással is hazaviszünk 1000 GBP-t (350e Ft). Ez azonban önmagában kevés, azt is tudni kell, milyenek az árak. Van ami ugyanolyan, van ami drágább, de még a minimálbéres fizunkból is félre tudunk tenni annyit, mint amennyit otthon keresünk egy hónap alatt. Már ha nem a fővárosban lakunk, mert ott eléggé felmentek az árak. Ha azonban kitartók vagyunk és sikerül megcsípni egy jobb irodai melót vagy előléptetnek, akkor nem kétséges hogy a pénz nem lesz többé probléma számunkra.
Ezzel szemben fontos megemlíteni, hogy akármilyen munkánk is van, Nagy-Britanniában többet fogunk dolgozni, a napok fárasztóbbak és hosszabbak lesznek. Kevesebb idő jut majd magunkra, és a szociális tevékenységekre. Ezt tovább rontja, hogy a munkába és a hazautazás átlagosan jóval tovább fog tartani, mint otthon. Sokan több, mint egy órát utaznak minden nap a munkahelyükre. A jóval több pénzért a zsebünkben tehát a szabadidőnkkel fizetünk.
Régi barátok, új kapcsolatok
Kint elképesztően színes a társadalom és rengeteg új embert ismerhetünk meg, ha nem a négy fal közt rohadunk. A munkahelyen, az ismerőseinken keresztül, a szórakozóhelyeken, és mindenhol tele az ország vicces, érdekes új személyiségekkel, más kultúrákkal, hagyományokkal és érdekes sztorikkal.
Az áldozat, amit hozunk, a család és a régi jó barátok. Persze, aki szeret, az megvár, és mindig ugyanott lehet folytatni a beszélgetést, ahol régen abbahagytuk, blabla bla…. De azért ettől függetlenül marhára fognak hiányozni és aki érzelmileg instabil, az nagyon meg tudja szenvedni ennek a következményeit. A legrosszabb az, ha emellé még az ismerkedés se megy. Akkor nagyon egyedül leszel. A családot és a barátokat a legtöbben csak évente 3-4-szer látják. Fontos tehát, hogy amennyi időt csak tudunk, szánjunk az új emberekkel való megismerkedésre, mert a munka és alvás kombináció rövidtávon bedarál bennünket ha nem lazítunk és nincs kivel beszélni.
Nagy város, kis kényelem
Ez főleg Londonra érvényes, de ott van Liverpool, Manchester vagy épp Birmingham amik szintén nagyok. Hatalmas városba kerülünk, tele lehetőségekkel, óriási plázákkal, végtelen fajta szórakozási lehetőséggel, munkákkal, emberekkel, látnivalóval, programokkal, gyakorlatilag szinte nincs olyan dolog, ami ne lenne elérhető közelségben. Egyszóval egy hatalmas csomópontba kerülünk, ami rengeteg kihasználható előnyt rejt.
Cserébe, főleg a főváros, rettenetesen drága, főleg a lakhatás tekintetében. Készüljünk fel rá, hogy egy sima egyszemélyes szoba a félhavi fizetésünket, akár 150-250e Ft-ot is elvisz havonta. Sokan úgy spórolnak, hogy fél szobában laknak valakivel együtt. Nehéz megszokni, hogy az otthoni kényelem, saját lakás, vagy tágas albérlet után, egy jóval kisebb helyre kell betuszkolnunk magunkat, és még jóval többe is kerül. Ez sok embernél ki tudja verni a biztosítékot. A külvilág tehát sok szempontból tágasabb, míg a lakóhelyünk összezsugorodik.
Büszke magyarból kelet-európai bevándorló
Röviden megemlítjük ezt is, mert fontos. A szigetországban mi kisebbségnek fogunk számítani. Otthon mi voltunk hazai pályán, itt mi csak bevándorlók vagyunk, sosem leszünk 100%ban egyenjogúan kezelve egyesek által, ezt érdemes tudni, azonban a helyzet egyáltalán nem gáz. Anglia, főleg London nagyon multikulti. Ha van bennünk tolerancia a másfajta gondolkodások és kultúrák iránt, akkor jól megleszünk. Aki azonban úgy érzi, hogy ő különb és csak utálkozik, buzizik, feketézik, az hamar otthon találja magát. Ez is egy olyan dolog, amiből jót és rosszat is ki lehet venni, minden azon múlik, mi milyen szögből nézzük a dolgot. A többi nemzetnek lehet a jó és a rossz oldalát is nézni, de érdemes elfogadni, hogy a gondolkodásunk negatív vagy pozitív mivolta nagyban fogja befolyásolni a mindennapos hangulatunkat.
Nyelvtanulás vagy szörnyű magány a nyelvi hiányosságok miatt
A következő ellentét szintén elképesztően fontos, de erről a dologról tudni kell, hogy fejben dől el, és a mi hozzáállásunkon múlik, hogy hogyan éljük meg a körülöttünk beszélt nyelv megváltozását. Angolul manapság mindenkinek tudnia kell, nemzetközi vizeken meg pláne elengedhetetlen. Elképesztően sok angliai magyar mégis megengedi magának azt a luxust, hogy egy „büdös” szót nem beszél mikor kijön. Persze mindenki tud mondani kifogást, de ha magunkba nézünk, tudjuk, hogy ez elengedhetetlen a kinti boldoguláshoz.
A kijövetel, akár tanulni, akár melózni jössz, egy óriási lehetőség, hogy fejleszd az angolodat. Hihetetlenül sokat számít abban, hogy érezzük kint magunkat, hogy mennyire beszéljük a nyelvet. Jó nyelvtudással, könnyebb akármilyen munkát megkapni, könnyebben megértenek bennünket a közértben, értjük mit hablatyolnak az emberek a buszon, és összességében sokkal inkább otthon érezzük magunkat. Kevésbé idegen és ellenséges a környezet.
Azonban ha jól beszélünk, ha nem, mindig ott van a lehetőség önmagunk fejlesztésére. Ehhez csak egy dolgot kell tenni, abbahagyni a kifogások gyártását, hogy miért nincs időm, és szánni rá valamennyit, mert máshogy nem megy. Jól jön, ha angolok a munkatársak, a lakótársak, és sokat vagyunk emberek közt. Az, hogy nyávogunk meg szomorkodunk, hogy nem értenek meg bennünket, és szar az egész mert egyedül vagyok mert nem tudok kivel beszélgetni, nem fogja megoldani a problémát. Ellenben ha pozitívan állsz hozzá, beszélgetsz, ismerkedsz, akkor meglátod, még ha azt se tudod mit mondasz is az emberek segítőkészek lesznek, mert látják az akarást.
Önmegvalósítás vagy önsanyargatás
A nagy kérdés! Mi lesz velem, ha kimegyek? Ahány ember, annyi út. Minden egyes angliai magyar tudna mesélni… Mindenki! Nézzünk magunkba, emlékezzünk vissza, milyen volt mikor kijöttünk és mennyi minden történt azóta. Pörög az élet idekint! Viszont a felgyorsult életet vagy meglovagolod, vagy elszalad melletted és azt veszed észre, hogy kint vagy 3 éve, és ugyanazt csinálod. Na ilyenkor szoktak csomagolni az emberek és hazamenni.
A kinti lehetőségek nem garantálják a sikert, ezt nagyon fontos megjegyezni! Azonban egy olyan környezetet biztosítanak, ahol ha tökös gyerek vagy, akkor ki tudod kaparni magadnak a gesztenyét, ez tuti biztos! Sok példa van mindenki környezetében, jók is rosszak is, de ha megkérdezitek őket, rá fogtok jönni, hogy a különbség legtöbb esetben az, hogy mennyire tudott az adott személy, család alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mennyire volt önálló, és mennyire tudta felvenni a ritmust. Idekint lehet belőled akárki. Tiszta lappal indulhatsz, és lehet, hogy rájössz, totál más dolog érdekel, mint amit a szülők által erőltetett egyetemen, vagy a sorsod által kikényszerített szar munkahelyen tanultál, csináltál. Aki tudja, hogy mit akar, és eléggé akarja, az itt 10x gyorsabban halad előre az életben. Értesülj az angliai hírekről azonnal, facebookon való keresgélés nélkül: katt alul a csengő ikonra, majd a csatlakozásra