Andrea Leadsom, kormánypárti miniszter nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a megélhetési költségek válsága „véget ért”, és az infláció csökkenése „nyilvánvalóan mindenkit felvidított”.
Szerdán a Nemzeti Statisztikai Hivatal felfedte, hogy az Egyesült Királyságban az inflációs ráta a januári 4 százalékról a múlt hónapban 3,4 százalékra esett, ami 2021 óta a legalacsonyabb érték. Noha a hír jelentős, tekintve, hogy az áruk és szolgáltatások árának növekedését mutató mérőszám 2022 októberében 11,1%-on tetőzött, ami 41 éves csúcs, a csökkenés csak azt jelenti, hogy az árak lassabban emelkednek, nem pedig azt, hogy csökkennek.
Ráadásul a 3,4%-os adat még mindig elmarad a Bank of England 2%-os célértékétől. Mindazonáltal Ms. Leadsom konzervatív miniszter nagyon erőteljesen igyekezett kidomborítani az infláció csökkenésének jelentőségét a kormánypárton belüli nagy nyugtalanság közepette, a választások közeledtével ugyanis minden apró pozitívum jól jön, főleg, hogy a közvélemény-kutatások szerint jó nagy hátrányban vannak a munkáspárt mögött.
Amikor a Sky News-on arról kérdezték, hogy a párton belül végre összetartás van-e, Leadsom inkább ezt mondta: „Azt hiszem, ami igazán fontos, az az, hogy fantasztikus hír, hogy csökkent az infláció. Ez az, ami igazán fontos.”
„Ez nyilvánvalóan mindenkit felvidított, éppen ezen dolgoztunk, hogy lássuk végre, ahogy a megélhetési költségek válsága véget ér… hogy az emberek végre többet vihetnek haza a fizetésükből a nap végén. Ez az, ami kritikus fontosságú.”
Amikor Rishi Sunak miniszterelnök lett, megígérte, hogy 2023 végére felére csökkenti az inflációt – és végül ez volt az egyetlen az öt ígérete közül, amelyet sikerült teljesítenie.
A közgazdászok azonban megkérdőjelezik, hogy tényleg a kormánynak jár-e az elismerés az infláció visszaszorításáért, nem utolsó sorban azért, mert a jegybank kontrollálja az alapkamatot, amely az árnövekedés elleni küzdelem kulcsfontosságú eszköze, és a miniszterek globális tényezőket hibáztattak, amikor az infláció rekordmagasságra emelkedett.
De, talán a legfontosabb kérdés az, hogy vajon az Angliában élő egyszerű hétköznapi emberek érzik-e ténylegesen, hogy a megélhetési költségek válsága véget ért? … Vagy legalább hogy közeledik a végéhez vagy, hogy bármi is javuló tendenciát mutat? Forrás