A brit kormány leszavazta azt a rendkívüli adót, amely kb. £600-tal segítené a nehéz helyzetben levő családok sokaságát 1

A kormánypárti parlamenti képviselőket azzal vádolják, hogy a „haszonhajhász olaj- és gázipari társaságok” oldalára álltak, miután leszavazták azt a rendkívüli adót, amely a Munkáspárt szerint 600 fontot takaríthatna meg ebben az évben a nehézségekkel küszködő családoknak.

A brit kormány leszavazta azt a rendkívüli adót, amely kb. £600-tal segítené a nehéz helyzetben levő családok sokaságát 3

Az ellenzék módosító indítványt nyújtott be a királynő beszédéhez, amely támogatja az északi-tengeri cégekre kivetett egyszeri adót a megélhetési költségek válsága miatt szegénységbe sodort emberek megsegítésére. A képviselők azonban 310 szavazattal, 248 ellenében elutasították a lépést. A szavazást követően Ed Miliband, éghajlatváltozási miniszter a következőket mondta: „Minden konzervatív képviselő, aki ma este a rendkívüli adó ellen szavazott, családok millióit ítélte nyomorúságra és szorongásra, miközben alig tudnak megbirkózni az energiaszámláik kifizetésével.

„A mai este üzenet: a kormány mindent megtesz az olaj- és gáztársaságok védelmében, és megtagadja a családok védelmét; ez mindent elmond, amit a toryk állásfoglalásáról tudni kell. Ez egy olyan kormány, amely soha nem fogja előtérbe helyezni a dolgozókat, soha nem fog kiállni az energiaipari érdekek ellen, és egyszerűen nincs válasza az ország megélhetési költségeinek válságára.”

Korábban a munkáspárti vezető arra kérte Rishi Sunak pénzügyminisztert, hogy „nyelje le a büszkeségét”, és támogassa az intézkedést. Az alsóházban folytatott heves vita során azt mondta, fogalma sincs, hogyan birkózna meg a megugró energiaszámlákkal, ha az Universal Credit-et alap összegét kapná. A rendkívüli adóról szólva hozzátette: „Az az igazság az, hogy kifogytak a kifogásokból, és a helyzettel kapcsolatos káosz és zűrzavar közepette úgy gondolom, hogy egy hatalmas visszalépést tettünk.”

„ De én azt mondom a pénzügyminiszter úrnak: nyelje le a büszkeségét, és béküljön meg a különadó gondolatával.”

A miniszterek egészen a közelmúltig többször is kizárták a rendkívüli adó ötletét, és arra figyelmeztettek, hogy az károsíthatja az energetikai szektor  infrastruktúra beruházásait. Ezt az érvet cáfolta a BP elnöke, aki azt mondta, hogy az illeték nem befolyásolja azt az ígéretét, hogy 2030-ig 18 milliárd fontot fektet be a gazdaságba.

A kancellár és a miniszterelnök most is jelezte, támogatni fogják az intézkedést, ha a beruházási ígéretek nem valósulnak meg. Sunak megismételte azt az állítását, hogy ma „még minden lehetőséget számon tartanak”, mondván, ha az olaj- és gázipari óriások nem fektetik vissza nyereségüket „munkahelyek létrehozásába és gazdaságélénkítésbe”, akkor a törvényt be fogják vezetni.

Néhány magas rangú tory már jelezte, hogy támogatja a munkáspárti javaslatot, Robert Halfon volt konzervatív miniszter pedig „új oligarcháknak” nevezte az olajtársaságok főnökeit. Azt mondta a képviselőknek: „Az olajtársaságok elnökei több millió font fizetést és több millió font prémiumot kapnak, véleményem szerint lényegében ők az új oligarchák, és arra biztatnám Önöket, hogy vegyék fontolóra a rendkívüli adót. Amit aztán használjanak az alacsonyabb fizetésűek adóinak csökkentésére vagy az energiaszámláik mérséklésére, valamint egy mérőóra-figyelő rendszert is be kell vezetni, hogy megbizonyosodhassanak a tisztességes versenyről, hogy a fogyasztók tisztességes áron vehessék az energiát.

Egyetlen konzervatív képviselő sem szavazott azonban az olaj- és gáztermelőkre kivetett extra adó kivetése mellett.

Mindezt azután nem tették meg, hogy kiderült: az iskolák kénytelenek csökkenteni az étkezési adagokat a megugró élelmiszerárak miatt. Andrew Selley, a Bidfood nagykereskedő vezérigazgatója azt mondta, hogy az iskoláknak olcsóbb alapanyagokat kell használniuk a gyorsan emelkedő árak ellen. Eközben a Marks & Spencer elnöke arra figyelmeztetett, hogy az élelmiszerárak akár még 10%-kal is megugorhatnak idén.

Andrew Bailey, a Bank of England kormányzója pedig azt nyilatkozta, hogy a háztartások „apokaliptikus” sokkot éltek át a féktelen élelmiszerinfláció miatt. Elemzők előrejelzése szerint az infláció meredeken, 9,1%-ra emelkedhet rövidesen, miután az Országos Statisztikai Hivatal (ONS) szerdán közölte a legfrissebb hivatalos adatokat.

Az emelkedő árak, energiaszámlák, és a súlyosbodó adók az életszínvonal legnagyobb csökkenéséhez vezetnek az elmúlt 70 évben, amivel a bérek egyáltalán nem tartanak lépést. A konzervatív parlamenti képviselőket bírálat érte a nehézségekkel küzdő családok megsegítésére irányuló „teljesen értelmetlen” tanácsok miatt, mint például: „szerezzenek jobban fizetett munkát”, „főzzenek abból amijük van” és vásároljanak „rendes” ételeket.

A megélhetési költségek szárnyalását számos tényező okozta, köztük az ukrajnai háború és a nagykereskedelmi gázár megugrása.

Miliband bírálta a kormányt, amiért megpróbált másokat hibáztatni: „Íme azoknak az embereknek a listája, akiket a kormány az elmúlt napokban megpróbált hibáztatni: a Bank of Englandet, az otthonról dolgozó köztisztviselőket (Boris 90 000 ember munkahelyének megszüntetését tervezi, hogy pénzt takarítson meg az adócsökkentésre). Szerintük a britek nem tudnak megfelelően dolgozni, az emberek nem dolgoznak eleget.”

A Munkáspárt azt állítja, hogy az év végére félmillió gyerek „abszolút szegénységben” él majd. A párt szerint a gáz- és olajtársaságokra kivetett rendkívüli adó egy támogatási csomagot finanszírozhatna, ami az átlagos energiaszámlákat mintegy harmadával, évi 600 fonttal csökkenthetné.  Forrás

Megosztás