A növekvő várható élettartam és a születésszám csökkenésének az állami nyugdíjra gyakorolt hatását vizsgáló kutatás szerint a most középkorú munkavállalók nyugdíjkorhatárát 71 évre kell emelni az Egyesült Királyságban.
Az Egyesült Királyságban a mostani 66 éves nyugdíjkorhatár 2026 májusa és 2028 márciusa között 67 évre emelkedik, 2044-től pedig várhatóan 68 évre emelkedik majd. A kutatás eredménye azonban azt sugallja, hogy ez nem elég, és annak, aki 1970 áprilisa után született, 71 éves koráig dolgoznia kellene, mielőtt nyugdíjba mehet.
Ezt a korhatárt még ennél is magasabbra kell emelni – vélik a szakértők – annak köszönhetően, hogy az állami nyugdíjkorhatár elérése előtt túl sokan hagyják el a munkaerőpiacot, elsősorban megelőzhető egészségkárosodás miatt.
Les Mayhew, az International Longevity Center globális kutatási vezetője és az Állami nyugdíjkorhatár és a demográfiai változások című jelentés szerzője azt mondta: „Az Egyesült Királyságban az állami nyugdíjkorhatárnak 70 vagy 71 évnek kellene lennie a jelenlegi 66 évhez képest ahhoz, hogy fenntartsák az egy állami nyugdíjasra jutó munkavállalók számának ideális arányát.”
„De ha az egyenletbe beleszámítjuk a megelőzhető rossz egészségi állapotot is mint fontos befolyásoló tényezőt, ennek még tovább kell növekednie” – tette hozzá Mayhew, aki a Bayes Business School statisztikaprofesszora is, és többször is tanácsot adott a kormánynak az állami nyugdíjkorhatár emelését illetően.
70 éves korukra Angliában és Walesben már csak a felnőttek 50%-ának nincs valami betegsége és munkaképes is egyben. A kisebb dolgozó népesség és a nagy gazdaságilag inaktív népesség csökkenti a nyugdíjak adóalapját – és óriási munkaerőhiányt teremt, ami további gondokat okoz. A Költségvetési Felelősségi Hivatal szerint a nyugdíjasok ellátása 2023-2024-ben 136 milliárd fontba kerül az Egyesült Királyság kormányának, amelyből 124 milliárd fontot állami nyugdíjakra fordítanak.
Jonathan Cribb, a Fiscal Studies Intézet igazgatóhelyettese és nyugdíjazási osztályának vezetője elmondta, hogy bár nem ellenzi a magasabb nyugdíjkorhatár ötletét, annak emelése más költségmegtakarítási intézkedések nélkül nem „reális vagy méltányos”.
Hozzátette: „aránytalanul érintené a szegényebb egyéneket, akiknek rossz egészségi állapota miatt rövidebb az életük, és így rövidebb ideig kapnak nyugdíjat.”
Míg az ILC megoldása „szemlélteti, hogy az elöregedő népesség milyen nyomást gyakorol az államháztartásra”, a nyugdíjkorhatár 71 évre emelése nem egy „reális szakpolitikai lehetőség, hacsak nincs valódi vészhelyzet” – tette hozzá.
Cribb rámutatott, hogy míg az állami nyugdíjak és nyugdíjjuttatások a becslések szerint 2050-ig 45 milliárd fonttal nőnek, az egészségügy és a szociális ellátás államháztartásra nehezedő nyomása a becslések szerint 105 milliárd fonttal fog növekedni ugyanebben az időszakban. “Az igazi probléma tehát valójában az NHS és a szociális ellátás körül van” – mondta.
Az Intergenerational Foundation, egy független agytröszt, egyetértett azzal, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni kell, de megkérdőjelezte, hogy kinek a vállára nehezedjen ez a költség. Kutatásuk szerint a fiatalabbak nem rendelkeznek olyan anyagi javakkal, mint szüleik és nagyszüleik. 2010-ben a 40 év alattiak az összvagyon 7,5%-át birtokolták. 2020-ra ez 3,98%-ra esett vissza.
Angus Hanton, az agytröszt társalapítója szerint a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam és a foglalkozás alapján kellene meghatározni. Támogatna továbbá egyfajta vagyonadót az emberek nyugdíjának finanszírozására, valamint a jövedelemadó és a társadalombiztosítás csökkentését. Forrás