Egy főbérlő nem hajlandó visszaadni egy idős nőnek a néhai anyja hamvait, miután a nő nem volt hajlandó kifizetni 300 font takarítási díjat. A 67 éves Geraldine Glanville azt állította, hogy az anyja urnáját elkobozták tőle, miután a bérleti díj havi 530 fontról 750 fontra emelése után kénytelen volt elhagyni addigi albérletét.
A tulajdonos azonban, aki nem kívánja magát megnevezni, azt állítja, hogy addig nem adja vissza a hölgynek a hamvakat, amíg Mrs. Glanville el nem fizeti ki a kenti chathami lakás kitakarítását és felújítását. Azt állítja, hogy az ingatlan rossz állapotban maradt ott a kiköltözése után, és bocsánatkérést vár a nő lányától, aki többször is goromba volt vele annak ellenére, hogy ő segíteni próbált.
Mrs. Glanville azt mondja, hogy véletlenül hagyta ott az urnát és a szüleivel kapcsolatos emlékekkel teli táskát, amikor december elején kilakoltatták, mert nem fizette be a bérleti díjat.
Azt mondta: „Megérkeztek a végrehajtók, és gyorsan kiraktak bennünket. Azt hittem, kapunk egy órát, hogy összepakoljunk, de 15 percünk volt, hogy elhagyjuk a szállást. Ott kellett hagynom a bútorokat, a hamvakat pedig a fésülködőasztalomon hagytam a hálószobában.”
A holmijának visszaszerzésére tett kísérletek kudarcot vallottak, és a főbérlő azt mondta, hogy nem adja vissza, hacsak nem kap kártérítést. Azt állítja, hogy a bérleti díjat alacsonyan tartotta a 13 éves bérleti idő alatt, és időben és többször is figyelmeztette a nőt, hogy kötelessége jó állapotban hagyni maga után a helyet. Elmondta, hogy alkalmanként amiatt sem piszkálta, hogy a nő nem fizette ki a lakbért időben és folyton elmaradásban volt, és az évek során próbálta támogatni.
Az üzletember nemrégiben megemelte a bérleti díját, amely szerinte egy kertes, egyszobás lakás jelenlegi piaci bérleti díja.
Júliusban kilakoltatási végzést kért, december 6-án pedig a végrehajtók végrehajtották a kilakoltatást és a zárat lecserélték. Azt állítja, hogy egy órát adtak neki, hogy összepakolja a cuccait, és nem igaz, hogy mindössze 15 percet kapott.
Azt mondta: „Még mindig nálam vannak Geraldine anyukájának hamvai, és bár megfenyegettem, hogy kidobom, nyilván nem tenném meg. Nagyon dühös voltam, hogy Geraldine és a lánya úgy gondolja, hogy teljesen rendben van, ha csak úgy elsétálnak hatalmas rendetlenséget hagyva maguk után, és azt várják, hogy a takarítási díjat Geraldine-nak még ki se kelljen fizetnie.”
„Folyton arra gondolok, hogy ha Geraldine és a lánya annyira fontosnak tartotta a hamvakat, miért nem vitte át Geraldine az urnát az elsők közt a lánya lakására? Hónapok álltak rendelkezésére, és elég ideje volt rá, mielőtt a végrehajtók kilakoltatták. Ha olyan fontos nekik miért nem hajlandók ezt a relatíve kis összeget sem kifizetni, amivel ráadásul tartoznak…”
De ha nem hajlandók közvetlenül neki fizetni, azt mondta, fizethetnek egy jótékonysági szervezetnek is, például a Demelzának vagy a Stroke Associationnek, ha Geraldine inkább úgy szeretné. Majd hozzátette: „És akkor ha bocsánatot kér a lánya, boldogan elviszem a hamvait Geraldine-nak.”
A tulajdonos azt is hozzátette, hogy 14 év alatt csak ezt az egy kilakoltatást kellett végrehajtania, és nagyon leterhelte mentálisan. Elmondta, hogy az ingatlan felújítása 7000 fontba került, és úgy véli, hogy úgy igazságos, ha a bérlő is hozzájárul legalább ezzel a kis összeggel.
Ms Glanville lánya a lakbér nemfizetésével kapcsolatban elmondta, hogy édesanyja, aki egészségügyi problémákkal, depresszióval és szorongással küzd, anyagi gondokba ütközött, amikor jelentősen megemelték a bérleti díjat. A hölgy kezdetben egy volt élettársa otthonában szállt meg, mielőtt Charlotte-hoz és nyolcéves lányához, Eleanorhoz költözött.
Charlotte azt mondta: „Édesanyám felajánlotta, hogy havi részletekben visszafizeti a pénzt. Valójában ő csak a hamvakat akarja visszakapni. Ez zsarolás, és nagyon felzaklatja anyámat.”
Az ingatlan tulajdonosa viszont azt mondja, hogy a helyzet őt is legalább olyan mélyen felzaklatta és rossz hatással volt rá. “Geraldine nem volt hajlandó fizetni semmit, és ehelyett megpróbált rossz színben feltüntetni engem a média segítségével, hogy visszaszerezze a féltett kincseit anélkül, hogy bármit is fizetnie kellene a felháborító állapotok eltüntetésének költségeibe, amit a kiköltözéskor hátrahagyott.” Nos, akkor most kinek van igaza? Forrás