Több mint egymillió, jogszerűen az Egyesült Királyságban élő bevándorló – köztük mintegy 300 ezer gyermek – akár 10–15 évet is várhat a letelepedett státusz megszerzésére a Belügyminisztérium (Home Office) új tervei alapján. A közelmúlt politikai botrányai – köztük a Mandelson-ügy és a miniszterelnököt megingató válság – elterelték a figyelmet más, sokak szerint drákói szigorításokról, amelyek tovább csorbítanák a bevándorlók jogait. Az Institute for Public Policy Research (IPPR) kutatása szerint a javasolt változtatások több mint egymillió, már az Egyesült Királyságban élő legális bevándorlót érintenének.
Megduplázódhat a letelepedéshez szükséges idő
Sokan talán észre sem vették, hogy a letelepedési státuszról szóló konzultáció – amelyet a belügyminiszter, Shabana Mahmood terjesztett elő – nemrég lezárult. A „A Fairer Pathway to Settlement” (Igazságosabb út a letelepedéshez) névre keresztelt terv a jelenlegi öt évről tíz évre emelné a tartós letelepedés megszerzéséhez szükséges időt. Az alacsonyabb jövedelmű munkakörökben dolgozók – például gondozók – esetében ez akár 15 év is lehet.
A letelepedési státusz, hivatalos nevén „indefinite leave to remain” (ILR), lehetővé teszi, hogy az érintettek az Egyesült Királyságban éljenek, dolgozzanak, tanuljanak, valamint – jogosultság esetén – állami támogatásokat igényeljenek. Enélkül azonban nem férhetnek hozzá közpénzből finanszírozott juttatásokhoz, mint például a Universal Credit, a családi pótlék (child benefit), a lakhatási támogatás vagy a jövedelempótló támogatás.
„Kiérdemelt letelepedés” – szigorú feltételekkel
Mahmood az ILR-hez vezető folyamatot mostantól „earned settlementnek” (kiérdemelt letelepedés) nevezi. A kötelező feltételek között szerepel:
minimum 12 570 fontos éves jövedelem
magasabb szintű angol nyelvtudás
Az új, tízéves alapidőt további kritériumok módosíthatják.
A magas jövedelműek (évi 50 270 font felett),
vezető közszférabeli dolgozók,
valamint az önkéntes munkát végzők
esetében az idő akár három évre is csökkenhet.
Ezzel szemben az úgynevezett alacsonyabb képzettségű munkavállalók – például ápolók és egészségügyi dolgozók – 15 éves várakozási idővel nézhetnek szembe. A menedékkérők esetében a letelepedés akár 20 évig is elhúzódhat.
Mahmood azt is javasolja, hogy a letelepedett státuszt megszerzők se férhessenek hozzá bizonyos juttatásokhoz, amelyeket kizárólag brit állampolgárok igényelhetnének. Szakértők szerint ez minden korábbi kormány bevándorlási tervein túlmutat. Hasonló mértékű szigorítást jelenleg csak a Reform UK javasol.
Fontos kivétel: az EU Settlement Scheme, a Windrush-program és a hongkongi vízummal érkezők nem esnek az új szabályozás alá.
Gyermekek ezreinek jövője kerülhet bizonytalanságba
Az IPPR szerint a változtatások több százezer gyermek életére lesznek hatással, bizonytalanságot, a felsőoktatáshoz való korlátozott hozzáférést és gyermekszegénységet okozva.
Zayn, egy 18 éves fiatal, akinek édesapja az NHS orvosaként érkezett az Egyesült Királyságba, öt évvel hosszabb várakozási idővel számolhat – azaz 10 évet kellene várnia. Ez gyakorlatilag ellehetetlenítené egyetemi terveit, ahol orvosnak készült.
„Hallgatói hitel nélkül egyszerűen nem engedhetem meg magamnak az egyetemet” – mondta. „Úgy érezzük, egyik napról a másikra húzták ki alólunk a széket.”
Alf Dubs, aki 1939-ben gyermekmenekültként érkezett Angliába, élesen bírálta a terveket, különösen a kísérő nélküli menekült gyermekek családegyesítésének korlátozását. Szerinte alapvető emberi jogi elveknek kellene érvényesülniük.
Erős ellenállás a parlamentben
A február 2-i alsóházi vitában számos munkáspárti és más párthoz tartozó képviselő is határozottan ellenezte a kormány bevándorlási reformterveit, különösen azok visszamenőleges alkalmazását. Tony Vaughan munkáspárti képviselő szerint igazságtalan, „nem brit” és a bizalom megsértése lenne megváltoztatni a szabályokat azok számára, akik jóhiszeműen, öt éves letelepedési útvonal alapján érkeztek az országba.
Hangsúlyozta: ha egy gondozónak 15 évet kell várnia a biztonságra, miközben Ausztráliában három, Kanadában öt év alatt elérhető a letelepedés, akkor egyszerűen máshová költözik.
A vita után 35 munkáspárti és 17 más párti képviselő levélben fordult Mahmoodhoz, amelyben „igazságtalannak” nevezték a javaslatokat, és figyelmeztettek, hogy az intézkedések a szociális ellátórendszert a „töréspont közelébe” sodorhatják.
„Gazdasági vandalizmus”
A Praxis jótékonysági szervezet több mint ezer érintett körében végzett felmérése megerősítette az aggodalmakat. A megkérdezettek egyharmada az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozik. Ápolók és gondozók családjai attól tartanak, hogy a szabályváltozás szétszakítja őket. Szakmai vezetők szerint akár 50 ezer ápoló is elhagyhatja az Egyesült Királyságot.
A Praxis vezérigazgatója, Minnie Rahman „gazdasági vandalizmusnak” nevezte a terveket, hozzátéve: a kormánynak fel kellene ismernie, milyen létfontosságú készségeket hoznak ezek az emberek az országba.
Fokozódó társadalmi feszültségek?
A Belügyminisztérium közleménye szerint: „A letelepedés az Egyesült Királyságban kiváltság, nem jog, és azt ki kell érdemelni. Egy hibás bevándorlási rendszert reformálunk, amely a hozzájárulást és az integrációt helyezi előtérbe.”
Kritikusok szerint azonban az intézkedések épp az integráció ellen hatnak. Egy kétlépcsős rendszert hoznának létre, ahol a magas jövedelműek gyorsan letelepedhetnek, míg az alacsonyabb fizetésű – jellemzően etnikai kisebbségekhez tartozó és női – munkavállalók hosszan tartó bizonytalansággal és magasabb költségekkel szembesülnek.
A szakértők arra figyelmeztetnek: növekedhet a szegénység és a hajléktalanság, a gyermekek pedig különösen kiszolgáltatottá válhatnak. Eközben az NHS és a szociális ellátórendszer még súlyosabb munkaerőhiánnyal nézhet szembe. A kérdés adott: valóban ezt az irányt kívánja-e követni a brit kormány. Forrás