Történelmi csúcsra emelkedett azoknak az aránya Nagy-Britanniában, akik ma már támogatnák az ország újbóli csatlakozását az Európai Unióhoz. Sir John Curtice, az Egyesült Királyság egyik legismertebb közvélemény-kutatási szakértője szerint jelenleg a britek 61 százaléka szavazna a visszatérés mellett, miközben 39 százalék maradna az EU-n kívül.
Curtice professzor szerint ez a legmagasabb támogatottsági szint, amelyet az EU-hoz való visszatérés az elmúlt tíz évben, vagyis a 2016-os Brexit-népszavazás óta hosszabb időszakot vizsgálva elért. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy egy újabb népszavazás eredménye korántsem lenne előre eldöntött, mert a kampány során nagyon sok múlna azon, hogyan tálalnák a visszatérés kérdését a választóknak.
Nem minden Brexit-szavazó változtatta meg a véleményét
A jelenlegi adatok alapján azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy a 2016-ban a kilépésre szavazók tömegesen meggondolták volna magukat. Curtice szerint a Leave-tábor egykori szavazói közül csak körülbelül 18 százalék mondja azt, hogy ma már az EU-hoz való visszatérésre voksolna, miközben a Remain-pártiak mintegy 11 százaléka ma az EU-n kívül maradást választaná.
A jelentős változást részben a demográfiai átalakulás magyarázza. Az elmúlt tíz évben egy teljes új választói generáció vált nagykorúvá, amely 2016-ban még túl fiatal volt ahhoz, hogy részt vegyen a referendumon, és Curtice szerint ezek a fiatalabb választók nagyon erősen támogatják az Európai Unióhoz való visszatérést.
Közben azok közül is eltűntek a választói népességből, akik 2016-ban nagyobb arányban támogatták a Brexitet, mivel az idősebb korosztály egy része azóta elhunyt. A közvélemény-kutatások szerint azok között is enyhe többségben lehetnek a visszatérést támogatók, akik annak idején jogosultak lettek volna szavazni, de végül nem vettek részt a referendumon.
A politikusok hallgatása ellenére fordult a közhangulat
Curtice szerint a trend – változatlan körülmények között – tovább folytatódhat, és a politikusok aktív kampánya még tovább növelhetné az EU-hoz való visszatérés támogatottságát. Különösen érdekes, hogy szerinte a közvélemény jelentős része úgy mozdult el ebbe az irányba, hogy a brit politikai pártok többsége sokáig egyáltalán nem érvelt nyíltan az EU-hoz való visszatérés mellett.
A szakértő szerint 2024 előtt még a Liberális Demokraták sem képviselték egyértelműen ezt az álláspontot, miközben elsősorban a Zöldek és a nacionalista pártok beszéltek nyíltabban az uniós visszatérés lehetőségéről. Ez azért lehet fontos, mert Curtice úgy véli, hogy ha a politikusok most megfelelő érvekkel kezdenének kampányolni, a közvélemény támogatása még tovább változhatna.
A magas támogatottság azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy egy újabb népszavazáson biztos lenne a visszatérés. A britek továbbra is aggódnak például amiatt, hogy az EU-hoz való újbóli csatlakozás milyen feltételekkel járna, beleértve az euróövezethez vagy a schengeni övezethez való csatlakozás kérdését is.
Andy Burnhamnek is meg kell győznie a briteket
A kérdés különösen fontos lehet Andy Burnham számára, aki az elmúlt időszakban egyre határozottabban beszélt arról, hogy Nagy-Britanniának újra kell gondolnia az Európai Unióval kialakított kapcsolatát. Curtice szerint Burnhamnek azonban nem elég politikai szinten támogatnia a szorosabb európai kapcsolatokat, hanem a brit választóknak is „el kell adnia” a Brexit utáni új irányt.
Burnham korábban a Brexit következményeit is okolta a brit gazdaság egy évtizedes gyenge növekedéséért, miközben a Labour vezetése eddig óvatosan kezelte az EU-val való kapcsolat kérdését. Sir Keir Starmer és stratégiai tanácsadója, Morgan McSweeney korábbi választási stratégiájának egyik fontos eleme az volt, hogy a Labour visszaszerezze a hagyományosan munkáspárti, de a Brexit idején a kilépést támogató úgynevezett „red wall” választókat.
Curtice szerint ez a stratégia csak korlátozott eredményt hozott, ezért a Labour számára egyre nehezebb lehet fenntartani a Brexit kérdésében a „hallgassunk róla” megközelítést. Szerinte ha egy kormány változtatni akar a korábbi politikán, egy ponton el kell kezdenie nyíltan megvédeni és megmagyarázni a döntéseit a választóknak.
Új EU-megállapodás is készülhet, de Farage támadhatja
A brit kormány már valamivel többet beszél a Brexit utáni EU-kapcsolatról, és egy későbbi brit–uniós csúcstalálkozón várhatóan olyan kérdések is napirendre kerülhetnek, mint az élelmiszer- és italexport könnyítése vagy egy új ifjúsági mobilitási megállapodás. Ezek a változások ugyan nem jelentenék Nagy-Britannia visszatérését az Európai Unióba, de szorosabb kapcsolatot teremthetnének London és Brüsszel között.
Curtice szerint éppen ezért a Labournek előbb-utóbb világosan el kell magyaráznia a választóknak, miért tartja ezeket a változásokat szükségesnek. Ha ezt nem teszi meg, Nigel Farage és a Reform UK, valamint Kemi Badenoch és a Konzervatív Párt könnyen azt az érvet használhatja, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja a 2016-os népszavazás eredményét.
A jelenlegi adatok tehát egyértelműen azt mutatják, hogy a brit közvélemény jelentősen elmozdult a Brexit óta, és történelmi magasságba került az EU-hoz való visszatérés támogatottsága. Ez azonban még nem egyenlő azzal, hogy Nagy-Britannia ténylegesen vissza fog lépni az Európai Unióba, hiszen egy esetleges referendumot ugyanúgy meg kellene nyerni, és az eredmény döntő mértékben azon múlhatna, milyen feltételekkel, milyen érvekkel és milyen politikai kampánnyal kerülne a kérdés újra a brit választók elé. Forrás