A hatékonyság fokozása és a kockázat mérséklése ellentmondanak egymásnak….Akkor hát mire is optimalizálunk?
Kockázatvállalás
Haszonra csak kockázatvállalás útján lehet szert tenni. Ha már elvállaltuk a kockázatot, újabb döntés előtt állunk: Hazardírozunk vagy intézkedéseket teszünk a kockázat mérséklésére? A hazardírozás ingyen van, de súlyos veszteségekkel fenyeget; a kockázatkezelés viszont pénzbe kerül. Ha hajlandók vagyunk pénzt költeni a kockázatkezelésre, az alábbi lehetőségek közül választhatunk vagy használhatjuk ezek kombinációit.
A kockázatot mérsékelni 4 féleképpen lehet:
Elkerülés (1.)
Bármely kockázat esetén az első kérdés mindig az, hogy egyáltalán elvállaljuk-e. Az indokolatlan vagy az aránytalanul nagy kockázatot ugyanis célszerűbb elkerülni.
Az el nem vállalt kockázatból azonban haszon sem lesz. Nem véletlen a mondás, hogy kockázat nélkül nincs üzlet. Ha valahol nincs kockázat, ott egészen biztosan nincsen üzlet sem. Ugyanakkor olyan kockázat van, amely nem kecsegtet semmilyen haszonnal, vagy csak aránytalanul kicsivel, és ezért nem éri meg elvállalni.
A kockázatkezelésnek mindig van költsége, amelyet előbb-utóbb csökkenteni, optimalizálni, racionalizálni kell. Ha egy partnert kiemelkedően kockázatosnak tartunk, akkor a vele kapcsolatos kockázatkezelési költségek is kiemelkedően magasak lesznek. Mindebből egyértelmű a következtetés, hogy a túlzottan rizikós partnereket helyesebb inkább elkerülni.
Megosztás (2.)
Megosztás esetén nem hárítjuk el teljesen a bajt, csupán valószínűségi megfontolások alapján korlátozzuk annak kiterjedését.
Tipikus esete a biztosítás, ahol a kockázat terhét a veszélyközösség tagjai közösen viselik. Mindannyian fizetünk biztosítást: a kocsinkra, a lakásunkra, az életünkre, a poggyászunkra… Álljunk meg egy pillanatra, és végezzünk egy becslést, hogy mennyi pénzt kötöttünk eddig különféle biztosításokra!
A partnerkockázat kezelésében is alkalmazhatjuk a megosztást. Minél több, – lehetőleg hasonló méretű – partnerünk van, annál kisebb kockázatot jelent az üzletünkre, ha egyikükkel konfliktusba kerülünk. A fajlagos költségek azonban nőnek a partnerek számának növekedésével.
A megosztásos kockázatkezelés pénzbe kerül.
Tartalékképzés (3.)
Tartalékképzéssel sem hárítjuk el a bajt, csupán arról gondoskodunk, hogy a baj bekövetkezése után is tudjuk folytatni a tevékenységünket.
A bátrak sportjának hódolók visznek magukkal tartalék ejtőernyőt. Mi is rendszeresen képezünk tartalékokat, még az idő, és az üres tároló tér vonatkozásában is. A partnerkapcsolatokban is képezünk tartalékot. Több árut rendelünk tőlük, mint amennyi feltétlenül kell, hátha legközelebb nem tudnak időben szállítani. Esetleg tartalék partnereket tartunk, akik szükség esetén be tudnak ugrani helyettük. Akár gondolunk rá, akár nem, ezek a tartalékok is mind pénzbe kerülnek, és fizetjük is az árát, akár észrevesszük, akár nem. A figyelmesebbek bizonyára észrevették, hogy van némi rokonság a megosztás és a tartalékképzés között.
Megelőzés (4.)
A megelőzés az egyetlen olyan kockázatkezelési módszer, amely a baj bekövetkezési valószínűségét csökkenti. A megelőző intézkedések mellett zökkenőmentesen folytathatjuk a normális üzletmenetet.
A partnerkockázat megelőzésében kulcsfontosságú a partner teljesítőképességének, megbízhatóságának ismerete. A megelőző intézkedéseket ugyanis ezekhez mérten kell megtennünk. Egy stabil, megbízható céggel szemben nem támaszthatunk nevetségesen bizalmatlan feltételeket. Ugyanakkor azt a luxust sem engedhetjük meg, hogy egy tönk szélén álló partnertől semmilyen biztosítékot ne kérjünk. A megelőző intézkedéseknek arányban kell állniuk a kockázat nagyságával. Ehhez pedig információra van szükségünk a partner jövőbeli kilátásairól.