A brit kormány a közelmúltban nyilvánosságra hozta, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az Egyesült Királyság megvédje magát egyre ellenségesebb és veszélyesebb világban. A helyzetértékelés lényege: készen kell állnunk a háborúra – és gyorsan.
Az úgynevezett Stratégiai Védelmi Felülvizsgálat (Strategic Defence Review, SDR) elismerte ugyan a növekvő fenyegetéseket – például Oroszország és esetleg Kína részéről –, de nem foglalkozott az olyan alapvető tényekkel, mint hogy ha az Egyesült Királyságot olyan dróntámadások érnék, mint amilyeneket Ukrajna naponta szenved el, semmi eszköze nem lenne ezek kivédésére.
A rendőrség jelenlegi létszáma és képzettsége nem elegendő az ország belső védelmére, különösen nem létfontosságú infrastruktúra – például energiaellátás, internet, közlekedés – megóvására. Az ilyen védelemhez katonák kellenek a terepen, akik fizikai jelenlétükkel védelmet és elrettentést biztosítanak.
Emlékezhetünk: a hidegháború idején több mint 60 ezer fő védte a brit hazát
A hidegháború idején több mint 35 000 tartalékos katona (Territorial Army) vett részt az ország védelmében, melyhez csatlakoztak a reguláris hadsereg, a Királyi Haditengerészet és a Királyi Légierő egységei is. 1982-ben a növekvő szovjet fenyegetés miatt létrehozták a Home Service Force nevű szervezetet is, amely leszerelt, de még tapasztalt katonákat vont vissza a szolgálatba.
A 80-as években az Egyesült Királyság területvédelmi erőinek létszáma meghaladta a 60 ezer főt, miközben az Egyesült Államok is több ezer katonát állomásoztatott a szigetországban. Ma az egész brit rendőrség létszáma 170 000 fő, így a hatékony belső védelemhez legalább 60 000 katonai személy szükséges – különösen úgy, hogy ma már sokkal több kritikus infrastruktúra létezik, mint a 80-as években (internet, 5G, adatközpontok).
Európa más részei előrébb tartanak
Franciaországban és Olaszországban a csendőrség (Gendarmerie, Carabinieri) létszáma meghaladja a 100 000 főt, automata fegyverekkel, helikopterekkel és páncélozott járművekkel rendelkeznek.
Skandináviában és a balti államokban a területvédelem nem mellékág, hanem a katonai stratégia központi eleme. Finnország például tesztelte, hogy háborús helyzetben egy hét alatt egymillió katonát tudna mozgósítani, többségüket belföldi védelem céljából.
Svédország 2024-ben megháromszorozta a területvédelemre szánt költségvetését, 2028-ra pedig 6 milliárd fontot (közel 2700 milliárd forintot) tervez fordítani rá. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban ez az összeg alig 3 milliárd font évente – miközben az izraeli típusú rakétavédelmi rendszer bevezetése több mint 30 milliárd fontba kerülne.
A „Dad’s Army” sztereotípiája akadályozza a valós párbeszédet
Sokan nevetségesnek tartják az idősebb önkéntesekből álló védelem gondolatát – a közismert “Dad’s Army” sorozatra hivatkozva –, ám a 80-as évek Home Service Force programja sikeres volt: több ezer veterán tért vissza egyenruhában, tudásukat és tapasztalatukat kamatoztatva.
A veszély valós – a válaszlépések késnek
Az Egyesült Királyság nem rendelkezik megfelelő védelemmel egy rakétatámadás, kiberakció, vagy akár az élelmiszer- és energiaellátás leállása esetén. A brit Nemzetbiztonsági Stratégia szerint:
„Az Egyesült Királyságot közvetlenül fenyegetik ellenséges tevékenységek, beleértve a gyilkosságokat, megfélemlítést, kémkedést, szabotázst, kibertámadásokat és a demokratikus rendszerbe való beavatkozást.”
Azonban sem a mostani védelmi felülvizsgálat, sem a stratégiai dokumentum nem foglalkozik azzal, hogy a brit haderő egyszerre nem tudja Európát és a hazai hátországot is védeni.
Összefoglalva:
A háború lehetősége nem csupán elméleti – az Egyesült Királyságnak sürgősen lépnie kell, ha nem akarja kiszolgáltatni saját lakosságát és infrastruktúráját. A megfelelő erőforrások, vezetői bátorság és társadalmi akarat nélkül a szigetország védtelen maradhat egy modern háborús helyzetben. Forrás