Egy apuka küldte el ezt a történetet, amit szeretnénk megosztani minden olyan kint élővel, aki kapcsolatban, házasságban él, vagy csak vágyik rá. Az iromány szerzője saját történetét osztja meg annak reményében, hogy más nem követi el ugyanazokat a hibákat, vagy, ha problémákat észlel párkapcsolatában, akkor időben cselekszik. A cél az lenne, hogy megelőzhető legyen még több házasság/kapcsolat véget érése, ahol gyermekek nevelkednek. 

little-boy-hearing-his-parents-arguing-in-a-kitchen

A legfontosabb dolog a világon a gyermek. Az életünk csodája. Bármi is történik életünk során, ez az a kötelék, ami életünkben a jót, az örömöt jelenti. Én 2014 februárban jöttem ki Angliába dolgozni. Sikerült 2 munkahelyen is dolgoznom. Délután és éjszaka is dolgoztam, hogy mire a feleségem és a fiam kijön Mo-ról, addigra ki tudjak venni egy házat, ahol lakhatunk, és elindulhat egy új korszak kezdete.

Teli voltam tenni akarással, vággyal, tettrekészséggel, hogy végre itt a nagy lehetőség. Lehet változtatni a sorsunkon. Megtanulom én is, a fiam is az angol nyelvet, kifizetjük a mo-i hitelünket, és minden szépen alakul majd. Az sem tántorított el, hogy tudtam, diplomásként, fel adva otthoni normális munkámat, itt majd egy gyárban vagy egy étteremben kell dolgoznom. Hiszen tudtam lépésről-lépésre, hogy szeretném felépíteni a családommal a jövőnket.

Májusban végre megérkezett kis családom. Nagyon boldog voltam, hogy elindulunk ebben az új időszámításban. Miután feleségemet is sikerült bejuttatni a gyárba reggeles műszakba dolgozni, ahol én éjszaka dolgoztam, azt gondoltam minden sínen van.

3 hónapig úgy is volt.

De miután letelt ez az időszak, feleségemnek túl sok magyar barátja lett, akik tanácsokat osztogattak neki, hogy milyen jó élete lenne, ha egyedül álló anyuka lenne itt. Mert akár 600-700 fontot is megkaphat havonta, az, aki egyedül neveli gyermekét. A probléma természetesen az volt, hogy Ö nem volt egyedül. Ezért meg tett mindent, hogy elérje a célját. Mindennap már úgy jött haza, mint egy házsártos feleség, folyamatossá váltak a viták köztünk. Bekapcsolódtak Angliában élő rokonai is, akikkel addig nem is találkoztunk, nem is tartottuk a kapcsolatot, csak talán évente egyszer-kétszer.

Folyamatossá váltak a fenyegetések, inzultusok. Feleségem beadta a válást, unokatestvére pedig rákényszerített, hogy az általam kibérelt lakásból elköltözzek egy szobába. Fiam összeroppant. Mert a mi kapcsolatunk nem egy átlagos apa-fia kapcsolat volt. Nagyon erős kötelék alakult ki az évek során. Nem akart az „anyjával” élni.

Ezt hangosan ki is merte mondani, ami miatt mindig csak azt az egy mondatot kapta, az „anyjától” hogy: „Az egy dolog, hogy te mit akarsz, az senkit sem érdekel. A bíróság mindig az anyának adja a gyermeket, igy hát itt maradsz mellettem, ha tetszik, ha nem.”

Egy szó, mint száz: Ha egy kicsit is bizonytalan kedves férfi társam abban, hogy a kapcsolata erős, sziklaszilárd köveken áll, akkor ne kockáztasson, mert lehet, egy napon, hasonlóképpen jár, és azt veszi észre, hogy már nincs családja. Abban, amiben hit szétesett, darabjaira hullott. Gyermeke, akit a világon mindennél jobban szeretett, már nem mosolyog, már nincs a szemében csillogás, ragyogás, mert az akit „anyjának” hívott, orvul elárulta Őt. Tette mindezt pusztán anyagi megfontolásból.

A feleségem elérte a célját. Megkapta a fontjait. De közben nem látta, hogy mit tett a fiunkkal.

Egy időben azt gondoltam, ez egy egyedi eset. Talán csak Én választottam rossz feleséget, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez itt nem egy magányos, elszigetelt eset. Már egy lengyel, és egy litván barátomtól is félelmetesen hasonló történetet hallottam.

Szeretném még egyszer figyelmeztetni férfi társaimat erre a veszélyre és remélem történetemmel sikerül néhány gyermeket megmentenem egy szörnyűséges tortúrától.

Üdvözlettel: Egy Apuka

Ha szeretnéd megnézni, milyen más angliai magyar történeteink vannak még, akkor itt találod őket.

[fblike]

Ugrás a HuNglia főoldalára