Egy igazi angliai magyar sportember tanulságos és motiváló története

0

Ismerjétek meg Feri sztoriját, aki szendvicsemberként kezdte, amikor kijött, és mostanra személyi edző egy ismert londoni edzőterem hálózatnál. Mellesleg nagyon jó szakember, és mindene a sport, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy élete első testépítő versenyén, a kategóriájában azonnal második lett.

LondonFlag

Mióta élsz kint és miért jöttél ki?

Most februárban múlt 6 éve, hogy kijöttem… Eredetileg nyelvtanulás céljából jöttem ki 2 hónapra. A szállásom és a nyelviskolám is ki volt fizetve 2 hónapra, de jegyem nem volt visszafelé. Az az első két hónap nagyon vidám volt (minden nap suli, ahol sok jóbarátom lett, akikkel aztán esténként sokszor mulatoztunk…), így szerettem volna maradni még egy kicsit. Sikerült. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fog sikerülni… J

Milyen munkákat végeztél mióta kijöttél, és mit csinálsz most?

A legelső munkám, közvetlenül a nyelvsuli után, egy nagyon vicces munka volt, ugyanis szendvicseket árultam, gyakorlatilag egy mozgó büfésként funkcionálva. Egy kerékpár, illetve a hozzá kapcsolt utánfutó volt a munkaeszköz, és ezek segítségével cipeltem körbe a szendvicseket, üdítőket, levest. Minden nap ugyanazokra a helyekre mentem (irodaházak, különbőző cégek, stb.), így rövid idő után már vártak a vásárlók. Nagyon kemény, de vicces munka volt, nagyon jó társasággal, egy remek magyar főnökkel, akivel a mai napig jó barátok vagyunk. „Szendvicsemberként” eltelt közel 2 év…nem nagyon tudtam, hogy akarok-e maradni Angliában, vagy sem, így csak éltem bele a világba.

A szendvicsáruskodás után egy éjszakai szórakozóhelyen kezdtem dolgozni Mayfair-ben, először mint pohárösszeszedő/takarító (busboy), majd hamarosan sikerült előrelépnem és először a busboy-ok „főnöke”, később pedig floor manager, majd operations manager lettem. Ezalatt elvégeztem egy SIA tanfolyamot (biztonsági őr), majd, mivel az otthon megszerzett személyi edzői papíromat itt nem fogadták el, egy személyi edzői tanfolyamot is. A szórakozóhelyen volt egy kis nézeteltérésem az akkori főnökömmel, így az ottani karrierem leívelő ágra került (talán szerencsémre), így egy ideig bartenderként, majd bouncerként, azaz „kidobóként” élveztük egymás társaságát, majd végül meg is váltunk egymástól.

Ezután a wood green-i Easygymben kezdtem dolgozni, mint gym supervisor, illetve aztán hamarosan, mint személyi edző. Ez volt mindig is a terv, ez az amit szerettem volna csinálni.

Hogyan talált meg a mostani munkád?

Mivel mindig is szerettem volna itt Londonban is edzősködni, így egy idő után végre elkezdtem ebbe az irányba orientálódni. A gym supervisor pozíció távolról sem az volt, amire vágytam, de sokkal közelebb volt a célomhoz, mint addig bármi, szóval csináltam, akármennyire megterhelő is volt. Azt hiszem jól tettem.

A kitartó munka mellett volt-e más is, ami segített eljutni oda, ahol most vagy?

A család és a barátok támogatása mindig sokat segít, így volt esetemben is. Ez mind a mai napig nagyon fontos, akármiről is legyen szó. Emellett mindig úgy éreztem, hogy valamit le kell tennem az asztalra. Többször felmerült, hogy inkább hazaköltözöm, de ezt aztán mindig elvetettem, mondván, hogy nem futamodhatok meg, nem adhatom fel csak úgy, anélkül, hogy itt bármit is elértem volna. Ismét azt mondhatom, hogy megérte!

13083107_10154167546634936_6440776462446393751_n 13087571_10154167546689936_6984372525951014425_n

Milyen kihívásai vannak az itteni munkának és a mindennapi életnek?

Nyilván, amikor valaki kiköltözik, annak lejjebb kell adni az igényeit. Mind a munka, mind pedig a mindennapi élet során…legalább is eleinte. Az, hogy otthon ilyen-olyan pozícióban dolgozott valaki, gyakorlatilag nem jelent semmit. Itt nagy eséllyel legalulról kell ismét elindulni. Ezt sokan nem tudják feldolgozni, vagy hazaköltöznek előbb-utóbb, vagy beragadnak egy olyan, viszonylag alacsony pozícióba, amihez egyáltalán nincs kedvük, viszont nyugodtan, kényelmesen el tudják végezni, de sajnos nem vezet sehova és persze, szerencsére sok olyan eset is van, amikor valaki elég ambíciózus és lépked előre.

A mindennapi élet? London nagyon sokszínű, ennek minden pozitív és negatív hozományával. Mindig körbe vagy véve emberekkel, a napod minden pillanatában és ez sokszor megterhelő. Ezzel együtt viszont nem biztos, hogy remek társasági életet tudsz élni, hiszen jó eséllyel ismerőseid többsége (is) sokat dolgozik, nehéz összeegyeztetni a programokat. Ezzel együtt London nekem kicsit tranzitváros is. Rengeteg, itt megismert jó barátom már nem él itt sajnos. Hazaköltöztek, elköltöztek. Így a zsúfoltság ellenére sokszor elég magányos az élet itt.



13062347_10154167545899936_315128943488633323_n

Csinálsz mást is? Hogyan tovább?

Jelenleg a fő célom, az a személyi edzői karrierem építése. Szeretném, ha az egyik legjobbként, minél több vendégemnek, minél hatékonyabban tudnék segíteni a céljai elérésében. Ez motivál most leginkább, egyébként ennek részeként indult a versenyzés is.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Sajnos nem sok szabadidőm van…rengeteg időt töltök a teremben, vagy a vendégeim, vagy a saját magam edzésével. Egyébként imádok főzni (ez egy versenydiéta alatt kifejezett teher, hiszen elég korlátozottak a lehetőségek), jó időben kirándulni, biciklizni. Amikor hazautazom, akkor időnként eljárunk egy jóbarátommal madarászni. Ilyesmi.

13102776_10154167545869936_7515741244270305319_n

Megérte kijönni? Kaptál valamit a kint léttől?

Kaptam sok mindent. Megtanultam, hogy a legbiztosabb mindig az, ha elsősorban magamra számítok. Sikerült az elmúlt években a saját erőmből fenntartani és fejleszteni magam. Láttam, tapasztaltam sok olyan dolgot, amit otthon sosem sikerült volna. Megismertem sok olyan, értékes embert, akikkel otthon nem találkoztam volna. Ezzel együtt kimaradtam a családom és a régi barátaim otthoni életéből… Megérte-e? Egyszer majd kiderül!

Számodra mi a legfontosabb különbség az otthoni és az itteni lét közt?

Az ittlét nagyrészt a munkáról/kötelességekről szól. Otthon mindig olyan, mintha nyaralnék. Csak a család, barátok és szórakozás…

Mit tanácsolnál azoknak, akik kijönnének, vagy már kint vannak, de nem tudnak váltani?

13092193_10154167545884936_5530383724869307332_n

Akik kijönnének: nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolják, de ezt csak itt értik majd meg…ezzel együtt persze nem is lehetetlen és jó érzés, ha sikerül valamit elérni. Legyen elég bátorságuk új dolgokba belekezdeni, ne ragadjanak le az első lehetőségnél (ahogy anno például én) és ne másokra számítsanak, mert csalódhatnak. Ez szerintem azoknál is fontos, akik váltanának. Kell, hogy legyen elég bátorságuk ahhoz, hogy ne valaki más életét éljék olyan körülmények között, amit nem szeretnek. Ha kis lépésekben is akár, de törekedjenek arra, hogy legyen egy irány, amerre haladnak!

Itt csatlakozhattok a Feri által létrehozott sportot kedvelő közösséghez, amin sok hasznos infó van edzéssel és egészséges táplálkozással kapcsolatban.

Ugrás a HuNglia főoldalára

Facebook csoportunk / Facebook Oldalunk / Kövess minket lent a csengőre kattintva
Cikk Megosztása: