Szolgáljon az alábbi történet tanulságul és ha esetleg hasonló helyzetbe kerülnél, a lenti sztori fényében talán jobban megóvhatod majd magad egy-két csúnya pofára eséstől, de ha mást nem legalább felkészít majd rá. A sztori egy angliai magyar anyuka története, aki szerette volna név nélkül minél több emberrel megosztani a friss tapasztalatait a koronavírussal és a brit egészségügyi ellátással kapcsolatosan.
“Hosszú lesz, de úgy érzem, h felelős vagyok elmondani a személyes tapasztalatomat az angliai egészségügyről a koronavírussal kapcsolatosan. 6 nappal ezelőtt furcsa szorongást ereztem a tüdőmben. Nehezebben vettem a levegőt, mint máskor. Nem igazán foglalkoztam a dologgal, azt hittem, h csak beképzelem. 4 nappal ezelőtt, a tüdőfájás sokkal erősebb lett, elkezdtem köhögni (száraz köhögés), lázas lettem, mindenem fajt. Haza is mentem a munkából, mert nagyon megijedtem a tünetektől.
Felhívtam a 111-et. Egy óra várakozás után, valaki végre jelentkezett. Elmondtam, h mi a helyzet. A válasz: egy hét karantén.
De mondom, nem küldenek el tesztre? Gyerek van itthon, szeretném tudni h konkrétan mi a helyzet.
A válasz: nem. Anglia többet nem végez teszteléseket. Ha nagyon rosszul leszek, hívjam őket ismét.
Hát mondani sem kell, h mit gondoltam magamban, de igyekeztem otthon maradni, sok vitamint enni, meg elővigyázatosabb lenni az otthoni környezetemmel. Tegnap reggel úgy ébredtem, h minden izmom fáj, hasmenésem van, a tüdőm őrülten fáj és nehezebben kapok levegőt. Hol a hideg rázott, hol melegem volt.
Este 6 óra körül, nagyon rosszul lettem. Alig jutottam levegőhöz, az egész testem remegett, több pillanatban az összeesés küszöbén álltam. A férjem nagyon megijedt és próbálta elérni a 111-et. 10 perc várakozás után, a 999-et tárcsázta. Fél óra várakozás után, megérkezett a mentő. Bevezettek a mentőautóba, leellenőrizték a vérnyomásom, szív, cukorszint, láz, majd felhívták a kórházat, h mitévők legyenek, mert még egy korona gyanús személy van, de még nem teljesen kritikus állapotban.
Azt mondták neki, h töltse ki a kérdőívet és annak alapján döntse el, h vigyenek e be vagy ne. A válaszaim alapján (mivel még túl fiatal vagyok (37) és nem jártam külföldön az elmúlt 2 hétben, annak ellenére, h minden tünet arra utal h koronavírus, nem értem el azt a kritériumot amivel kórházba szállíthatnak.
Miután kimondtam, h egy hete voltam egy nemzetközi kiállításon Angliában, ahol sok ázsiai személy is jelen volt, megkönnyebbült a lány, h most már vihet a kórházba. Oda értünk. Minden porcikám remegett (nem a félelemtől), a tüdőm őrülten fájt és levegőt is nehezen vettem. Sajnos, 5 órát várni kell az ágyra, ezt mondtak!!!! Addig így kell ülni/feküdni a mentő ágyon az autóban.
Eltelt kb egy óra, valaki kopogott a mentőautó ajtaján. A nővér kinyitotta, erre egy nő rákérdezett, h mégis mit csinálunk az autóban. A nővér szépen elmondta a helyzetet.
A válasz: “vigyétek haza! Itt úgy sem tudunk segíteni rajta! Mégis mit képzel, h van erre orvosság?! Hát nincs!”
A nővér erre elmondta neki, h de nekik azt mondtak, h hozzanak be és h 5 órán belül bemehetek meg elmagyarázta a légzési állapotomat. Erre azt mondta az a “kedves” hölgy, h majd beszél az orvossal, de szerinte tuti hazaküld az orvos is.
A várakozás közbe megkérdeztem a nővért aki végig mellettem ült, h hányan hívják koronavírus tünettel a napokban. Azt mondta, rengetegen! Van köztük gyerek is? -kérdeztem én. Igen van – válaszolta.
A városunkban a hivatalos /médiában kimutatott szám alapján, csak egy fertőzött van! Fel óra várakozás és szóltak, h bemehetek. Bevezettek és elmondták, h 95% korona vírus, de az is lehet, h torok/mandula gyulladás mert nagyon piros a torkom. Hát mondom ok, a teszt majd kimutatja, nem? (Gondoltam, h aki már ott van, azon csinálnak tesztet).
A válasz: a kormány betiltotta a teszteléseket! De lehet h jövő héten meggondolják magukat (ezt mar cinikus nevetéssel mondta ő is), hiszen folyamatosan változnak a dolgok amiket kérnek tolunk- mondta.
De mondom, akkor én honnan tudjam, h mi a baj? Mehetek e közösségbe? Férjem, gyerekem?
A válasz: te maradjál 5 napig otthon. A gyerek meg a férj pedig folytassak a napi teendőiket (suli, munka)!!!!!!!
Én mindig jót mondtam az itteni egészségügyről, de most amit tapasztaltam az durva volt. És persze tudom, h ez vírus és, h nem igazán lehet mit kezdeni vele, de nagyon megijedtem és úgy éreztem, h orvosi segítségre van szükségem… de a hozzáállásuk félelmetes volt. Antibiotikumon is gondolkoztak (miközben én laikus fejjel tudom, h az csak rontana a helyzeten ha vírussal küszködik a szervezet), de végül meggondolta magát ő is. A légzésem közbe javult és mondta h akkor hívjak taxit (!) és menjek haza (éjszaka 1 óra volt, a férjem a gyerekkel otthon).
Most az állapotom stabil. Remélem hamarosan folytatom a normális életet, de úgy éreztem, h ezt le kell írnom nektek, h tudjátok, h mennyire nem valósak a betegekről szóló adatok és, h Anglia mennyire nem csinál semmit annak érdekébe, h meggátolja annak a terjedését!
És a hab a tortán: most hívtam a fiam iskoláját, és őszintén elmondtam, h mi a helyzet. A válasz: nyugodtan jöjjön a gyerek iskolába!!!”
Ha van hasonló érdekes / tanulságos történeted, amit megosztanál az olvasókkal / angliai magyarsággal, küldd el nekünk, a véleményeket és saját tapasztalatokat pedig bátran írjátok le kommentbe. További Friss hírek a koronavírussal kapcsolatban.