EP képviselőnek lenni kicsit olyan, mintha egy DHL csomag lennél. Éppen hogy megérkeztem Brüsszelbe a tárgyalásokra és találkoztam olyan nagyágyúkkal, mint Guy Verhofstadt (az EP Brexit-koordinátora), már egyből küldenek is vissza Londonba utasításokra, meg egy kis pihenőre az oxfordi kertembe (ritkán van ilyen). Ez az oda-vissza küldözgetés nem túl kellemes, de jó rálátást biztosít az egész Brexitre.
Bárkivel találkozom, bármerre is járok, mindenki azt kérdezi, hogy mit művelnek a britek? Még maguk a britek is. És bárcsak tudnám rá a választ. Mindössze elcsépelt szlogeneket, kétségbeesett fenyegetéseket és kiforratlan terveket kaptunk a kormánytól. Csak egy dolog volt tisztán kommunikálva: A Brexit az Brexit.
A kormány álláspontja szerint a Brexit azt jelenti, hogy az EU szerveiből, az egységes piacból és a vámunióból is kilépünk. Ez az Egyesült Királyságot harmadik világbeli országgá tenné, mint Kanada, vagy Dél-Korea. Ez azt jelentené, hogy nem rendelkeznénk már azokkal a kiváltságokkal, mint a többi EU-s ország.
Ráadásul ezzel az Europol hírszerző ügynökségből is kikerülnénk, vagy az EU műhold projektjéből, a Galileoból. Ez nem pénzen múlik, hiszen nincs az az összeg, amiért az Europolban, vagy a Galileoban, maradhatna az ország. Ez bizalomról szól.
Nick Gutteridge, egy brüsszeli újságíró nemrég tweetelt egy kommentet egy meg nem nevezett EU hivatalnoktól, aki tökéletesen összefoglalta a harmadik világbeli státuszt. Inkább idézem az egészet, mert briliáns: „Nem általános bizalmatlanságról van szó. Az EU egy szabályokon alapuló szervezet. Miért? Mert 28 ország nem bízik meg egymásban spontán. Azért bíznak egymásban, mert közösen dolgoznak a szabályozásokon, közös felülvizsgálattal, végrehajtással, egy bíróság alatt, ami biztosítja, hogy igazságosan alkalmazzák ezeket. Azért bíznak egymásban, mert elérhető a jogorvoslat. Ha ez nincs, akkor egy harmadik világbeli ország vagy.”
Mivel az Egyesült Királyságnak saját szabályai akadályozzák meg a fentieket, így már az ajtón kívül vagyunk, különleges bánásmód nélkül.
Ez a koncepció süket fülekre talált, nem csak a konzervatívok, hanem jó pár munkáspárti képviselő közt is, akik hősiesen próbálják az EU kedvező részeiben benntartani az országot, mint az Europol, az European Arrest Warrant és a Galileo.
Ez látható volt akkor is, amikor Verhofstadt megjelent a gyűlésen, Westminsterben, ahol folyton Az Europolról és a Galileoról kérdezgették, hogy miért nem maradhat benne az ország. A válasz mindig az volt, hogy harmadik világbeli ország lesztek, azért.
Andrea Jenkyns még meg is kérdezte: „Miért nem adja meg az EU, amit a britek szeretnének?” Verhofstadt elmagyarázta, hogy ez nem egy kétoldalú tárgyalás. Az egységes piac egy jogi entitás és nem szegheted meg csak úgy a szabályait.
Tényleg komolyan gondoljuk, hogy az EU egy harmadik világbeli országnak hozzáférést biztosít olyan bizalmas adatbázisokhoz, mint az Europol, vagy a Galileo?
Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem meghökkentő, hogy sok westminsteri még mindig nem érti ezt. Pedig kellene. Nem csemegézheted ki az EU-ból ami tetszik és dobhatod félre, ami nem. Mi Britannia vagyunk! Mi egy nagy, fontos ország vagyunk! – mondják ők. És még vannak emberek, akik ezt elhiszik. De ez nem változtat azon, hogy harmadik világbeli ország leszünk. Értesülj az angliai hírekről azonnal, facebookon való keresgélés nélkül: katt alul a csengő ikonra, majd a csatlakozásra Forrás