A következő történet az egyik olvasónk tollából született, aki szerette volna megosztani tapasztalatait, hogy mást már ne érjen felkészületlenül, ha Angliában egy közeli hozzátartozót veszít el váratlanul.
Apósom augusztusban hunyt el, itt Angliában. Mikor úgy láttam, hogy nem lélegzik szóltam a családnak hogy jól látom-e mert még életemben nem volt részem benne. Miután anyósom és férjem is ellenőrizték, hívtam a 111-es telefonszámot, valószínű egy tanulóval beszéltem, mert a háttérben hallottam, hogy mondja neki egy férfi miket kérdezzen. Elég hosszadalmas lett ez a telefonbeszélgetés, de a végére mondta, hogy jön ki az orvos, így letettem a telefont.
Miután több, mint fél óra elteltével sem történt semmi, felhívtam a GP-t. Ott további információt kaptam, miszerint az orvos nem jön ki, hanem a nővérek fognak jönni. Tudni illik apósomhoz minden nap jöttek ki nővérek házhoz. További 20 perc várakozás után valóban megjöttek a nővérek ketten és igazolták a halált szóban, hogy valóban így van. Majd távozóra fogták volna a dolgot, mikor is pánikszerűen elálltam útjukat, hogy mégis mit csináljak a holttesttel?
Lévén hogy fogalmam se volt semmiről. Azt mondták, hogy nekem kell találnom egy temetkezési vállalkozást, akikkel felveszem a kapcsolatot és gondoskodnak továbbiakban az Apósomról. Rögtön az elsőt, amit az újságban találtunk és a nővérek is ajánlották, hívtam is, mert hát valljuk be, kinek van lélekjelenléte többet is felhívni és ár ajánlatott kérni miközben ott fekszik egy halott a házban.
Nagyon szívélyesek és kedvesek voltak a telefonban, mondhatni hogy nyájasan beszélt a hölgy, mivel pénteki napon halt meg az apósom, így abban maradtunk hogy hétfőn bemegyünk és megbeszéljük a részleteket. Továbbá hogy fél órán belül megérkeznek, hogy a testet elvigyék. Megkönnyebbülés volt tapasztalni, hogy tényleg jöttek még hozzá röpke 15 perccel később. Egy fiatalember jött megnézni, hogy honnan kell a testet elvinni. (emelet, földszint stb.) Majd mondta, hogy visszajön a kollégával, hozva magukkal egy lapra csukható hordágyat. Rettentően tapintatosak voltak tényleg le a kalappal előttük.
Eljött a hétfő és a párommal mentünk az irodába, ahogy azt megbeszéltük. Hatalmas családi ház rusztikus bútorokkal, tárgyakkal. A hölgy, akivel korábban beszeltem telefonon, jött le hozzánk és kezdtünk neki úgy mond a papír munkának. Hamvasztást kértünk ceremónia nélkül, pedig fel ajánlották, hogy kőrbe viszik a városon, amit nem értettem, de úgy voltam vele biztos helyi szokás, de mi nem kértük. Csak egy sima hamvasztást akartunk, se többet se kevesebbet. Miután ezt tisztáztuk, a hölgy elkezdte a papírra felírni, hogy mi mennyibe kerül.
Tehát az hogy őket választottuk az alapdíjuk: 1550 font, a hamvasztás: 400 font és a papírok pedig 174 font. Kiszaladt a vér az arcunkból, amit valószínűleg látott is a hölgy, felpattant és elment hogy mindjárt visszajön. Ennek a kb. öt perces várakozásnak az lett az eredménye, hogy az alap összeg lecsökkent 1000 fontra. Igen ám csak hogy nekünk nem volt ennyi pénzünk félre rakva, mert gondoltuk van még legalább egy évünk együtt. Annyit tudtam, hogy nagyon drága lesz, ezért szerettünk volna egy csomagra befizetni, hogy ne egyszerre kelljen.
Mivel elég nagy vállalkozót sikerült választanunk, nem verték az asztalt hogy már pedig most azonnal tegyük le a megállapított összeget, hanem havi törlesztés a minimum 50 fontot kellett vállalni. Mivel tudtuk, hogy nem lesz olcsó így gyorsan összeszedtünk annyit, amennyit hirtelenbe tud az ember legalábbis mi, így az irodában odaadtunk 300 fontot illetve másnap további 300 fontot utaltunk el nekik, így a fennmaradtra fizetünk havonta 100 fontot. Továbbá hamvasztás után kihozták házhoz a hamvakat, az általuk biztosított urnában mind ezt a haláltól számítva két héten belül.
Magát a halotti bizonyítványt a register office-ba kaptuk meg 4 fontért darabját, amihez előtte telefonon kellett időpontot egyeztetni, amivel bemehettünk és kikérhettük. A telefonszámot pedig a GP adta meg egy boríték kíséretében, amiben az a bizonyos papír volt, amiért megkaptuk a halotti bizonyítványt. Ha más angliai magyar sztorikat vagy hasznos témájú cikkeket keresel, akkor ezekre a linkekre kattintva találod őket. Forrás: Cs. Attiláné