Amikor hirtelen minden rosszra fordul Angliában - egy magyar bébiszitter tanulságos története 1

Egy magyar lány borzasztóan pórul járt, amikor nem olyan rég Angliába költözött szerencsét próbálni, mint bébiszitter, aminek néhány hét alatt az lett a vége, hogy hazamenni sem volt pénze. Marietta Londontól nem messze, Crawley városába költözött ki egy angol családhoz, ahol egyik pillanatról a másikra minden rosszra fordult. Ismerjétek meg, és tanuljatok az ő sztorijából.

Amikor hirtelen minden rosszra fordul Angliában - egy magyar bébiszitter tanulságos története 3

“Mivel otthon Magyarországon nem alakultak túl fényesen a dolgaim, és ez előtt is voltam már au pair, elhatároztam hogy újra bele vágok. Nagyon szépen alakultak a dolgok, az oldalon ahova regisztráltam több esélyes család is volt, végül azért választottam ezt a családot, mert több egymást követő Skype interjú után is megvolt a közös szimpátia, aktívak, nyitottak és érdeklődők voltak.

El kezdtem szervezni az utazást, intéztem amit csak tudtam, elég rövid idő állt a rendelkezésemre, mert a volt munkaadóm és az új család is sürgetett. Úgy jöttem ki Angliába, hogy otthon amit csak lehetett felégettem magam mögött, komoly terveim voltak amiket többször és több emberrel is át beszéltem, hogy a realitás talaján tudjak maradni. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy az ahogy elterveztem a kint tartózkodásom, és a későbbi letelepedésem ennél átgondoltabb nem is lehetett volna.

Az utazás során semmi gond nem volt, a reptéren könnyen meg is találtuk egymást az apukával és a haza vezető úton is már olyan kötetlenül beszélgettünk mintha ezer éve ismernénk egymást. Azt azért hozzá kell tennem hogy az angolom hagy némi kívánni valót maga után, mivel én tökéletesen megértek minden mondatot, de a megszólalás már nem igazán megy. Mikor haza érkeztünk az anyuka és a két kicsi is otthon volt, kedvesen fogadtak, mondták hogy menjek fel a szobámba pakoljak ki és ha szeretnék pihenjek is, aztán később majd beszélünk. Nem terveztem nagy pihenést, de nem is lett volna rá alkalmam mert ahogy fel értem a szobámba szinte egyből jött az apuka hogy ők ketten elszaladnak vásárolni, de sietnek nagyon és addig figyeljek a két kicsire.

Nem is volt semmi probléma, de az biztos hogy nem sikerült sietniük mert kb 4 óra múlva jöttek csak haza és alig volt náluk cucc. Mindegy, gondoltam hogy rég nem voltak kettesben és egyből ki is akarták használni az alkalmat.. Az első 3 nap gond nélkül zajlott, aztán kaptam egy hívást otthonról, és az összes pénzt amit magammal hoztam haza kellett utalnom. Az hogy miért, nem publikus de tudni kell hogy olyan dolog miatt kellett amit nem tudtam máshogy elintézni. Itt kezdődött minden rossz ami csak egy emberrel történhet egy idegen országban pénz nélkül. El meséltem a host családnak hogy mi történt, megértőek voltak és biztosítottak hogy minden rendben lesz, úgy is itt a szerződés, kapom majd a zsebpénzt és össze tudom szedni magam. Ne lepődjön meg senki, az au pair fizetést itt zsebpénznek hívják.

Ezek után talán az 5-ik nap reggelén ért az első nagyobb sokk. Az anyuka közölte hogy ha már ilyen jól beilleszkedtem akkor beszéljük át a fenn maradó szabályokat amik nem szerepeltek a szerződésben. Itt hozzá kell tennem, hogy ekkor még nem láttam a rendes szerződést csak egy vázlatot róla. Nem gondoltam semmi rosszra ezért leültem mellé és hallgattam. És itt már tudtam hogy innen mennem kell amilyen gyorsan csak lehet. Elmondta hogy ő reggel 5-től 6:30-ig néha 7-ig szeret lent ruha nélkül lenni ezért addig ne menjek le.. Oké csak a kicsiknek 7-re már meg reggelizve és felöltözve kellett volna várniuk az indulást.

Következő szabály az volt hogy csak és kizárólag mese csatornát lehet nézni, még akkor is ha a két kicsi nincs itthon. Fülhallgatót abszolút nem lehet használni még a saját szobámban sem. Ezek után mivel látta rajtam a teljes döbbenetet lazábbra vette a figurát és már csak olyan apróságokat mondott el, hogy minden nap 4x kell a két kicsi nemi szervét ellenőrizni, hogy később ne legyen gond és szép legyen nekik. A közeli boltba ne menjek soha mert ott nem szeretik a gyerekeket és néhány szülő most bojkottálja. Kijelentette hogy örülne ha nem beszélnék többet a barátaimmal még a szabad napjaimon se mert az káros.

Nem örült annak sem ha elmentem valamerre sétálni vagy csak nézelődni a környéken. Az apuka meg soha nem volt itthon, reggel már 5:20-kor elment a munkába és csak este 10 körül jött haza. Ha éppen itthon volt akkor se tudtam vele beszélni mert egyből hívta az anyukát és minden mondatot megbeszélt vele is. Az apuka tipikus papucs férj, szinte semmivel nem lehet kizökkenteni őt, egyedül akkor lesz sík ideg, ha estére elfogy a bor amit magának vesz, de az anyuka úgy issza mintha víz lenne.

Többször volt olyan hogy mikor apuka rájött, hogy nincs bor, át szaladt több szomszédhoz is hogy valaki adjon neki bort. Amikor leesett nekik, hogy ismerem a porszívót, felmosót és még mosogatni és főzni is tudok, tényszerűen közölték hogy akkor innentől ne csak magamnak vagy a két kicsi helyett csináljak dolgokat hanem már helyettük is, hiszen úgy se járok sehova, egész nap rá érek.

Amikor szóvá tettem volna akkor az volt a válasz, hogy ez már semmiség és a környéken a többi au pair is megcsinálja ezeket. Később tudtam meg hogy a közelemben egy au pair sincs.. Teltek a napok, próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, mindennek eleget tenni és ha meg nem volt semmi dolgom akkor a szobámban voltam vagy sétálni mentem, bár olyankor az anyuka hisztijét hallgathattam utána.

Pont a születésnapomra esett a fizetés nap és a kötelező meeting is ahol meg kellett volna beszélni a következő két hetet, mert úgy egyeztünk meg hogy két hetente lesz fizetés meg ilyenkor tényleg minden apró részletet át beszélünk a kajától kezdve a kicsik ruháján át egészen addig hogy mikor lesz közös séta vagy bármi. Vacsoránál is már feszült volt a légkör de nem tudtam mire vélni a dolgot mivel addig minden rendben volt. Aztán a végén elkezdtünk beszélgetni, kezdett oldódni a feszültség is. Egyszer csak az anyuka szólt az apukának, hogy akkor adja oda a megbeszélt fizetést aztán menjünk aludni. Apuka szó nélkül felállt, és 40 fontot adott nekem. Mikor szóvá tettem, hogy hát ez a töredéke a megbeszélt fizetésnek, annyit mondott az anyuka hogy szerinte egy au pairnak ennél több nem kell, majd a végén szemrebbenés nélkül közölte, hogy amúgy pakoljak mert ők költöznek és nincs szükségük többé rám.

Ezek után meg sem várta hogy bármit is tudjak reagálni, felállt és elment. Így hát pár nappal ezelőtt éjjel fél 12 körül ott álltam egy vadidegen család konyhájában semmi pénzzel, kétségbeesetten hogy most mit fogok csinálni. Végül rá kerestem pár “magyarok Angliában” csoportra és leírtam röviden a helyzetem, hátha tud valaki segíteni haza jutni. Jelentkezett egy nagyon kedves hölgy, aki úgy néz ki hogy haza tud vinni 29-én, de a család csak 28-ig engedte meg hogy maradjak és még így is több feltételt szabtak, mint például a lehető legkevesebb időt töltsem itt, naponta 2x ehetek keveset, ha lehet ne használjam túl gyakran a vizet és még pár ilyen apróság. Ha most tényleg haza jutok, első lesz a munka keresés, utána pedig próbálom majd feldolgozni ezt a bukást.” – Marietta

Természetesen nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, ez csak egy történet, amit Marietta szeretett volna megosztani minden angliai vagy olyan magyarral, aki ilyesmit tervezget, hogy hátha ez is segít abban, hogy mással már ne fordulhasson ilyesmi elő.

HUNPARCEL MÁR 2013-ÓTA. KÖLTÖZTETÉS ANGLIA ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT MINDKÉT IRÁNYBA, HETENTE, CSOMAGSZÁLLÍTÁSOK MÁR £33-TÓL WWW.HUNPARCEL.COM

Magyar Ügyvéd Angliában – Kártérítési Igények Személyi Sérüléses Balesetek Vagy Orvosi Műhibák Után