„Nehéz számomra egyszerre britként és románként azonosítanom magam, kicsit úgy érzem, hogy nem lehetek egyszerre mindkettő. Mintha az, hogy külföldi vagy, egy örök és megváltoztathatatlan dolog lenne, hiába élsz már ott egy jó ideje. De én így is az Egyesült Királyságot tartom otthonomnak.”
Mint a román tinédzser Ioana, akinek a szavai jól visszaadják a fájdalmas valóságot, a 15 éves Alicja is hasonló utat járt be, aki Bulgáriából érkezett, amikor kisgyermek volt. Az EU referendum éjjelén a családja a TV köré ült, hogy várja az eredményeket. Az édesanyja nem lepődött meg elmondása szerint, a munkahelyén is sokat hallott arról, hogy a kelet-európaiak elveszik a munkát a kis halászváros lakói elől. Ekkor értette meg, hogy a bevándorlásellenes érzelmek mélyről gyökereznek. Alicja számára, aki Skóciában nőtt fel, a Brexit súlyos csapás volt, meg is könnyezte.
Az azóta eltelt hónapokban a családja anyagi biztonsága és a jövőbeli tervei a levegőben lógnak. Jelenleg nincs pénzük, hogy jelentkezzenek az állampolgársági vizsgálatra, ami £1330 fejenként. Ráadásul az sem biztos, hogy megkapnák. Ami biztos, hogy hatalmas hatással van a fiatalok életére a Brexit.
Nincs jövő?
Az országban élő fiatal európaiak számára önmagában hatalmas csapás az EU elhagyása, de ez még nem minden. Összességében több jelentkező lett a brit állampolgárságra, valamint a migráció is növekedett.
A mi kutatásunk a legnagyobb, a kelet-európai fiatalok témájában. 12 és 18 év közötti, Egyesült Királyságban élő fiatalokat vizsgáltunk az EU referendum óta. Mint Alicja, a kérdőívben résztvevők többsége, azaz 56% bizonytalan volt, míg 54% emellé az aggódást is a jelen helyzetét jól leíró kifejezések közé sorolta. 27% konkrétan félelemről számolt be.
Igaz a többség már több mint 5 éve az országban él, csak 8%-nak volt brit vagy kettős állampolgársága. Amíg a kormány a letelepült státusz körüli zűr elrendezését ígérte az EU-ból érkezők számára, bizonyítékok vannak rá, hogy több csoport, köztük hátrányos helyzetű gyermekek, jó eséllyel dokumentálva sem lesznek. A kutatásunk által vizsgált fiatalokban érezhető volt a bizonytalanság érzése a jövőjükkel kapcsolatban. A 15 éves lengyel származású Renata például így vélekedett: „Állampolgárságra lesz szükségem, ha maradni tervezek. Még mindig nem tudom, mihez kezdenek a szüleim, mivel nem engedhetjük meg az állampolgársággal járó költségeket, szóval lehet, hogy vissza kell menniük, míg nekem egyedül kell majd itt élnem.
Mint a Windrush generáció gyermekei, a fiatal kelet-európaiak többnyire azért érkeztek az országba, mert a szüleik biztosabb jövőt akartak számukra. Mégis sokak számára, akik a megszorítások Britanniájában nőttek fel, nem igazán érzik, hogy szívesen látják őket, a bevándorlásellenes nézetek miatt.
Előítélet és büszkeség
Egy ilyen környezet befolyásolja a fiatal kelet-európaiak életét az országban és nem segíti integrációjukat. A kutatáson résztvevők több mint háromnegyede találkozott már rasszizmussal és idegengyűlölettel, míg egy az ötből ezek rendszerességéről számolt be. A megkérdezettek harmada szerint a szomszédaik előítéletesek a kelet-európaiakkal szemben, ami bizonytalanná tette őket, sőt támadásoktól is félnek. Sokan beolvadó taktikákról meséltek, mint például az, hogy publikus helyeken nem használják a saját nyelvüket, illetve igyekeznek helyi akcentust felvenni.
Hogyan érezd magad otthon egy olyan helyen ahol nemkívánatos személy vagy? És milyen hatással van ez a formálódó identitásukra?
Mivel sokaknak van erős kapcsolata az otthonukkal a gyakori látogatások miatt, nem meglepő, hogy 92% európainak érezte magát. Erős kapcsolat van közöttük és Európa közt, így többségük kijelentette, hogy az európai származás mindig a részük lesz.
Talán az európai identitás biztos pontot jelenthet ilyen bizonytalan időkben Nagy-Britanniában. 83% úgy érezte, hogy az Egyesült-Királysághoz tartoznak, és ez a szám idővel majd növekszik. Kevesebb mint 41% azonosította magát britként. Az identitások között navigálva, megfűszerezve egyéb tényezőkkel, mint nem, osztály és vallás, ez egy elég komplex és érzelemdús folyamat számukra.
A 16 éves lengyel születésű Emilia a következőket mondta:
„Igaz, hogy az Egyesült Királyságban élek, de lengyel házban nőttem fel. Még mindig van egy részem, ami nem találja itt a helyét. Igazi lengyelnek sem érzem magam, mert az ő kultúrájuknak sem vagyok igazán a része. A kettő között vagyok, és próbálok beilleszkedni, amennyire engedik.
A megkérdezettek háromnegyede maradni fog valószínűleg, a taníttatás, önkénteskedés, munka és egyebek miatt, míg a többiek máshol képzelik el a jövőjüket. Többségük nem is oda megy vissza, ahonnan jött, inkább máshol próbálnak szerencsét. A lett származású 18 éves Michael ezt mondta:
„Európát tekintem hazámnak és magaménak érzem a kultúrát. A politikai változások miatt nem biztos, hogy maradok, talán egyetem után az EU-ba megyek annak ellenére, hogy szeretek itt élni.
Sok EU-ban született fiatal, akik szüleikkel érkeztek az országba, lelki sérelemként élik meg a Brexitet. Britannia által taníttatva most nekik kell meghozniuk a döntésüket a jövőjükről. Hogy itt vagy másutt azt nem tudják még. A többség számára Nagy-Britannia az otthon, tele barátokkal, emlékekkel és rokonokkal.
Máshová vándorolni nem lesz egyszerű, és sokan biztosan maradnak, de lesznek bőven olyanok is, akik nem. A munkaadók, oktatók és törvényhozók számára a kulcskérdés az, hogy mire van szüksége az országnak, hogy maradásra bírja ezeket a fiatalokat. Természetesen mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet… Te mit gondolsz, van ok az aggodalomra, vagy tervezel elköltözni a Brexit miatt, vagy sem? Forrás