Számos tényező befolyásolja a bevándorlók foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáját az Egyesült Királyságban, kezdve a migránsok eltérő iskolai végzettségétől és készségeitől, angoltudásuktól, családi és gondozási kötelezettségeiktől, közösségi hálózatuktól és attól, hogy az Egyesült Királyság munkaadói milyen mértékben ismerik el őket.
2020-ban a munkaképes korú bevándorló férfiak foglalkoztatási rátája (83%) magasabb volt, mint az Egyesült Királyságban születetteké (78%). A legtöbb származási hely szerinti csoportban magasabb volt a foglalkoztatási ráta, mint az Egyesült Királyságban született férfiaknál, kivéve a Kelet- és Délkelet-Ázsiában (75%), valamint a MENA-ban és Közép-Ázsiában (69%) született férfiakat. A nők körében azonban ez fordítva volt (de kisebb különbséggel), és az Egyesült Királyságban született nőké volt magasabb, kivéve az EU-8 országokban született nőket.
A külföldön született férfiak munkanélküliségi rátája (5,2%) hasonló volt az Egyesült Királyságban született férfiakéhoz (5,0%) 2020-ban. Az EU-8 országokból (3,1%) és Indiából (3,2%), valamint Kelet- és Délkelet-Ázsiából (3,9%) származó férfiaknál alacsonyabb volt a munkanélküliségi ráta, mint az Egyesült Királyságban született férfiaknál, míg a szubszaharai afrikai férfiaknál volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta 2020-ban (7,6%). A külföldön született nőknél magasabb volt a munkanélküliségi ráta, mint az Egyesült Királyságban született nőknél (6,7% vs 3,8%), bár ez főként a Pakisztánban és más dél-ázsiai országokban született nők magas munkanélküliségi szintjére vezethető vissza.
Foglalkoztatási ráta születési ország és nem szerint, 2020
2020-ban a munkanélküli bevándorlók kisebb valószínűséggel igényeltek munkanélküli segélyt (27%), mint az Egyesült Királyságban született munkanélküliek (36%)
A koronavírus-válság miatt 2019-ről 2020-ra meredeken nőtt a munkanélküli segélyt (universal credit vagy job seekers allowance) igénylő munkanélküliek aránya mind az Egyesült Királyságban, mind a külföldön született munkavállalók körében. A munkanélküli segélyt igénylők számának növekedése különösen az EU-ban született munkavállalók körében volt jelentős, mert ők voltak a koronavírus-válság legsúlyosabban érintett csoportja.
Ennek ellenére a munkanélküli bevándorló munkavállalók 2020-ban még mindig kisebb valószínűséggel igényeltek munkanélküli segélyt, mint az Egyesült Királyságban született munkavállalók. Ennek több oka is lehet: először is előfordulhat, hogy a munkanélküli segélyre jogosult bevándorló munkavállalók nem értik a jogosultságukat, vagy nem ismerik őket, az igénylés folyamatával vagy a munkaügyi központok felkeresésével nincsenek tisztában. Másodszor, egyesek pedig nem jogosultak.
Azt is fontos kiemelni, hogy az EU-országokból érkező bevándorlók kisebb valószínűséggel maradnak hosszú ideig munkanélküliek (2020-ban az Egyesült Királyságban és az EU-n kívül született migránsok 21%-a volt több mint egy éve munkanélküli, de ez az arány 5 százalékponttal alacsonyabb volt az EU-ban született személyeknél).
A munkanélküli segélyt igénylő munkanélküliek aránya, 2019 és 2020
