A királynő a 2020-as karácsonyi beszédében többek közt az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösségben élő emberekről beszélt, hogy mennyire nagyszerűen vették az akadályokat és néztek szembe az idei év rendkívüli kihívásaival.
„A családomat és engem is inspiráltak a történetek, amelyek olyan emberekről szóltak, akik a közösségükben önként jelentkeztek, hogy segítenek a rászorulókon” – mondta éves karácsonyi beszédében Erzsébet királynő. „Nagyon büszke vagyok és meghatott ez a csendes, hajthatatlan szellem.”
Bár az uralkodó nem említette külön a koronavírus-járványt, a 10 perces beszédében igen nagy hangsúlyt fektetett az egészségügyi válságra. Külön kiemelte és dicsérte a fiatalokat, a fronton dolgozó egészségügyi dolgozókat és a tudósokat. – Tartozunk nekik – mondta – méghozzá rengeteg hálával.
Ez a mostani karácsonyi beszéd, amelyet karácsony estéjén a windsori kastélyban vettek fel, volt a királynő 68 esztendős uralkodásának egyik legkomorabb hangvételű beszéde. Azonban azért érződött benne némi remény is, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak.
„Minden évben a világítás bekapcsolásával jelezzük a karácsony közeledtét. A fény azonban nem csupán ünnepi hangulatot teremt – a fény reményt kelt. A keresztények számára Jézus a világ világossága, de születését ma nem tudjuk a megszokott módon ünnepelni. Vallásuktól függetlenül az emberek képtelenek voltak idén úgy összegyűlni, ahogy ilyenkor arra vágynának. De fontos, hogy menjünk tovább előre.”
„Figyelemre méltó, hogy az az év, amely tulajdonképpen elkülönítette az embereket egymástól, sok szempontból közelebb hozott minket egymáshoz. Továbbra is inspirálódunk az idegenek kedvességéből, és vigaszt nyerünk abból, hogy – még a legsötétebb éjszakákban is – reményt hoz az új hajnal.”
„Jó szamaritánusok jelentek meg az egész társadalomban, akik nemtől, fajtól vagy épp anyagi háttértől függetlenül mindenki iránti gondoskodást és tiszteletet tanúsítottak, emlékeztetve minket arra, hogy mindannyian különlegesek és egyenlők vagyunk Isten szemében.”
A királynő ugyanakkor arra is kitért, hogy sokan vannak, akik gyászolnak, és hogy nekik különösen nehéz lehet visszagondolni erre a nehézségekkel teli évre: „… vannak, akik a közeli hozzátartozóik elvesztését gyászolják, másoknak pedig hiányoznak a barátok és a családtagok, akik karanténban vannak biztonsági okok miatt pont akkor, amikor az ember csak egy egyszerű ölelésre vagy egy kis kedvességre vágyik. Ha köztük vagy te is, akkor nem vagy egyedül, és hadd nyugtassalak meg, hogy én is gondolok rád és imádkozok érted.” Forrás