Egyre többen kényszerülnek arra az Egyesült Királyságban, hogy ne egyedül, hanem másokkal közösen béreljenek lakást vagy házat, és ez a tendencia már messze nem csak a fiatalokat érinti. A folyamatosan emelkedő lakbérek, a rezsiköltségek és a mindennapi kiadások miatt egyre több középkorú, sőt 50 év feletti ember is úgy dönt, hogy idegenekkel költözik össze, mert egy önálló otthon fenntartása már túl nagy anyagi terhet jelentene.
A jelenség hátterét jól mutatja a COHO közös lakhatással foglalkozó platform 2026-os kutatása. A felmérés szerint a közös háztartásban élők 40 százaléka már elmúlt 30 éves, a 45 év felettiek aránya pedig egyetlen év alatt 7,1-ről 9,3 százalékra emelkedett. Vagyis a lakótársakkal való együttélés egyre kevésbé tekinthető kizárólag egyetemistákra és pályakezdőkre jellemző átmeneti megoldásnak.
A helyzet súlyosságát az is jelzi, hogy a brit albérletpiacon továbbra is rendkívül magasak az árak. Az Office for National Statistics legfrissebb, 2026 októberében közzétett adatai szerint az Egyesült Királyságban az átlagos havi magánbérleti díj szeptemberben elérte az 1406 fontot, ami egy év alatt 3,8 százalékos emelkedést jelentett. Angliában ennél is magasabb, átlagosan 1466 fontos havi lakbért mértek, Londonban pedig az átlag már a 2338 fontot is elérte.
Egy 52 éves nőnek is újra kellett kezdenie az életét
A történet egyik legszemléletesebb példája Alejandra Reyes Salinas esete, aki 52 évesen került közös albérletbe, miután véget ért egy hosszú párkapcsolata, és egyedül már nem talált olyan lakást, amelyet biztonságosan fenn tudott volna tartani. Jelenleg Északnyugat-Angliában él három másik emberrel közösen, akik mind a húszas vagy harmincas éveikben járnak.
Salinas szerint ugyan talán ki tudta volna fizetni egyedül a lakbért, de a számlák, az élelmiszer, a munkába járás és az egyéb kiadások mellett már nem maradt volna pénze normális életre. Úgy fogalmazott, hogy ha az ember még havi egyszer sem engedheti meg magának, hogy társaságba menjen, annak a mentális egészségére is komoly hatása lehet.
A nő elmondása szerint kezdetben azt gondolta, hogy a közös albérlet kizárólag a fiatalok lehetősége, ezért attól tartott, hogy az életkora miatt nem talál majd megfelelő lakótársakat. Később azonban azt tapasztalta, hogy a hirdetésekben egyre magasabb életkorú jelentkezők szerepelnek, és a közös lakhatás már sokkal elfogadottabb megoldás, mint korábban.
Salinas számára az új helyzet valamiféle pénzügyi és lelki fellélegzést is hozott. Mint mondta: „Újrakezdem az életemet”, és úgy látja, hogy ma már sokan kerülnek hasonló helyzetbe, még akkor is, ha 50 éves kor felett az ember egészen más jövőt képzelne el magának.
Egy 62 éves nőnek havi 675 fontért jutott lakhatás
Nemcsak az 50-es éveikben járók, hanem a 60 év felettiek is egyre gyakrabban választják a közös lakhatást. A 62 éves Lena Petersson például Belfastból költözött Cornwallba, ahol négy másik emberrel osztja meg az otthonát. A havi 675 fontos bérleti díj az összes számlát is tartalmazza, ami jelentős megtakarítást jelent számára.
Petersson szerint egy önálló, egyszobás lakás bérlése a környéken havi 1200–1500 fontba is kerülhetett volna, ezért inkább a közös lakhatást választotta. Így nemcsak a lakbérre és a rezsire költ kevesebbet, hanem több pénze marad más célokra is.
A nő arra is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen lakhatási forma nem feltétlenül jelent magányos vagy elszigetelt életet. Ha valaki új városba költözik, ahol nincsenek barátai vagy rokonai, a lakótársak révén könnyebben kialakulhat egy közösség, és az embernek nem kell teljesen egyedül boldogulnia.
A COHO adatai szerint a közös albérletben élők többsége havi 401 és 800 font közötti összeget fizet egy szobáért. Londonban azonban jóval drágább a helyzet: a lakótársakkal élők 18 százaléka már havi 1000 fontnál is többet ad ki a szállásért.
Már nem csak átmeneti megoldásként tekintenek a közös albérletre
A COHO 2026-os kutatása szerint a közös lakhatást választók között továbbra is a 18–24 évesek alkotják a legnagyobb csoportot, de a lakótársak életkori összetétele egyre változatosabb. A felmérésben részt vevő 5145 ember 40 százaléka már betöltötte a 30. életévét, a 45 év felettiek pedig a teljes csoport 9,3 százalékát tették ki. A nem diák résztvevők között a 30 év felettiek aránya már közel 48,4 százalék volt.
A kutatás egy másik fontos változásra is rámutat: egyre kevesebben tervezik, hogy a közös albérletből később egyedül bérelt lakásba költöznek. A következő költözésüket tervezők közül 35,2 százalék választana ismét közös lakhatást, míg az egyedül bérelni szándékozók aránya 22,8 százalékra csökkent. Ez arra utal, hogy sokak számára a lakótársakkal való együttélés már nem csupán néhány hónapos kényszermegoldás, hanem hosszabb távú életformává válhat.
A megkérdezettek 59 százaléka azért gondolta újra a közös lakhatást, mert egyedül túl drága lenne az albérlet, a megosztott számlák pedig jelentős könnyebbséget jelentenek. A diákok válaszainak kiszűrése után a résztvevők körülbelül 62 százaléka úgy nyilatkozott, hogy számára a közös albérlet az egyetlen megfizethető lakhatási lehetőség.
A COHO vezetője, Vann Vogstad szerint a lakótársakkal élőkről kialakult régi sztereotípiák már nem tükrözik a valóságot. A stabil munkahellyel rendelkezők közül is egyre többen választják ezt a megoldást, mert a fizetések nem minden esetben tartanak lépést a megélhetési költségek emelkedésével.
Az Angliában élő magyarokat is egyre érzékenyebben érintheti a helyzet
A lakhatási válság az Angliában élő magyarok számára is komoly kihívást jelenthet, különösen azoknak, akik egyedül költöztek ki, egyedül nevelnek gyermeket, vagy egy párkapcsolat megszűnése után kénytelenek új otthont keresni. A magas lakbérek mellett ugyanis nemcsak a bérleti díjat kell kigazdálkodni, hanem a council taxot, az energiaköltségeket, az internetet, az élelmiszert és a munkába járást is. Egy átlagos angliai fizetésből ezek a kiadások együtt könnyen elvihetik a havi jövedelem jelentős részét.
A helyzetet jól érzékelteti, hogy az ONS szerint Angliában 2026 szeptemberében az átlagos havi magánbérleti díj 1466 font volt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden magyar ennyit fizet, hiszen a lakbérek városonként és lakástípusonként jelentősen eltérnek, de jól mutatja, milyen magas költségekkel kell számolniuk azoknak, akik önálló ingatlant szeretnének bérelni.
Sok Angliában élő magyar számára a közös lakhatás már eddig is a mindennapok része volt, különösen a kiköltözés első időszakában. A mostani adatok azonban azt mutatják, hogy ez a megoldás egyre több olyan ember számára is szükségessé válik, aki már évek óta az országban él, dolgozik, és korábban úgy gondolta, hogy idővel képes lesz saját otthont fenntartani.
A legnagyobb változás talán az, hogy a közös albérlet egyre kevésbé kapcsolódik az életkorhoz vagy az anyagi kiszolgáltatottság egyetlen formájához. Ma már egy 52 vagy akár 62 éves, dolgozó ember is úgy dönthet, hogy másokkal költözik össze, mert így marad pénze a mindennapi életre, a megtakarításra és arra, hogy ne kizárólag a lakhatásra menjen el a fizetése.
A brit lakhatási piac adatai alapján egyre nehezebb egyedül boldogulni, és a közös albérlet sokak számára már nem választás kérdése, hanem az egyetlen reális lehetőség. Az Angliában élő magyaroknak is érdemes számolniuk azzal, hogy a következő években a lakótársakkal való együttélés még szélesebb körben elterjedhet, és már nem csak a fiatal, frissen kiköltöző munkavállalók életének lesz része. Forrás: Independent, ONS