Új jelentés szerint Oroszország több mint másfél éven keresztül kiterjedt drónos megfigyelő műveletet hajthatott végre Európa több fontos katonai és nukleáris létesítménye körül, köztük az Egyesült Királyságban is. A londoni székhelyű International Institute for Strategic Studies (IISS) kutatói úgy vélik, hogy a műveletekhez drónokat használtak, amelyeket az úgynevezett orosz „árnyékflotta” egyes hajóiról indíthattak és irányíthattak.
A kutatás szerint a feltételezett akciók 2024 augusztusa és 2026 februárja között zajlottak, és a NATO légterében végrehajtott egyik legösszetettebb felderítő kampányt jelenthették.
Brit nukleáris és amerikai katonai bázisok is célkeresztbe kerülhettek
A jelentés szerint a drónok nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában található nukleáris létesítményeket is megfigyelhették. A kutatók külön kiemelik a 2024 novemberében történt rejtélyes drónészleléseket, amikor pilóta nélküli eszközök jelentek meg négy katonai bázis felett Angliában:
- RAF Lakenheath (Suffolk)
- RAF Mildenhall (Suffolk)
- RAF Fairford (Gloucestershire)
- RAF Feltwell (Norfolk)
Az RAF Fairford bázison ekkor amerikai B–52 stratégiai bombázók állomásoztak, míg RAF Lakenheath területén olyan létesítmények épültek, amelyek a jövőben nukleáris fegyverek tárolására is alkalmasak lehetnek. A drónokat több esetben nemcsak látták, hanem hallották is a bázisok felett, azonban akkor a hatóságok nem tudták azonosítani, honnan indították őket.
Árnyékflottás hajók állhatnak a háttérben
Az IISS elemzői most arra jutottak, hogy a rejtély kulcsa két, orosz személyzettel működő hajó lehetett. Az egyik a HAV Dolphin nevű teherhajó, amely a megfigyelések idején Hull közelében tartózkodott, míg a másik a Seasons 1 nevű tartályhajó volt, amely az Északi-tengeren, Essex partjai közelében hajózott.
A kutatók szerint nagy valószínűséggel ezek a hajók szolgálhattak mobil bázisként a drónok számára. Elképzelésük szerint egyes hajók indíthatták és fogadhatták vissza a pilóta nélküli eszközöket, míg mások kommunikációs és hírszerzési kapcsolatot biztosíthattak a kezelőkkel. A HAV Dolphin jelenleg a jelentés szerint Portugália partjai közelében tartózkodik.
144 gyanús incidens több mint egy tucat országban
A kutatás során összesen 144 drónincidenst vizsgáltak meg, amelyek több mint tizenkét európai országban történtek egy 18 hónapos időszak alatt. A jelentés szerint az orosz hírszerzés meglehetősen zavartalanul tudott működni Európa légterében.
A dokumentum úgy fogalmaz, hogy a drónkampány „jelentős büntetlenséggel” zajlott, ami egyszerre jelentett taktikai sikert a Kreml számára és stratégiai kudarcot a NATO és az európai légvédelem szempontjából.
A kutatók szerint Európa légvédelmi rendszereit elsősorban hagyományos katonai fenyegetések és repülőgépek ellen tervezték, nem pedig kis méretű drónok tömeges alkalmazására.
Nagy-Britannia erősíti a védekezést
Az ügy újabb lökést adhat az Egyesült Királyság védelmi fejlesztéseinek. A héten Keir Starmer brit miniszterelnök bemutatta a régóta várt védelmi beruházási tervet, amely 15 milliárd fontos többletforrást irányoz elő a hadsereg korszerűsítésére és a drónfenyegetések elleni védelem megerősítésére.
Ugyanakkor a finanszírozás egy része még nem biztosított: a kormány ősszel, a költségvetés elfogadásakor dönthet arról, honnan teremti elő a hiányzó 4,7 milliárd fontot.
A brit kormány emellett nemrég új jogszabályokat is bejelentett az orosz befolyásolási és szabotázsakciók visszaszorítására. Az intézkedések célja többek között a Nagy-Britannia körüli tenger alatti internetkábelek védelme, amelyek szándékos megrongálása súlyos bűncselekménynek minősülhet.
Baroness Lloyd miniszter egyértelmű üzenetet küldött Moszkvának: a brit hatóságok figyelemmel kísérik az orosz tevékenységet, és minden beavatkozásnak komoly következményei lesznek.
Bár a jelentés megállapításai egyelőre szakértői elemzésen alapulnak, az ügy ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a dróntechnológia és az úgynevezett hibrid hadviselés egyre nagyobb kihívást jelent Európa és a NATO biztonsága számára. Forrás