Sir Keir Starmer brit miniszterelnök politikai pályafutásának eddigi legsúlyosabb válságával néz szembe, miután heves felháborodást váltott ki Peter Mandelson kinevezése az Egyesült Államokba akkreditált brit nagykövetnek. A botrány középpontjában az a beismerés áll, hogy Starmer tisztában volt Mandelson Jeffrey Epsteinhez fűződő kapcsolatával még azt követően is, hogy Epstein gyermekek elleni szexuális bűncselekmények miatt elítélésre került.
A döntés széles körű politikai vihart kavart: nemcsak az ellenzék, hanem a Munkáspárt saját képviselői közül is többen nyíltan megkérdőjelezték a miniszterelnök ítélőképességét. Egyesek odáig mentek, hogy kijelentették: „ennek itt a vége” Starmer számára.
Romló közvélemény-kutatások, erősödő belső feszültségek
A botrány egy hosszabb ideje érlelődő válságra rakódik rá. Sir Keir Starmer 16 hónapja van hivatalban, ez idő alatt pedig a Munkáspárt és személy szerint a miniszterelnök népszerűsége folyamatosan romlott. A gyenge közvélemény-kutatási adatok miatt hónapok óta találgatások övezik, meddig maradhat hivatalban.
A párton belüli szabályok szerint már az is komoly veszélyt jelentene számára, ha egy kihívó megszerezné a frakció 20 százalékának támogatását. A kérdés már nem az, hogy van-e elégedetlenség, hanem az, ki lehet az, aki képes egységbe kovácsolni a megosztott pártot.
Lehetséges utódok a Munkáspárt élén
Angela Rayner
Angela Rayner neve egyre gyakrabban merül fel lehetséges utódként, annak ellenére, hogy kevesebb mint fél éve mondott le korábbi tisztségéről személyes adóügyei miatt. A Greater Manchester-i Ashton-under-Lyne képviselője szerdán a parlamentben nyíltan jelezte: a kormánnyal szemben fog szavazni Peter Mandelson kinevezésével kapcsolatos teljes átvilágítási dokumentumok nyilvánosságra hozatala ügyében.
Raynert sokan potenciális pártvezetőként tartják számon, különösen a szakszervezeti körökben, ahol már napokkal a lemondása után is a visszatérését szervezték. Egy nemrég tett kijelentése – „még nem haltam meg” – sokak szerint egyértelmű utalás arra, hogy készül egy vezetői kihívásra. Starmer korábban úgy fogalmazott, Raynernek „van még szerepe a jövő kormányában”, és szeretné visszahozni őt az első vonalba.
Andy Burnham
Andy Burnham, Greater Manchester polgármestere hónapok óta az egyik leggyakrabban emlegetett kihívó. A spekulációk 2025 közepe óta erősödtek, miután Burnham többször sem zárta ki egy lehetséges pártelnöki indulás lehetőségét.
A Labour szeptemberi pártkonferenciáján nyilvánosságra hozta: képviselők privát beszélgetésekben arra biztatták, hogy induljon Starmer ellen. A feszültségek tovább fokozódtak, amikor egy északnyugat-angliai parlamenti körzetben megüresedett egy mandátum, de Burnham indulását a párt országos végrehajtó bizottsága megakadályozta. Kritikusai szerint a döntés mögött frakcióharcok és egy esetleges vezetőváltástól való félelem állt.
Wes Streeting
Wes Streeting egészségügyi miniszter szintén régóta szerepel az esélyesek között. Támogatói szerint hónapokon belül kihívást intézhet Starmer ellen. A Downing Streeten belül az elmúlt időszakban nyílt háttérharc bontakozott ki, amelynek célpontja éppen Streeting volt, állítólagos vezetői ambíciói miatt.
A 42 éves politikus korábban nyilvánosan bírálta a kormány irányvonalát, és „mérgező kultúráról” beszélt a miniszterelnöki hivatalban. Karizmatikus fellépése miatt sokak szerint ő az egyetlen kabinetminiszter, aki valóban képes megszólítani a választókat – ugyanakkor párton belül túl jobboldalinak tartják.
Shabana Mahmood
A belügyminiszter, Shabana Mahmood neve szintén felmerült, miután korábban Tony Blair volt miniszterelnök is elismerően nyilatkozott róla. Elemzők szerint azonban hasonló problémákkal küzd, mint Streeting: a párt baloldala nehezen fogadná el, és valószínűtlen, hogy egyszerre több, a párt jobb szárnyához sorolt jelölt is indulna.
Ed Miliband
A Labour baloldala egy korábbi vezetőben láthatja a megoldást. Ed Miliband, aki 2015-ben már vezette a pártot, újra komoly tényezővé vált. A jobboldali sajtó hevesen támadja klímapolitikája és nettó zéró kibocsátási céljai miatt, ám ez a párttagság körében inkább előnynek számít.
Az egykori visszafogott pártelnök helyét egy magabiztos, zöldpolitikát hirdető politikus vette át, akit sokan már nem a múlt kudarcával, hanem egy új eséllyel azonosítanak. Forrás