Egy a harmincas éveiben járó férfi, aki 18 éves koráig nem tudott írni sem pedig olvasni, a Cambridge-i Egyetem valaha volt legfiatalabb fekete professzora lett.
Jason Arday professzornak korábban az orvosok azt mondták, egész felnőtt életét valószínűleg úgy fogja eltölteni, hogy segítségre szorul majd, miután autizmussal diagnosztizálták, és 11 éves koráig még csak nem is beszélt.
A 37 éves, londoni Claphamből származó férfi éveken át szembesült azzal, hogy „folyton elutasították”, amikor először kezdett el tudományos témákban írni. Most már azonban elismert professzor, aki a világ egyik legrangosabb professzori posztját tölti be – a Cambridge-i oktatásszociológia professzoraként.
Egyike lett az intézmény mindössze öt fekete professzorának, és egyike lett a 155 fekete egyetemi professzornak az Egyesült Királyságban, összesen 23 000 személy közül.
„Munkám elsősorban arra fókuszál, hogy miként nyithatunk a hátrányos helyzetű ember felé, és hogyan tudjuk valóban demokratizálni a felsőoktatást” – mondta. „Remélhetőleg az, hogy egy olyan helyen vagyok, mint Cambridge, megfelelő befolyást ad majd a program nemzeti és globális vezetéséhez.”
Arday professzornál gyermekkorában általános fejlődési lemaradást diagnosztizáltak, de azt mondja, ez nem tette érdektelenebbé a körülötte lévő világ kérdéseivel kapcsolatosan. Azt mondja, emlékszik arra, hogy olyan kérdések foglalkoztatták fiatalként, hogy „Miért hajléktalanok egyesek? Vagy Miért van háború?’.
„Emlékszem, arra gondoltam, hogy ha futballistaként vagy profi snookeresként nem futok be, akkor meg akarom menteni a világot” – tette hozzá.
Miután tinédzserként megtanult írni és olvasni, testnevelő tanár lett, ami betekintést engedett abba a rendszerszintű egyenlőtlenségbe, amellyel a gyerekek az oktatás során szembesülhetnek. Tudta, hogy tovább akar tanulni, de elveszettnek érezte magát, mivel nem volt útmutatása saját útjának egyengetéséhez.
27 évesen ezt írta a szülei házában lévő hálószobája falára: „Egy nap Oxfordban vagy Cambridge-ben fogok dolgozni.”
Emlékszik, hogy főiskolai mentora, Sandro Sandi azt mondta neki: „Azt hiszem, meg tudod csinálni – azt hiszem, képesek vagyunk felvenni a harcot bármi is jön szembe és nyerni”.
Ez volt az első alkalom, hogy „igazán hitt magában”, és eme beszélgetés után „elszánt és fókuszált” lett. Napközben továbbra is testnevelő tanárként dolgozott, és éjjel tanult.
„Amikor elkezdtem tanulmányokat írni, fogalmam sem volt, mit csinálok” – mondta. „Nem volt mentorom, és soha senki nem mutatta meg, hogyan kell írni. Mindent, amit benyújtottam, azonnal elutasítottak. A szakértői értékelés folyamata olyan kegyetlen volt, hogy már-már vicces volt, de én a tanulási folyamat részeként kezeltem, és egyfajta fura módon még élveztem is.”
Évekig tartó kíméletlen kemény munka után Arday professzornak két mester diplomája és PhD-ja is van oktatási tanulmányokból. Szerepeket kapott a Glasgow-i Egyetemen és a Durhami Egyetemen, valamint adjunktus a Nelson Mandela Egyetemen.
Visszatekintve inspiráló történetére, most azt mondja, biztos benne, hogy „ez az amit mindig is csinálni akartam”. Március 6-án lett a Cambridge-i Egyetemen a nevelésszociológia professzora a Pedagógiai Karon. Forrás