1 millió fontot kapott egy nő Angliában, akit a főnöke állítólag részegen megerőszakolt 1

Csaknem 1 millió font kártérítést ítéltek meg egy nőnek, akit egy munkaerő-közvetítő iroda vezérigazgatója „megerőszakolt”. A munkaügyi bíróságon elhangzottak szerint a nőt – akit jogi okokból csak „Ms M-nek” emlegettek – egy iszogatós munkahelyi összejövetel során bántalmazták egy szállodai szobában.

1 millió fontot kapott egy nő Angliában, akit a főnöke állítólag részegen megerőszakolt 3

Az állítólagos támadás estéjén Ms. M. „részeg” volt, „alig állt a lábán”, és az elbeszélések alapján csak „részben emlékezett” az éjszakára. Mégis „a valószínűségek mérlegelése” alapján a bíróságon úgy ítélték meg, hogy a támadás megtörtént – amit a főnöke határozottan tagad.

Ms. M. a bíróság ítélete alapján 995 127,67 GBP-t kapott, amely magában foglalta a felmondása miatti anyagi veszteségeket, valamint 75 000 GBP-t személyi sérülésért és 17 000 GBP-t az érzelmek „sérüléséért”. A vezérigazgató – T. úr – minden vádat tagadott, mondván, nem történt szexuális kontaktus kettőjük közt, és alig 10 percet volt a szállodai szobájában, hogy visszaadja a nő táskáját.

A testület azonban ítéletében megjegyezte, hogy eléggé „emelkedett volt a hangulat” az irodában, és az események időrendje szerint „bőven volt elég idő arra, hogy az állítólagos támadás megtörténjen”. A bíróságon elhangzottak szerint T úr „bátorította” a szexuális témájú beszélgetéseket az irodában, és volt, hogy öltáncot és alkoholt is ajándékoztak az alkalmazottaknak egyes összejöveteleken.

Ez alapján a testület arra a konklúzióra jutott, hogy a vezérigazgató valószínűsíthetően „túllépe” a határokat. Durva italozós estéket is tartottak, és az egyik búcsúparti során a személyzet egyik tagja például egy óra alatt 20 felest próbált meginni.

T. tagadta, hogy az irodában szokás lett volna ilyen bulikat tartani, amit Emma Kate Webster munkaügyi bíró „teljesen valószínűtlennek” nevezett. Azt mondta: „Úgy találjuk, hogy egy olyan szervezeti háttér, amely szinte egyáltalán nem rendelkezik megfelelő határokkal, azt jelenti, hogy sokkal valószínűbb, hogy T. úr túllépte a határokat, különösen annak fényében, hogy azt is tagadta, hogy egyáltalán csináltak ilyen bulikat. De az alkalmazottak közötti kapcsolatok gyakoriak voltak, és az irodában rendszeres volt a túlzott alkohol fogyasztás.”

T. azt állította, hogy képes olyan e-maileket bemutatni, amelyeket az állítólagos támadás „ideje alatt” küldtek, de végül ezt nem tudta megtenni. A testület konklúziója ellenére nem emeltek büntetőjogi vádakat a „gyenge” rendőrségi nyomozás miatt, amelyek következtében „hiányoztak a döntő fontosságú megfelelő, független bizonyítékok”.

A testület végül ezt a konklúziót vonta le: „A nő következetesen azt állította, hogy valami történt azon az éjszakán. Nem tudta azonnal, hogy nemi erőszakról van szó, mert csak részben emlékezett rá. Hangsúlyozzuk, hogy döntésünket és ténymegállapításainkat a valószínűségek mérlegelése és a rendelkezésünkre bocsátott bizonyítékok alapján hoztuk meg; amelyek közül kevés volt ténylegesen meghatározó abban, hogy az állítólagos támadás megtörtént-e vagy sem. A valószínűségek mérlegelésével arra a következtetésre jutottunk, hogy a vezérigazgató szexuális kapcsolatot létesített a nővel, annak ellenére, hogy az nem járult hozzá, vagy nem volt képes beleegyezni.”    Forrás

Megosztás