A Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtök kora délután bejelentette: 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 70 éves magyar író ezzel az első élő magyar szerző, aki megkapta a világ legnagyobb presztízsű irodalmi elismerését.
Egy gyulai fiú, aki fellázadt és világgá ment
Krasznahorkai László Gyulán született, és 18 éves korában megszökött a városból – ahogy ő fogalmazott – a családja és a város ellen lázadva. Évekkel később, amikor visszatért szülővárosába, már semmi nem volt a helyén.
„Ott volt az út, a parkok, az épületek, de egyik sem volt az, amelybe beleszülettem” – mondta egy korábbi interjúban a Louisiana Channelnek.
A kisváros, Gyula emléke számára mindig veszteségérzettel társul: „Nem tudom, hogy amit Gyuláról gondolok, az valaha is megfelelt a valóságnak” – vallotta meg.
Az út a magyar irodalom pereméről a világ közepéig
Krasznahorkai Szegeden és Budapesten tanult jogot, majd az ELTE bölcsészkarán szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása 1977-ben jelent meg a Mozgó Világ című folyóiratban. A Gondolat Könyvkiadónál dolgozott, majd 1982-től szabadfoglalkozású író lett. Már első regényei – köztük a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája – kultikus státuszt értek el.
Filmrendező barátja, Tarr Béla az ő műveiből készítette híres filmjeit, köztük a Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai a 2011-es A torinói lóig minden fontos döntésben segítette a rendezőt.
A világutazó író – Berlin, New York, Kiotó
1987-ben hagyhatta el először a kádári Magyarországot, amikor Nyugat-Berlinbe kapott ösztöndíjat. A rendszerváltás után vándoréletet élt: megfordult Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában és Görögországban is.
Műveit a világ minden táján elismeréssel fogadták.
Susan Sontag „az apokalipszis magyar mesterének” nevezte, W. G. Sebald pedig Gogolhoz hasonlította látásmódját. 1993-ban Németországban Az ellenállás melankóliája nyerte el az év legjobb könyvének járó díjat.
A Háború és háború című regénye idején Allen Ginsberg volt a legnagyobb támogatója, nála is lakott New Yorkban. Kelet-ázsiai élményeiről pedig Az urgai fogoly és A rombolás és bánat az Ég alatt című műveiben számolt be.
„Nem az irodalom van válságban, hanem mi”
Krasznahorkai mindig elutasította a hagyományos történetmesélést. Úgy véli, nem az irodalom az, ami válságban van – „mi magunk vagyunk krízisben.”
A nyelv és a forma számára fontosabb, mint a történet. Azt vallja, hogy a XX. századi irodalom minden kísérlete és szenvedése elfelejtődött, és ma a legtöbb könyv „végtelenül unalmas és szenzációhajhász.”
„Azok közé tartozom, akik nem felejtették el a XX. századot – az irodalomban sem. De ma ez már nem kifizetődő” – fogalmazott korábban.
Díjak, elismerések és örökség
Krasznahorkai Kossuth-díjas, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, 2010-ben Brücke Berlin-díjat, 2014-ben pedig America Award életműdíjat kapott. Többszörös vendégprofesszor volt Berlinben, és műveit a világ szinte minden jelentős nyelvére lefordították.
A 2025-ös Nobel-díj odaítélése nemcsak egy kivételes író elismerése, hanem a magyar irodalom diadala is, amely újra a világ figyelmének középpontjába került. Forrás