A The Independent és az Evening Standard közös vizsgálata felfedte, hogy a szegénységben élő, de ingyenes iskolai étkezésre nem jogosult családok és gyermekeik egyre nagyobb élelmezési válsággal küzdenek, és egyre elkeseredettebb húzásokra kényszerülnek a mindennapokban a szigetország területén.
Az oktatásban dolgozók elmondása szerint ez egyre kétségbeesettebb viselkedéshez vezet egyes gyerekek és anyák részéről, akik a megélhetési költségek növekedésével küzdenek, beleértve olyan nehéz helyzetben levő tanulókat, akik élelmiszert lopnak a helyi szupermarketekből és az iskolai menzáról, hogy ne éhezzenek, és egye több anya is bolti lopáshoz folyamodik, kockáztatva, hogy büntetett előéletűvé váljon, hogy otthon étel kerülhessen az asztalra.
Az iskolaigazgatók szerint nem a legszegényebb családokból származó gyerekek okozzák a „legnagyobb aggodalmat” számukra, hanem az e feletti réteg – azok, akik nem jogosultak ingyenes iskolai étkeztetésre, és így fenn áll a veszélye, hogy akár egész nap nem esznek semmit, vagy teljesen nem megfelelő ételek fogyasztására kényszerülnek.
A Child Poverty Action Group (CPAG) szerint jelenleg Angliában 800 000 gyermek él olyan háztartásokban, amelyek Universal Creditet kapnak, és nem jogosultak ingyenes iskolai étkezésre, mert háztartásuk éves jövedelme (a támogatások nélkül) meghaladja a 7400 fontot. Ezt az alacsony küszöböt – mindössze havi 617 GBP adózás után – a kormány a családban született gyermekek számától függetlenül szabta ki, és leginkább az alacsony jövedelmű dolgozó családokat érinti.
Az iskolaigazgatók közül sokan arról is beszámoltak, hogy a gyerekek üres uzsidobozokat visznek be a suliba, hogy elkerüljék azt a szégyent, hogy semmit nem hoznak az iskolába, és vannak, akik elvállalják a „menza takarítását” hogy ingyenes iskolai étkeztetésben részesülhessenek.
Josh az egyik ilyen nehéz sorsú gyerek. Éhes volt, de nem akarta anyját stresszelni azzal, hogy ebédpénzt kér. A 15 éves dél-londoni fiatal látta a főbérlő kilakoltatási értesítését, és aggodalmas telefonbeszélgetéseket hallott a növekvő adósságokról. Édesanyja részmunkaidőben dolgozott egy helyen, de egyre idegesebb lett, ahogy a megélhetési költségek emelkedése egyre elviselhetetlenebbé vált. Ez azt jelentette, hogy Joshnak és húgának, Evának nem volt pénze reggelire, de ebédre sem – egyedülálló anyja alacsony keresete azt jelenti, hogy szegénységben élnek, de még ez az alacsony kereset is meghaladja az ingyenes iskolai étkezésre való jogosultság szintjét.
Josh kétségbeesésében olyasmit tett, amit még soha. Lopni kezdett a helyi szupermarketből. Szendvicseket, chipseket, rágcsálnivalókat. Soha nem lopott el nagy értékű dolgokat, és mindig csak annyit, hogy tudjon valamit enni. Először megúszta, de aztán a szupermarketben rájöttek és kitiltották. Ismét azzal szembesült, hogy minden nap éhezett vacsoráig, és megint nem akarta ezzel terhelni az anyját.
Ehelyett az iskolai menzáról kezdett lopni. Ezt vette észre Jack Price, a Lives Not Knives nevű jótékonysági szervezet vezető ifjúsági munkása, aki mintegy 70 hátrányos helyzetű tanuló támogatását végzi.
Price (24) azt mondta: „Egyik gyerek sem reggelizik otthon, de leginkább azok miatt aggódom, akik nem kapnak ebédet sem. Az általam támogatott 70 közül körülbelül 20 folyamodott élelmiszerlopáshoz. Először megdöbbentem, de ma már nem lepődök meg ezen. Sokkal gyakoribb lett. A megélhetési költségek emelkedésével nem a legszegényebb gyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, hanem a felettük lévő csoport.”
A kormány jelenleg 1,9 millió gyermek számára biztosít ingyenes iskolai étkezést Angliában, beleértve az egyetemes ellátást az első két évfolyam számára, viszont szigorú jogosultsági feltételek vannak érvényben a harmadik osztálytól kezdődően. Az oktatási minisztérium szóvivője ezt mondta: „Az elmúlt évtizedekben minden kormánynál jobban kiterjesztettük az ingyenes iskolai étkezéshez való hozzáférést. Emellett évi akár 24 millió fontot is befektetünk a Nemzeti Iskolai Reggeli Programba, amely ingyenes reggelit biztosít [egyes] iskolákban [néhány] hátrányos helyzetű térségben.”
Ennek ellenére Angliában 800 000 olyan gyerek él, akiknek a családja Joshhoz Universal Creditet kap, de nem jár nekik az ingyenes iskolai étkezés – állítja a Child Poverty Action Group. A szervezet szóvivője elmondta: „Ez az alacsony küszöb azt jelenti, hogy sok, szegénységben élő dolgozó családból származó gyerek nem jogosult ingyenes iskolai étkezésre, annak ellenére, hogy szüleik nem tudják fedezni az étkezés költségeit.”
Egy 1000 tanulót számláló dél-londoni középiskola egyik tanársegédje azt mondja, hogy rendszeresen kap rajta az étkezdéből lopó diákokat. „Napi körülbelül 15-re nőtt az élelmiszert lopó diákok száma. Általában egy italt vagy több sütit visznek el, általában valami magas cukortartalmút. Egyszer rászóltam az egyik gyerekre, és láttam rajta, hogy mindjárt sírni fog. Azóta inkább direkt elfordítom a fejem és hagyom őkt. Nagy kockázatot vállalnak, mert megalázó számukra, ha lopáson kapják őket. Diákjaink körülbelül 30 százaléka kap ingyenes iskolai étkezést, de további 50 százalékuk él szegénységben, de nekik nem jár. Ők azok, akik miatt nagyon aggódom.”
Más tanárok olyan esetekről számoltak be, amikor anyákat kaptak lopáson, amivel kockáztatták a büntetett előéletet csak azért, hogy táplálják gyermekeiket.
Nicholas Capstick, a swindoni Drove Általános Iskola igazgatója ezt mondta: „Odajött hozzám egy anya, aki sírva fakadt. Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, letartóztatták, mert bolti lopást követett el egy szupermarketben, hogy ennivalót vigyen a családjának. Azon kapták, hogy spagettit dugott a kabátja ujjába, és paradicsomszószt rejtett a zsebébe, és egy kis kenyeret pedig a kabátja alá. Ezek nem éppen nagy értékű tárgyak. Azt mondta, ez volt az első alkalom, hogy ilyet tett.”
„Részmunkaidős takarítónőként dolgozik, és attól tartott, hogy elveszíti az állását. Sikerült beszélnem a rendőrséggel, és figyelmeztették, de nem emeltek vádat. Ez az édesanya harmincas éveiben jár, három gyermeke van, egy általános iskolás és kettő középiskolás, férje szintén alacsony jövedelmű. Undorítónak érzem hogy egy olyan társadalomban élünk, amely megengedheti, hogy ez megtörténjen a keményen dolgozó szülőkkel…” Forrás