Komoly politikai vihart kavartak a friss jelentések, amelyek szerint Rachel Reeves brit pénzügyminiszter félrevezethette a lakosságot az Egyesült Királyság pénzügyi helyzetét illetően – mindezt egy 26 milliárd fontos adóemelést tartalmazó költségvetés igazolására.
A botrány középpontjában Reeves november 4-i rendkívüli beszéde áll, amelyben „fájdalmas döntéseket” vetített előre, és egy hatalmas, 20 milliárd fontos költségvetési hiányra figyelmeztetett. Akkor a miniszter Donald Trump vámháborúját és a várhatóan romló termelékenységi mutatókat okolta a szigorú lépések szükségességéért.
Csakhogy most kiderült: az OBR (Office for Budget Responsibility) napokkal a beszéd előtt már arról tájékoztatta a pénzügyminisztert, hogy nemhogy hiány nincs, hanem 4,2 milliárd fontos többlet mutatkozik.
„Hazudott a közvéleménynek” – állítja Kemi Badenoch
A konzervatívok vezetője, Kemi Badenoch támadást indított Reeves ellen, és lemondását követeli. Szerinte a pénzügyminiszter:
„hazudott a nyilvánosságnak a pénzügyi helyzetről”,
„rekord adóemeléseket próbált igazolni”,
sőt szerinte „még a saját párttársait is megpróbálta megvesztegetni, csakhogy mentse politikai karrierjét”.
A Downing Street mindezt visszautasította, mondván Reeves nem vezette félre sem a piacokat, sem a közvéleményt.
Közgazdászok szerint mégis félrevezető lehetett a beszéd
Paul Johnson, a brit IFS (Institute for Fiscal Studies) korábbi igazgatója úgy fogalmazott:
„A november 4-i tájékoztató valószínűleg félrevezető volt.”
Szerinte a beszéd célja az volt, hogy megerősítse azt a narratívát, miszerint a kormánynak egy hatalmas pénzügyi „fekete lyukat” kell betömnie – miközben Reeves már tudta, hogy ilyen hiány nem létezik. Az OBR a parlament pénzügyi bizottságának küldött friss leveléből kiderült:
szeptember 17-én Reevesék már arról értesültek, hogy a hiány csak 2,5 milliárd font lehet,
októberben pedig arról, hogy teljesen eltűnt a finanszírozási rés.
Ennek ellenére a pénzügyminiszter november 4-én még mindig súlyos válságról, szükségszerű adóemelésekről beszélt.
Néhány szakértő szerint mindez tudatos stratégia lehetett. Stephen Millard, a NIESR (National Institute of Economic and Social Research) igazgatóhelyettese úgy véli:
elképzelhető, hogy Reeves nem hazudott,
csupán előkészítette a terepet a költségvetési adóemelésekhez,
és jelezni akarta a piacok felé, hogy komolyan gondolja a fiskális fegyelmet.
Szerinte az így kialakított „puffer” csökkenti annak esélyét, hogy a következő OBR-jelentés újabb megszorításokat követeljen.
A költségvetés: 26 milliárd fontos adóemelés, rekord szintű állami elvonás
Reeves szerdán mutatta be a költségvetést, amely:
26 milliárd fontos adóemelést tartalmaz,
43 külön adóemelést vezet be különböző területeken,
a brit adóterhelést történelmi csúcsra emeli.
A bevételekből:
73 milliárd fonttal növelik a jóléti kiadásokat,
finanszírozzák a kétgyermekes juttatás plafonjának eltörlését,
és növelik a költségvetési mozgásteret („fiscal headroom”).
A kritikusok szerint mindezt úgy, hogy a lakosság hónapokig abban a hitben élt: komoly pénzügyi válsághelyzet indokolja a lépéseket.
A munkáspárti magyarázat
Reeves azonban továbbra is kitart amellett, hogy:
„tisztességes és szükséges döntéseket” hozott,
„nem volt hajlandó megszorításokat bevezetni”,
és szerinte „a gazdagabbaknak kell nagyobb részt vállalniuk a közösségi terhekből”.
Azt is hangsúlyozta: a választók a szolgáltatások javítására voksoltak, nem megszorításokra. A párton belüli vezetői pletykákra reagálva arról is beszélt, hogy a Munkáspárt „egységesen áll Keir Starmer mögött”.
Más szakértők – például Ben Zaranko – szerint a stratégia az lehetett, hogy a lakosságot egy nagy adóemelésre készítsék fel, majd később „pozitív meglepetést” keltsenek azzal, hogy erre végül nem kerül sor. Csakhogy a költségvetésben így is történelmi mértékű adóemelés szerepel – a kritikusok szerint minden korábbinál átláthatatlanabb kommunikációval kísérve. Forrás